Mi a gerincvelő harántsérülés?
A gerincsérülések legsúlyosabb következménye a gerincvelő harántlézió, amelyben a sérülés szintje alatt minden idegrendszeri funkció hiányzik. A végtagok (felső-, alsó- vagy mind a négy) részlegesen vagy teljesen bénultak, a belek és hólyag beidegzése, az érzőműködés is károsodik.
Tünetek
A gerincvelő harántsérülés előfordulása
A gerincsérülések gyakorisága százezer lakosra vonatkoztatva 2-5, amelyeknek mintegy 10 százaléka jár bénulással. Leggyakrabban országúti-, síbalesetek vagy vízi sportok következtében alakul ki. Súlyos balesetek kapcsán mindig feltételezhető gerincsérülés, de eszméletvesztés állapotában nehezen ismerhető fel. A károsodás mértéke a sérülés pillanatában csak részben dől el, mivel az összenyomódás (kompresszió) okozta károsodás a sérülést követő napok folyamán alakul ki. A gerincvelő roncsolódása alapvetően három komponensből áll össze. Az egyik a primer mechanikus sérülés, amely a balesetkor következik be. Súlyos esetben a gerincvelő csökkent mértékben vagy egyáltalán nem ingerelhető. Ezt az állapotot módosult reflexaktivitásnak vagy más néven gerincvelői shocknak nevezzük. Időtartama változó, 3-4 naptól 6-8 hétig is tarthat. A második a helyi keringési- és anyagcserezavar, amely az első 6-8 órában alakul ki. A harmadik a sérülést követő napokban kialakuló kompressziós károsodás.
A motoros működés sérülését részleges vagy teljes bénulás jelzi, amely kiterjedhet a felső és alsó végtagokra egyaránt. A részleges bénulást paresisnek, a teljes bénulást plégiának nevezi az orvostársadalom. A harántsérülés alatti területen megszűnt fájdalom-, tapintás-, hő-, ízületi helyzetérzés megszűnése arra utal, hogy az érzőidegpálya is károsodott. A plégia gyakorlatilag azt jelenti, hogy az érző funkciók károsodása mellett a mozgatópályák is károsodtak.
A gerincvelő harántsérülés tünetei és diagnózisa
A gerincvelő-károsodás magasságát fizikális vizsgálattal állapítják meg, amelyben legnagyobb szerep a reflexek kiválthatóságára irányul. Bizonyos gerincvelői reflexek megléte illetve hiánya utal arra, hogy a gerincvelő melyik szegmense károsodhatott. A lézió magasságát gerincvelői szegmentum megjelölésével adják meg, amelyet a röntgenlelettel hasonlítanak össze. A nyaki gerincvelői szelvények sérüléseinél a meglévő funkciókból következtethetünk a működő gerincvelői szegmentre és az alatta lévő harántlézióra. A 4-es nyaki szelvény (C4), illetve afölötti sérülés esetén a légzőizmok bénulása miatt, a beteg csak gépi lélegeztetéssel tartható életben. A C5 szelvény épségét az jelzi, hogy a beteg a karját vállban tudja mozgatni. Kivihető könyökhajlítás a C6 szelvény-, míg a csuklófeszítés a C7 épségét jelzi. A háti szakasz Th1 szegmentum megtartott működésére utal a beteg a kéz-kisizmainak akaratlagos mozgatása.
A gerincvelő harántsérülés kezelése
A gerincvelő-sérültek komplex ellátása a baleset helyszínén kezdődik és egészen az élet végéig tart. Első és legfontosabb dolog, hogy a helyszínen a sérültet nyugalomba helyezzük. Laikus segítség sokszor további károsodást okozhat. Ezért nagyon fontos, hogy hagyjuk abban a pozícióban a sérültet, ahogyan megtaláljuk, és azonnal hívjunk mentőt. A szállítás vákuum-matracban, nyaki gerincgallérral való rögzítéssel történik. Szállítás alatt, ha nincs társsérülés (pl. traumás shock, légzés-, keringési zavar), akkor nagy dózisú szteroid adása válik szükségessé. Az intézeti ellátásnak öt fontos célja van: javítani a károsodott idegrendszeri funkciókat, konzerválni a megmaradt idegrendszeri funkciókat, megtartani a gerinc stabilitását, javítani a sérült általános állapotát, biztosítani a rehabilitáció feltételeit. Az elsődleges műtéti stabilizáció nagyon fontos a sérült életvitele szempontjából (Halo-készülék, fixateur intern, H-lemezes Osteosynthesis, corticospongiosus blokk beültetés, stb.). A baleset után néhány hónappal, évvel, gyakran kerül sor másodlagos műtéti megoldásokra annak érdekében, hogy a beteg képessé váljon bizonyos mozgások (pl. fogás, karemelés) végrehajtására. Az operációval a meglévő izmok olyan helyzetbe kerülnek, amellyel nagyobb erejű összehúzódásra lesznek képesek. Így lehetővé válik pl. a kéz fogóerejének növelése.
A beteg rehabilitációjának alapja a rendszeres és megfelelő gyógytorna és fizioterápia. A bénult végtag ízületei merevek, ezáltal az izommunka is akadályozott. Passzív mozgatással, fizioterápiával, illetve a működő izmok tornáztatásával növelhető a mozgástartomány, izomerő, izom-állóképesség, emellett az ideg-izom összeköttetések száma, koordinációja is fokozható.
A gerincvelő harántsérülés gyógyulási esélyei
A gyógyulásnak elengedhetetlen feltétele, hogy a beteg akarjon gyógyulni és együttműködni a rehabilitációban résztvevőkkel, orvosokkal, gyógytornászokkal, dietetikussal, stb.
Legújabb amerikai kutatások eredményei szerint létezik egy olyan módszer, amely az embrionális őssejteket mozgató ideggé alakítja. Ezzel a technikával elérhető lesz, hogy a gerincvelői harántsérülés következtében elhalt, regenerálódásra képtelen mozgató idegsejtek pótolhatóvá váljanak.
Egy másik amerikai kutatás olyan eljárással kísérletezik, amelynek segítségével a sérült gerincvelő "megfoltozható" és egy ún. épített idegszövet hozható létre. Egyelőre a módszer kísérleti fázisban tart.