Mi a pajzsmirigy-túlműködés?
A pajzsmirigy olyan hormonokat termel, amelyek a sejtek energiatermelésének, élettani folyamatainak szempontjából alapvetőek. Az alatt pedig, hogy ez a belső elválasztású mirigy túlműködik, azt értjük, hogy túl sok T4 (tiroxin), T3 (trijód-tironin) hormont termel. Nagyon ritkán, de lehetséges az is, hogy a túlműködés a TSH (pajzsmirigy szabályzó hormon) fokozott aktivitásából adódik.
Tünetek
A pajzsmirigy-túlműködés előfordulása
Klasszikus értelemben a nők betegsége a pajzsmirigy-túlműködés, bár a mai stresszes és gyors tempójú világban már a férfiakat is egyre gyakrabban érinti ez a probléma. De döntően még mindig nők esetében gyakoribb e panasz. A betegség megjelenése egyes életszakaszokhoz is köthető. Ilyen például a serdülőkor, amikor a pajzsmirigy túlműködés hátterében jellemzően pszichoszomatikus okok húzódnak meg. Ugyancsak tipikus megjelenési időpont a családalapítás időszaka, majd pedig később a változókor. De kapcsolódhat a betegség a szervezet szülés utáni fokozott terheléshez is. Emellett gyakran jelentkezik pajzsmirigy-túlműködés olyan élethelyzetekben, mint például a munkahely elvesztése, a válás vagy valakinek az elvesztése.
A pajzsmirigy-túlműködés okai
Már régóta elfogadott, hogy a pajzsmirigy-túlműködés az esetek többségében pszichoszomatikus betegség. Emellett pedig bizonyos családi örökletes hajlam is megfigyelhető. Ugyancsak meghúzódhat a probléma hátterében az, hogy a szervezetet adott időszakban túl nagy megterhelés éri. Ha a túlműködés átmeneti, akkor kiváltó okként szóba kerülhet az is, hogy a szervezet túl sok jódhoz jutott. Akár túlzott jódozott só fogyasztással - főleg mert ma már a kész termékekben is rengeteg ilyen só lehet -, akár egyes megfázás kezelésére használt, vény nélkül kapható jódtartalmú készítmények szedésével, vagy valamilyen sérülés, illetve műtéti előkészítésként alkalmazott sebfertőtlenítők használatával.
A pajzsmirigy-túltermelést elősegítheti emellett az is, ha valaki sok tejet, rengeteg tejterméket, vagy éppen túl sok édességet nassol. Ez utóbbiak ugyanis arra serkenthetik a mirigyrendszereken keresztül a pajzsmirigyet, hogy az több hormont termeljen. A lehetséges kiváltó okok között meg kell említeni az egyes környezeti szennyeződések okozta negatív stresszt és a radioaktív sugárzást is. Összességében pedig pajzsmirigy-túlműködéshez vezethet minden, ami túl sok tartós negatív stresszt eredményez, és ezáltal túlzottan megterheli a szervezetet.
A pajzsmirigy-túlműködés tünetei
Az egyik legtipikusabb tünet a fogyás, egyes esetekben pedig a szemkidülledés.
Emellett klasszikus szimptóma az erős szívdobogás-érzet és a nagyon szapora pulzus is. Ez utóbbiakhoz szívritmuszavar is társulhat, terhelésre pedig légszomj és fulladás is jelentkezhet.
Jellegzetes tünet az is, hogy valaki az edzőteremben tíz perc után kifullad, vagy éppen a lépcsőzés fárasztja ki túlzottan hamar. Utalhatnak a túlműködésre menstruációs zavarok is, de ilyen lehet az erős izzadékonyság és a kéz finom remegése is. Ezen túlmenően a pajzsmirigy-túlműködés mellett föllángolhatnak a szervezetben különböző gyulladások is, és labilisabbá válhat az immunrendszer. Jellemző panasz lehet emellett a hangulatváltozás és az alvászavar, de székletritmus váltás és hasmenés is kísérheti a problémát.
A pajzsmirigy-túlműködés diagnózisa
Első körben az orvos kikérdezi a beteget és fizikális vizsgálatot végez. Ennek részeként ellenőrzi a szemet, hogy az nincs-e kidülledve, és megtapintja a pajzsmirigyet is. A diagnózist vérvétel erősíti meg, amelynek során többek közt kiderülhet az, hogy a vér FT3 ás FT4 pajzsmirigyhormonjainak szintje túl magas. Emellett a vérképből az endokrinológus következtethet arra is, hogy valaki hajlamos-e pajzsmirigy-túlműködésre. Ez kerülhet szóba, ha a TSH szint alacsony. Árulkodó lehet az is, ha a laboreredményekből az derül ki, hogy valakinek nagyon alacsony a koleszterinszintje.
A laborvizsgálatot követően nagyon fontos az ultrahang vizsgálat is, amelyből a pajzsmirigy méretére, szerkezetére, vérellátására, esetleges göbjeire és cisztáira, gyulladására lehet következtetni. Ezután egy izotópvizsgálattal nézhetik meg azt, hogy a pajzsmirigynek pontosan milyen típusú túlműködése van.
A pajzsmirigy-túlműködés kezelése
E betegség kezelése több lábon áll. Az egyik legfontosabb feladat az, hogy a beteg tisztában legyen azzal, hogy életvitele, stresszes életmódja és táplálkozása milyen hatással van a pajzsmirigyére. Emiatt a kezelésnek része az életmódbeli és a dietetikai tanácsadás. A túlműködés mértéke szerint szükség lehet emellett gyógyszeres kezelésre is. Ennek lényege, hogy a pajzsmirigy hormonképzését gátolják az ekkor alkalmazott készítmények.
Ugyancsak fontos a kísérőtünetek - például a szívpanaszok - megfelelő kezelése, például pulzusszabályozó gyógyszerekkel. Esetenként szükség lehet vitaminpótlásra is - főleg a B-vitaminokéra és a magnéziuméra - ha pedig az immunrendszer is gyengült, akkor a C-vitaminéra és a D vitaminéra is. Hasznos lehet emellett egyes gyógynövényteák és készítmények fogyasztása is. Ilyen például a szívre és az idegrendszerre előnyösen ható galagonya és a citromfű.
Ha a betegség hosszasan fönnáll és nem javul, izotópkezelésre, esetenként pedig műtéti megoldás is szóba kerülhet. Az előbbi során a szervezetébe olyan jódot juttatnak, amely radioaktív sugárzást bocsát ki. Ezt az izotópot felveszi a pajzsmirigy, és a sugárzás hatására pedig a fokozott hormontermelés megszűnik, mérséklődik. (A kezeléskor alkalmazott radioaktív jód csak átmenetileg marad a szervezetében, ugyanis a pajzsmirigy által fel nem vett izotóp nagy része két napon belül, főképp a vizeletévei távozik. De persze az ilyen terápiában részesülők mindig részletes felvilágosítást kapnak a sugárhigiénés feltételek betartásáról is.)
A pajzsmirigy-túlműködés megelőzése
Családi hajlam esetén mindenképpen érdemes fokozottan figyelni az életvitelre, a mozgásra és a táplálkozásra. Azaz hogy például stresszhelyzetben ne fogyasszunk túl sok édességet, általában pedig ne használjunk túl sok jódozott sót, jód tartalmú étrend-kiegészítőt. Időnként érdemes szűrésre vagy akár ultrahangvizsgálatra is eljárni, főképp akkor, ha valaki túl ingerlékeny vagy túl izzadékony, indokolatlanul gyenge és fáradékony, a testsúlya pedig hirtelen csökken.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Bérczy Judit endokrinológus szakorvosnak.