Mi a heveny glomerulonephritis?
A glomerulusok a vesék mirigyállományában található hajszálér-gomolyagok, amelyeken keresztül a vizelet kiválasztása megtörténik. Heveny gyulladásuk drámai tünetekkel járó, de többnyire jóindulatú betegség. Elsőként Hippokratész figyelte meg a deréktáji fájdalom és vérvizelés társulását, mely a vizelet-elválasztás csökkenéséhez (oliguria), majd megszűnéséhez (anuria) vezet. A kórfolyamat azonosítása a mikroszkóp kifejlesztésével vált lehetségessé.
Tünetek
A heveny glomerulonephritis előfordulása
A heveny glomerulonephritis bármely életkorban, így akár csecsemőkorban is előfordulhat. A betegek többsége 5-15 éves. Fiúknál kétszer gyakrabban fordul elő. Negyven év felett az eseteknek csak 10%-a következik be.
A Streptococcus fertőzést követő legtípusosabb formák járványszerűen is előfordulnak. Ezek az esetek jobb indulatúak, mint a szórványosan előforduló formák, melyek gyakrabban válnak idültté.
A heveny glomerulonephritis okai
Az akut glomerulonephritis tipikus oka a streptococcus antigénjei és a szervezet antitestjei által formált, ún. immunkomplexek lerakódása a glomerulusokban, ami heveny gyulladást okoz. A vese tömege akár 50%-kal is megnövekedhet. A Streptococcus pyogenes gyermekközösségekben gyakori, halmozott előfordulása magyarázza meg a glomerulonephritis járványos előfordulását.
A heveny glomerulonephritis diagnózisa
A diagnózis felállítása a kórelőzmény és a fizikális leletek alapján nem nehéz. A kórisme igazolására azonban speciális vizsgálatokra is szükség lehet.
- Laboratóriumi leletek:
- A vörösvérsejtek számának csökkenése a vér felhígulását jelezheti.
- A vér maradék nitrogéntartalma, szérum karbamid és kreatinin szintjének növekedése arányos a veseelégtelenség fokával.
- A sötét vizeletből mikroszkóppal vörösvérsejtek mutathatók ki. A vizelet fajsúlya magas, jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz.
- Streptococcus testfehérjéi elleni ellenanyagok kimutatásával a kórok egyértelművé tehető. Az "antistreptolizin O" koncentrációja nincs arányban a betegség súlyosságával.
- Torokból, bőrelváltozásról, vérből történő bakteriológiai tenyésztése segíthet a kórokozó azonosításában.
- A szerológiai, különböző immunológiai vizsgálatok (például komplementszint, sejtmag-ellenes ellenanyag kimutatása, stb.) más betegségektől (például SLE-től) való elkülönítés lehetőségét szolgálják.
- Röntgenvizsgálatok: Mellkasröntgen segíthet a Wegener-féle granulomatózis vagy a Goodpasture-szindróma kizárásában. Az egyszerű hasi felvételen jól láthatók a megnagyobbodott vesék. Számítógépes rétegvizsgálatra (CT) lehet szükség belső fertőzőforrások (pl. tályogok) keresésésekor.
- Vesebiopszia, szövettan akkor válik szükségessé, ha a betegség atípusos lefolyása vagy a társuló betegségek más eredetű vesegyulladás lehetőségét vetik fel.
A Heveny glomerulonephritis kórlefolyása
A betegség csúcspontján a vizelet-elválasztás megszűnik, folyadék jelenik meg a hasüregben (ascites), mellhártyák között. A súlyos magas vérnyomás következtében tüdőödéma, zavart tudatállapot léphet fel, bár ez gyermekkorban ritka. A járványosan előforduló, gyermekkori glomerulonephritisek az esetek "kvázi" 100%-ában nyomtalanul gyógyulnak.
Szövődmények közönséges fertőzés indukálta állapotok esetén ritkák, az esetek 0,5-2%-ában következik be. A lehetséges szövődmények a következők lehetnek:
A mikroszkóppal kimutatható vérvizelés évekig eltarthat. A betegség a teljes veseelégtelenségig fokozódhat.
A magas vérnyomásra visszavezethető agykárosodás, retinabetegség, gyorsan progrediáló ("rapidly progress") glomerulonephritis, idült veseelégtelenség általában már meglévő érfalkárosodás nyomán (hipertónia, cukorbetegség) jöhet létre.
A szórványosan - tehát nem egy közösségben belül halmozódó - előforduló esetek hátterében a következő társuló tünetek fennállásakor súlyos, olykor életveszélyes betegségek húzódhatnak meg:
- Az arcüreggyulladás, tüdőgyulladás és vesegyulladás előfordulása Wegener-féle granulomatózisra utal.
- Ízületi fájdalmak Schönlein-Henoch-féle vérzékenységre vagy szisztémás SLE-re jellemzők.
- A véres köpetürítés autóimmun eredetű, komoly prognózisú Goodpasture (e: gúdpaszcsör) szindróma tünete.
- Bőrkiütések megjelenése allergiás érfalgyulladás, szisztémás lupus erithemus, Schönlein-Henoch-féle vérzékenység vagy hidegérzékeny, kóros vérfehérjék jelenlétére (cryoglobulinaemia, e: krioglobulinémia) gyanúját veti fel.
A heveny glomerulonephritis kezelése
Szokványos esetben az akut glomerulonephritis nem életveszélyes betegség, de tüneteinek időben történő megszüntetésével jelentős szervkárosodások előzhetők meg. Főként a központi idegrendszeri és légzési tüneteket mutató betegeknél szükséges az erélyes kezelés.
Ennek keretében streptococcusos fertőzéseses glomerulonephritis esetén az alapbetegséget lehetőleg penicillinnel kezelik, de az alapbetegség kezelése nem alkalmas a vesegyulladás befolyásolására. A vesegyulladás következményeként létrejövő állapotok, és azok kezelése, illetve megelőzése a következő:
- Anuria, azaz a vizeletképződés nagymérvű csökkenése, esetleg megszűnése esetén, amennyiben a laboratóriumi leletek (pl. nagyon magas szérum kálium szint) szükségessé teszik, művese-kezelés jön szóba. Általánosan alkalmazott vizelethajtó kezelésként csak nagyhatású, úgynevezett kacsdiuretikumok (furosemid, etakrinsav) alkalmazhatók. Mindig szükséges továbbá a folyadékfogyasztás megszorítása a súlyos ödémák elkerülésére. A beteg csak annyit ihat, amennyit szervezete kiválasztani is képes.
- A súlyos magasvérnyomás különböző szerveket károsíthat, ezért mindenképpen fontos a vérnyomáscsökkentés a szérum káliumszintjének folyamatos ellenőrzése mellett, valamint az átjárható, szabad légutak biztosítása légcsőtubus segítségével. Légzési elégtelenség esetén az oxigénellátását oxigénlélegeztetéssel biztosítják. Ha a vérnyomáscsökkentésre a beteg nem reagál kellően, dialízisre van szükség. Különösen fontos az erélyes vérnyomáscsökkentés a hipertóniás agykárosodás (encephalopathia, e: enkefalopátia) veszélye miatt.
A nem streptococcalis eredetű glomerulonephritisek esetén immunbénító szteroidok és/vagy citosztatikumok adására van szükség többek között érfalgyulladás, krioglobulinémia (hideg hatására bekövetkező fehérjekicsapódás a vérszérumból), Schönlein-Henoch-féle vérzékenység, szérumbetegség (pl. kígyómarás, azonos állat szérumával történő kezelés második alkalommal, stb.), SLE, Wegener-féle granulomatózis, "Rapidan progrediáló" glomerulonephritis, Goodpasture-szindróma esetén.
Gyógyulási esélyek. A gyermekkori járványos esetek gyógyulási esélye gyakorlatilag 100%.
A szórványosan előforduló, vélhetően nem streptococcus eredetű eseteknél a betegség súlyosbodása várható a felnőttek 30%-ában és a gyermekek 10%-ában. A legtipikusabb életkorban (gyermekeknél) a heveny betegség halálozási aránya 0-7%.
A Heveny glomerulonephritis megelőzése
A klasszikus poststreptococcalis glomerulonephritis megelőzhető az alapbetegség (mandulagyulladás, torokgyulladás, bőrgennyedések) mielőbbi, erélyes antibiotikus kezelésével. A streptococcusok (allergia híján) elsőként penicillinnel kezelendők.
A Streptococcus pyogenes az egyik legközönségesebb kórokozó, mellyel naponta találkozunk. Az általa okozott betegségek olykor erősen fertőzőek (pl. skarlát, ótvar), máskor kevésbé (pl. tüdőgyulladás). Az általa okozott betegségek listája meglehetősen hosszú. A mandulákon, torokban jellegzetes vajsárga genny termelését váltja ki, a bőr felszínén - például ótvar esetében - jellemzően mézszínű. Gennyedéssel járó betegségekben mindig felmerül streptococcus fertőzés gyanúja. Mivel a kórokozó testfehérjéi az arra genetikailag hajlamos egyénekre rendkívüli veszélyeket hordoz, gennyes betegségekkel, felső légúti fertőzésekkel forduljon orvoshoz. A streptococcus megfelelő kezelése ugyanis antibiotikummal történik, semmilyen házilagos gyógymód NEM ALKALMAS a streptococcus fertőzés késői veszélyeinek kivédésére. Hasonlóan elégtelennek kell minősítenünk a torokfertőtlenítő cukorkákat, tablettákat is.