Az idén megszűnnek a hetes óvodák. Sok szülőnek az utolsó szalmaszálat, gyermekeiknek a felzárkózás lehetőségét, az állami gondozás elkerülését jelentették ezek az intézmények.
Katalin hétfő reggel viszi óvodába gyermekét, és péntek délután hozza el. Éjjelenként takarít, nem tud otthon lenni a lányával, de pénze sincs annyi, hogy hét napon át ellássa. Hozzá hasonlóan sokan kénytelenek hétfőn, az óvoda kapujában több napra elbúcsúzni a gyerektől. Hajnalban kelnek, konyhán mosogatnak, éjjel építkezéseken gürcölnek, raktárakat takarítanak, hogy fenntarthassák magukat. Vagy egyáltalán nincs munkájuk. Legtöbbjük állami otthonban nőtt fel, egyetlen kötődése a gyereke, akit nem akar elveszíteni.
Értük működtek a hetes óvodák. A gyerekek itt nem- csak meleg ételt és gondoskodást kaptak, hanem fejlesztő pedagógustól, gyógypedagógustól egyéni fejlesztést, hogy az iskolába kerülve leküzdhessék szegénységükből fakadó hátrányaikat. Így van remény arra, hogy nem maradnak le, nem esnek ki az oktatásból, felnőtt korukban nem válnak a segélyezés alanyaivá. A hetes óvodák rugalmasan alkalmazkodnak a nehézsorsú családok igényeihez, és hozzájárulnak, hogy az ide járó gyerekek a családjukban maradjanak, és ne kerüljenek állami gondozásba. Minderről ugyanakkor valójában már csak múlt időben lehet beszélni, mert májusban a fővárosi közgyűlés úgy döntött: nem finanszírozza tovább működésüket: 78 gyerek érintett, közülük hatot már gyermekvédelmi gondoskodásba vettek.
Az úgynevezett hetes otthonokat egykor a nagyvállalatoknál három műszakban dolgozó szülők helyzetének könnyítésére hozták létre. A Breznó közi gyermekotthont például 1954-ben alapították az építőiparban dolgozó munkások gyerekei számára. Az otthonok sorsát az 1997-es gyermekvédelmi törvény pecsételte meg azzal, hogy ezt az intézménytípust nem nevesítette a jogszabályban. A Fővárosi Önkormányzat gyermek- és ifjúságvédelmi ügyosztályának munkatársai azóta próbálták megmenteni az intézményeket. Megoldási javaslataikkal azonban mindig csak egy időre tudták biztosítani a működésüket. Mivel a kerületek nem voltak hajlandóak a fővárossal közösen finanszírozni az otthonokat, és a szociális tárcát sem tudták meggyőzni arról, hogy a hetes óvodákat fogadja be a gyerekvédelmi törvény, várható volt bezárásuk. Ha a jogszabályba bekerült volna ez az intézménytípus, finanszírozásukra kötelezően járt volna a normatív támogatás.
A leépülés már az elmúlt években megkezdődött: 2003-ban a hat - még működő - hetes óvodából négyet átalakítottak (szakellátó intézménnyé illetve hátrányos helyzetűek kollégiumává), így csak kettő maradt "talpon": a zuglói József Attila Átmeneti Gyermekotthon és a Breznó közi otthon. Sorsukról júniusban határozott a fővárosi közgyűlés: a megszorítások miatt nem maradt pénz az üzemeltetésükre: 500 millió forintot vesznek ki a budapesti szociális ágazatból, így az önkormányzat azoktól az intézményeitől válik meg, amelyeket nem kötelező fenntartania. A hetes óvodák működési költsége 220 millió forint évente.
Az önkormányzat a várható döntést kora tavasszal előre jelezte az otthonok vezetőinek, az érintett 78 gyerek sorsát így időben próbálták rendezni. Közülük 30 gyereknek szerencséje van, ők szeptembertől kisiskolásként kezdik az évet (többen bentlakásos iskolába mennek - tehát hasonló ellátási formában maradhatnak), 39 kicsi a lakóhelyük szerinti önkormányzati óvodába kerül. Hárman mennek átmeneti otthonba, és hat gyereket vesznek gyermekvédelmi gondozásba.
Az, hogy a szaktárca miért nem kezdeményezte a gyermekvédelmi törvény módosítását, nem teljesen világos. Megkeresésünkre a minisztérium sajtóosztályán azt mondták, hogy amit az ügyről mondani tudtak, már elmondták. Megnéztük hát a tárca korábban, a sajtóban megjelent érvelését: eszerint úgy találták, a hetes intézmények helyettesíthetők más ellátási formákkal, például a szülők munkarendjéhez alkalmazkodó napközbeni ellátással. Ha a szülő mégsem találna ilyen ellátást, helyettes szülőkhöz helyezheti el, vagy egy időre átmeneti gondozásba adhatja gyermekét.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A minisztérium által felkínált alternatívákról Szabó Jánosné , a Breznó közi otthon vezetője azt mondja: nem kínálnak megoldást az érintett családoknak.
A helyettes szülők (olyan családok, amelyek némi állami ellentételezés fejében befogadnak nehéz sorú gyerekeket) csak átmeneti megoldást tudnak nyújtani, arról nem is szólva, hogy nagyon kevesen vannak. Az átmeneti gondozásba vétel arról szólna, hogy a szülő előbb rendezi az életét, majd visszakerül hozzá a gyerek. - De ezek a nehéz sorsú családok nem átmeneti problémákkal küszködnek - magyarázza a vezetőnő. Másfél-két év alatt - ameddig az átmeneti otthonban lakhatnak - mitől változna egy tartósan munkanélküli család helyzete? - kérdezi. Az ilyen sorsú gyerekeknek csak akkor van esélyük az iskolai akadályokat leküzdeni, integrálódni, ha speciális törődést, egyéni fejlesztést kapnak az óvodában. E nélkül borítékolható, hogy előbb-utóbb kiesnek az oktatási rendszerből és szüleikhez hasonlóan segélyekből kell majd tengődniük. Szabóné bosszantónak tartja a minisztériumnak azt az érvelését is, miszerint csak a fővárosban működtek ilyen jellegű óvodák, ezért kevés gyereket érint az ügy. - Ha többhetes otthon lett volna, több gyereket érintett volna, hiszen az igény évről évre nagyobb - állítja.
Ezt támasztják alá a másik hetes óvoda vezetőjének tapasztalatai is. Némethné Gubányi Irén , a József Attila Átmeneti Otthon vezetője egy - a hetes óvodák bezárása kapcsán rendezett - szakmai beszélgetésen megdöbbentő adatokra hívta fel a figyelmet. Intézményében a családok háromnegyede küszködik lakhatási problémákkal. Ez azt jelenti, hogy néhány év alatt háromszorosára nőtt a számuk. Elmondta: azok száma is megkétszereződött, akik egyedül nevelik gyereküket. Mint fogalmazott, a családok körüli helyzet olyan, mint egy kártyavár: "ha egy lapot megmozdítunk, összedől az egész".
A hetes óvodákba járó gyerekek családjai rendkívüli szegénységben élnek, a rossz lakáskörülmények (túlzsúfolt, komfort nélküli szükséglakások), a szegényes táplálkozás fizikailag is megviseli őket, a szülőket a munkanélküliség és a kilátástalanság lelkileg roncsolja. Hogy mennyire jól célzott ellátást kaptak ezek a családok, érzékletesen bizonyítja, mennyire nehéz volt helyet találni az óvodásoknak az alapellátásban. - A kerületi óvodák nem szívesen fogadják a problémás gyerekeket, ráadásul, ha a középosztálybeli szülők megneszelik, hogy halmozottan hátrányos helyzetű gyereket készülnek felvenni, aláírásgyűjtésbe kezdenek - mesél tapasztalatairól Szabó Jánosné.
De ha végül ezek a gyerekek bekerülnek egy hagyományos óvodába, akkor sem pótolható az a szakmai munka, amit a hetes ovikban megkaptak.
- Az egyik ötéves kislánynak alig találtunk helyett. Nálunk kétszer egy héten foglalkozott vele logopédus és gyógypedagógus - meséli Szabóné. A kislánynak nincsenek tanulási zavarai, csak a szegénység miatt kialakult hátrányait cipeli: nehezen fejlődik, enyhe hallássérülése van és asztmás. Hét testvérével egy icipici albérletben nyomorognak. A mama otthon van a legkisebbel, a papa alkalmi munkából szerez némi pénzt: költöztetésekhez hívják cipekedni.
- Felvettük a kapcsolatot a lakóhelyükhöz közel eső óvodákkal. Sehová nem akarták felvenni, három óvoda "labdázott" a kislánnyal: ide-oda irányítgatták, senkinek se kellett, de mivel a törvény kötelezte az egyiket, végül felvették - folytatja. - Mi lesz ezzel a kislánnyal egy 25 fős óvodai csoportban? Egy olyan csoportban, ahol ismerik egymást a gyerekek, és ő még beszélni is nehezen tud - kérdezi szomorúan.
Ez is érdekelhet
Ferge Zsuzsa szociológus a legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs elég szakember és pénz a gyermekvédelemben a feladatok ellátására, így nem tudja teljesíteni a legfontosabb célt: nem tud segíteni abban, hogy a gyerek a családban maradjon. - Ennek fényében még érthetetlenebb, hogy ami eddig jól működött, miért kell megszüntetni. Kétségtelen persze - teszi hozzá a szakember -, törvényi kötelezettség híján a főváros jóindulatán múlt, hogy eddig is működhettek a hetes otthonok. Ferge úgy látja: bár a hetes intézményben a szülők borzasztó anyagi és lakáshelyzete miatt csak hétvégén volt együtt a család, mégis megmaradtak a szülői jogok, és ami a legfontosabb, az állami gondoskodással ellentétben ez a helyzet nem járt megbélyegzéssel. Mint hangsúlyozza: - A szülő nem megszabadulni akar a gyermekétől, csak a helyzete miatt nem tudja segítség nélkül eltartani. A családok igényeihez kellene alkalmazkodni, de ez ma sajnos nem jellemző a gyermekvédelemre - teszi hozzá.
Legjobban: