Mi a Clostridium difficile-fertőzés?
A Clostridium difficile nevű baktérium az egyik leggyakoribb kiváltó oka a kórházi fertőzéseknek. A kórokozó olyan álhártyás vastagbélgyulladást (álhártyás colitist) okoz, amely komoly hasmenéssel jár; beteg és gyenge emberekre nézve különösen nagy veszélye van.
Tünetek
A Clostridium difficile-fertőzés előfordulása
Hazai adatok csak részlegesen állnak rendelkezésre a fertőzés gyakoriságáról: ezek alapján úgy becsülik, hogy a fertőzés 100 ezer főből 35-150 embert érinthet. Az amerikai statisztikákból az derül ki, hogy a Clostridium nagyon gyakori kórok: a tengerentúlon évente félmillió érintettet regisztrálnak, a fertőzés miatt pedig minden évben körülbelül 29 ezren halnak meg.
A Clostridium difficile-fertőzés okai
A Clostridium difficile-fertőzést egy Clostridium törzsbe tartozó Gram-pozitív baktérium okozza. A kórokozó emberről emberre átvitelét túlbecsülik, nem okvetlenül csak így terjed: a baktérium a légkörben is képes életben maradni, túlélése alapvetően a spóraképzőképességétől függ. Vagyis a fertőzés rizikóját növeli a személyes kontaktus a hordozókkal, de ez nem feltétlenül szükséges hozzá.
A találkozás a baktériummal különösen kórházi körülmények között vagy ápolási otthonokban veszélyes. A rizikó akkor magasabb, ha az érintettnek sérült a normál bélflórája vagy gyenge az immunreakciója. Számít az is, hogy a beteg bele sérült-e más okból, idős-e, van-e más súlyos alapbetegsége, intenzív osztályos kezelést kap-e, van-e égési sérülése, átesett-e gyomor- és bélrendszeri műtéten, szed-e savtermelés-gátlót, illetve részesül-e daganatellenes kezelésben. Ezek mind növelik a kockázatot.
Rizikótényező az antibiotikumok alkalmazása is, amelyeket szájon át vagy vénásan is adhatnak. Ezekből olykor már egyetlen adag is elegendő lehet az álhártyás colitis kiváltáshoz. Az alkalmazott hatóanyagok általában a harmadik generációs cefalosporinok, amelyek széles spektrumú, baktériumölő hatású antibiotikumok. A penicillin, a szulfametoxazol és a trimetoprim szintén gyakran alkalmazott hatóanyag, amelynek szedése emeli az ilyen jellegű problémák kialakulásának rizikóját.
A Clostridium difficile-fertőzés tünetei
A fertőzés lappangási ideje egy naptól két hónapig terjedhet. A fő tünet a görcsös hasi fájdalom és a gyakori hasmenés, amely lehet enyhe, súlyos, véres és nyákos is. A baktérium toxinjai miatt a betegek nagyon elesett állapotba kerülnek, lázasak és étvágytalanok lehetnek, jelentősen fogyhatnak. A hasmenés következtében fellépő folyadékvesztés és sóvesztés miatt állapotuk még súlyosabbá válhat. Lehet tünet az is, hogy a hasban víz jelenik meg. A bél meg is bénulhat, komoly béltágulat alakulhat ki, a bél pedig áteresztővé válhat.
A bélen a bélflóra és a toxin egyaránt átjuthat, így vérmérgezés is kialakulhat. Ritkán hasi tályog is jelentkezik. Szintén ritkán, de előfordulhat reaktív ízületi gyulladás, ami azt jelenti, hogy a szervezet immunrendszere a fertőzésre olyan hibás túlválaszt ad, amely miatt ízületi bajok jelentkeznek a kórokozótól függetlenül.
A Clostridium difficile-fertőzés diagnózisa
A fertőzés diagnózisát a klinikai kép alapján, az egyéb lehetséges okok kizárásával, a baktérium toxinjának székletből kimutatásával állítják fel. A baktérium toxinjának jelenléte és kimutathatósága önmagában nem jelent betegséget, csak ha miatta tünetek is jelentkeznek. A laboratóriumi diagnózis felállítása azért nehézkes, mert mindenkinek a székletében van Clostridium difficile, a rutin tenyésztés pedig nem különíti el a toxint termelő és nem termelő kórokozót. Emiatt alkalmaznak a toxin kimutatására külön gyorsteszteket.
A Clostridium difficile-fertőzés kezelése
A kezelés megfelelő só- és folyadékbevitelből, illetve bizonyos antibiotikumok adásából áll. Ezek mellett zsíros ételektől mentes, könnyű és vegyes étrendet kell tartani - törekedni kell a bélflóra helyreállítására.
A baktériummal komoly probléma, hogy olyan új törzsei jelennek meg, amelyek toxintermelő képessége az eddig ismert törzsekének 20-szorosa. Ezek többféle toxint is termelnek, a szokásos antibiotikumokkal szemben pedig rezisztensek.
A terápia során a hasmenésgátlók alkalmazása tiltott, mert adásukkor a toxint és bomlástermékeket tartalmazó bélsár csak tovább pang a bélben. Lehet próbálkozni a bélflóra átalakításával is, ami székletátültetéssel történhet. Nagyon súlyos esetekben bélcsonkoló műtétekre is szükség lehet.
A Clostridium difficile-fertőzés gyógyulási esélyei
A fertőzésnél a visszaesés kockázata 5-30 százalékos, azt viszont nem lehet tudni, hogy ezt a szervezetben maradt kórokozó vagy pedig visszafertőződés okozza-e. A súlyos, sebészeti eseteknél a halálozási arány akár 30 százalékos is lehet. Az amerikai adatok szerint a kórházi Clostridium difficile-fertőzések akár 15 százaléka is a beteg halálával végződhet.
A Clostridium difficile-fertőzés megelőzése
A megelőzést az antibiotikumok gondos alkalmazása segíti, illetve az, hogy a betegeket izolálják, és megfelelő fertőtlenítőszereket alkalmaznak. A kellő higiénia és a gyakori kézmosás nagyban segíti a megelőzést.
A Clostridium difficile-fertőzés szövődményei
Szövődmény a toxikus megacolon (a vastagbél mérgező tágulása) lehet, mely úgy alakul ki, hogy a bélgyulladás megakadályozza a simaizmok normális működését a bélfalban. A bél áteresztővé válása miatti vérmérgezés szintén veszélyes szövődmény lehet, akárcsak az elhúzódó hasmenés miatt kialakuló alultápláltság, fehérjehiány, folyadék- só- vagy vitaminhiány. Előfordulhat másodlagos veselégtelenség is.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Kádár János belgyógyász, infektológus, allergológus és klinikai immunológus szakorvosnak.