Mi a gyomor- és bélvérzés?
Azt a nyilvánvaló tényt, hogy a vér kering a vérerekben, meglepő módon csak 1628-ban írta le William Harvey angol orvos: "a vérkeringés önmagába visszatérő, zárt rendszer". Ehhez a felfedezéshez köthető az élettan tudományának a megszületése. A vérzés, vagyis a vér elvesztése a vér kilépését jelenti a keringési rendszerből.
Tünetek
A vérzések lehetnek úgynevezett belső vérzések, amikor az erekből kilépő, szivárgó vér a testen belül marad, illetve lehetnek külsők, amikor valamelyik testnyíláson (szájüreg, orr, fül, hüvely, végbél, húgycső) keresztül jelenik meg a vér, illetve a bőrön lévő hámhiány következtében észlelhető. Az emésztőszervi vérzés a gyomor-bél- (gasztrointesztinális, a továbbiakban: GI-) traktus bármely részéből származhat.
GI-vérzések eredhetnek a tápcsatorna alsó- vagy felső traktusából:
- felső traktus: szájüreg - nyelőcső - gyomor - nyombél/patkóbél
- alsó traktus: éhbél - csípőbél - vastagbél. Az utóbbi szakaszai: vakbél, felszálló- haránt-, és leszálló vastagbél, és az ezeket elválasztó jobb- és baloldali vastagbélhajlat, szigmabél, végbél és végbélnyílás
.
A gyomor- és bélvérzés előfordulása
A gasztrointesztinális vérzés általános tünet, amely elsősorban a tápcsatorna betegségeinél jelentkezik, ezért előfordulása a vérzést kiváltó alapbetegségekkel függ össze. A GI-vérzés kialakulhat akutan vagy rejtett formában (okkult vérzés). Az akut GI-vérzéseknek hozzávetőlegesen 90 százaléka a felső traktusból származik.
Az akut vérzések formái:
Hematemezis:
a felső traktusból származó, friss vagy alvadékos vérhányás, és ha emésztett, akkor kávéaljszerű.
Melaena:
felső traktusból származó, szurokfekete, emésztett és bűzös jellegű. Megjelenéséhez legalább 100 ml vérveszteség szükséges a felső traktusból.
Hematochezia:
az alsó traktusból származó, élénkpiros vér a málnazselére hasonlít, a végbélen keresztül ürül, azonban jelentős mennyiségű (rövid idő alatt legalább 1 liter vérvesztés) felső traktusból származó vér is lehet, mert ekkora vérmennyiség esetében "nincs idő" a vér megemésztésére.
Az okkult (rejtett, szabad szemmel nem látható folyamatos) vérzés krónikus betegség fennállására utal. Többek között a következményes vérszegénység (anémia, vashiány stb.) hívja fel a figyelmet meglétére. Az okkult vérzés székletből való kimutatására számos laboratóriumi vizsgálómódszer áll rendelkezésre.
A heveny tünetekkel járó masszív gasztrointesztinális vérzések előfordulási gyakorisága százezer emberre vetítve 70-100 fő évente. A halálozási arány 5-20 százalék között mozog, ami a többi betegséghez képest magas. Főleg az idősebb korosztály veszélyeztetett, akiknél nemcsak a vérvesztés, hanem az alap-, illetve társbetegségek is rontják a túlélési esélyt. A vérzések életkori eloszlása az utóbbi években változott, az idősebb korosztály felé tolódott el. Ez a Helicobacter pylori gyógyításával, a sósav-elválasztást gátló korszerű gyógyszerek, valamint a gyomor nyálkahártyát kímélő nem-szteroid gyulladáscsökkentők bevezetésével magyarázható. Ugyanis mindezek előtt a gyomor- és nyombél fekélybetegségek végleges gyógyítására nem volt lehetőség, így az aktív középkorúak között nagy számban fordult elő a fekélybetegség, és ezzel arányosan a GI-vérzés.
A gyomor- és bélvérzés okai
A gasztrointesztinális (GI) vérzés tünet, ezért okai a vérzéseket előidéző alapbetegségek okaival magyarázhatóak. A GI-vérzésnek mint tünetnek a közvetlen oka az esetek döntő hányadában érsérülésből származik. A GI-traktust borító nyálkahártyák felszínét alkotó hengerhámsejtek, illetve az erős mechanikai hatásoknak kitett el nem szarusodó többrétegű laphámsejtek (szájüreg, garat, nyelőcső, végbélnyílás) folytonossága a gyulladásos, eróziós folyamatok helyén megszakad. Az így kialakuló fekélyekben, elhalt szövetekben jelentősen csökken az erek/kapillárisok "védelme", ezért könnyen sérülnek, amihez az is hozzájárul, hogy az erek belsejét borító endotél sejtekre is hatást gyakorol a "gyulladásos környezet".
Az érsérülések mellett a májat érintő betegségek esetében (például májzsugorodás) véralvadási zavarokkal is számolni kell.
A heveny felső traktusból eredő gasztrointesztinális vérzések gyakori okai:
- gyomor- és nyombélfekély (kb. 50 százalék);
- nyelőcsővisszerek/-várixok (kb. 15 százalék);
- Mallory-Weiss-szindróma: heveny hányást követő, nyelőcső alsó, gyomorszájnál lévő szakaszának a "repedéséből" kiinduló vérzés (kb. 5-10 százalék);
- gyomor- és nyombéleróziók(kb. 10 százalék);
Ritkább okok:
- a felső traktusban kialakult rosszindulatú daganatok;
- reflux okozta nyelőcsőgyulladás, fekély;
- nyelőcső-diverticulum/nyelőcső-kitüremkedés (garat alatti Zenker-divertikulum);
- a májkapuvénában megemelkedett nyomás következményes gyomorkárosító hatása;
- a gyomor ereinek kóros elváltozásai (várixok/visszértágulat stb.);
- haemorrhagiás gastropátia (nyálkahártya-károsodás), amelyet leggyakrabban a gyógyszerek okoznak, továbbá súlyos betegségek által kiváltott stressz is okozhatja, "stresszfekély" (stresszel kapcsolatos nyálkahártya-betegség), így például nagyobb traumák, műtét, égési sérülés, intenzív kezelést igénylő súlyos akut kórképek eseteiben;
- stresszhelyzetek (lélektani/pszichológiai, szociális okok);
- májzsugorodás (májcirrózis) miatt emelkedett nyomás a májkapuvénában és ennek következményeként nyelőcső-várixok/-visszértágulatok alakulnak ki;
Nem közvetlen okok, azaz betegségek, amelyek májzsugorodást okoznak:
- hepatitis B, C vírusfertőzések;
- alkoholos májkárosodás;
Heveny alsó traktusból eredő GI-vérzések:
- aranyerek, végbélrepedés;
- béldivertikulum, bélkitüremkedés (kb. 50-60%) ,
- Meckel-divertikulum (csak részlegesen záródó köldökzsinór);
- bélpolipok, Peutz-Jaegers-szindróma (örökletes polipózis);
- krónikus bélgyulladások (fekélyes vastagbélgyulladás/colitis ulcerosa, Crohn-betegség/szegmentális bélgyulladás);
- bélelzáródás;
- alsó traktusban kialakult rosszindulatú daganatok;
- fertőző betegségek által kiváltott bélgyulladások (Salmonella, Campylobacter, Shigella, Escheria coli törzsek);
- antibiotikus kúra után Clostridium difficile fertőzés alakulhat ki;
- sugárkezelés utáni bélgyulladás;
- időskori keringési zavarok miatt (ischaemiás) bélgyulladás.
A gyomor- és bélvérzés tünetei
Az akutan vérző betegnél a vérzés tényének a megállapítása, illetve a kórtörténet szerinti rögzítése - ha a felvételkor már megállt a vérzés - természetesen (és sajnos) nem jelent problémát. A vérnyomás értéke és pulzusszám igen fontos adat, ugyanis a vérzéses sokkállapot kialakulását érzékenyen jelzi a felültetésnél 15 Hgmm-t meghaladó vérnyomásesés, valamint a pulzusszám jelentős emelkedése.
A vérhányás felső traktusból eredő gasztrointesztinális vérzésre utal, de a később megjelenő szurokszéklet is igazolja ezt. Az orron keresztül bevezetett gyomorszondával nyert aspirátum (kinyert folyadék) akár 15-20 százalékban negatív lehet.
Hematochezia, vagyis élénkpiros, málnazselére hasonlító végbélből származó vér az alsó gasztrointesztinális traktusból származó, vérzés tünete. Ez masszív gyomorvérzésre is utalhat, de ebben az esetben jelen vannak vérvesztéses sokkra utaló általános tünetek is.
Az okkult vérzés tünetei indirektek. Meglétét vashiányos anémia, illetve a székletvizsgálat pozitív eredménye igazolja.
Nehezen identifikálható (obskurus) vérzésre szintén csak indirekt tünetek utalnak. Ebben az esetben a klasszikus endoszkópos (testüregeket vizsgáló) eszközökkel nem érhető el a vékonybelekben feltételezett vérzés helye.
A gyomor- és bélvérzés diagnózisa
A GI-vérzések esetében az anamnézis (kórelőzmények) és fizikális vizsgálat nem vagy csak korlátozottan diagnosztikus értékű. A pontos diagnózis csak endoszkópos vizsgálattal - nyelőcső-gyomor-nyombélvizsgálat, felső GI-traktus gyomortükrözése - és/vagy kolonoszkópos vastagbélvizsgálattal, illetve a vékonybeleknél enteroszkópiával vagy kapszulás endoszkópiával állapítható meg. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy a lenyelt kapszula végighalad a GI-traktuson, és folyamatosan felvételeket készít.)
A betegek állapota nem minden esetben teszi lehetővé az azonnali vizsgálatot, ezért állapotukat (keringés, légzés) stabilizálni kell. Ilyenkor többek között volumenpótlásra, transzfúzióra, az elektrolitok rendezésére van szükség.
Ugyanakkor a kifejezetten masszívan vérző betegnél terápiás célból meg kell kísérelni a sürgősségi endoszkópos vérzéscsillapítást.
A gyomor- és bélvérzés kórlefolyása
Akut vérzések esetében egyértelmű a teendő a vérzéscsillapítás, valamint a vér és folyadékpótlás, mert ezek hiányában életet fenyegető vérvesztéses (hipovolémiás) sokk alakulhat ki.
Az akut ellátást követően a vérzést okozó alap-, valamint társbetegségek kezelése, illetve kezelhetősége fogja meghatározni a beteg sorsát, továbbá elsődleges terápiás cél a vérzés kiújulásának a megelőzése, amely például egyes esetekben műtéttel elérhető, például Meckel-diverticulum, vagy strangulációs bélelzáródás (ileus).
A rejtett és nehezen azonosítható (obskurus) vérzések esetében a pontos diagnózis a cél, és ezt követően szintén a vérzést okozó alap-, valamint társbetegségek kezelése, illetve kezelhetősége fogja meghatározni a beteg sorsát.
A gyomor- és bélvérzés kezelése
Akut vérzések esetében a kiváltó okoktól függetlenül elsődleges a vérzéscsillapítás ( endoszkópos, kolonoszkópos, enteroszkópos vagy műtéti), továbbá a beteg állapotának a stabilizálása (keringés, légzés, stb.), majd az alap- és társbetegségek kezelése szükséges.
A rejtett és nehezen azonosítható (obskurus) vérzések esetében a pontos diagnózist követően szintén a vérzést okozó alap-, valamint társbetegségek kezelése szükséges.
A gyomor- és bélvérzés gyógyulási esélyei
Ismételten meg kell említeni, hogy az akut GI-vérzések halálozási arányszáma 5-20 százalék között van, és ez elsősorban az idősebb korosztályra vonatkozik. A többi vérzés esetében a vérzést okozó alap-, valamint társbetegségek kezelésétől függ.
A gyomor- és bélvérzés megelőzése
A megelőzésnek igen sokféle lehetősége van. Orvosilag a sikeres műtéttel számos esetben teljes gyógyulás érhető el (például a Meckel-diverticulum (diverticulum: kitüremkedés) vagy a strangulációs bélelzáródás esetén).
Továbbá a GI-vérzések esetében a betegtől is rendkívül sok függ. Elsősorban be kell tartania a kezelőorvos utasításait, rendszeresen kell a kontrollvizsgálatokon jelentkeznie. Mindezen túl rendkívül nagy jelentősége van az életmódnak. Közismert az alkohol, dohányzás, stressz szerepe a fekély- reflux- és erozív nyálkahártya betegségekben, és nem utolsósorban a májzsugorban. Ezért meg kell próbálni dohány-, alkohol- és stresszmentesen élni!
Csak ismételni lehet: a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a stresszes élet súlyos rizikófaktorokat jelent! Ezért lehetőleg mindezeket kerülni kell.