Mi a premenstruációs tünetegyüttes?
A nők gyakorta éreznek érzelmi és testi tüneteket a havivérzést megelőzően. Ezeket nevezzük összefoglaló néven premenstruációs tünetegyüttesnek (szindrómának). A havivérzés közeledtével jelentkező tünetegyüttesben ma már több, mint 150 féle panaszt tartanak nyilván. Ilyenek az emlőérzékenység, hányinger, ingerlékenység, szorongás.
Tünetek
A premenstruációs tünetegyüttes előfordulása
Premenstruációs panaszokat a hormonálisan aktív nők közel 80%-a tapasztal. 20-40%-ban a panaszok jelentősek, rontják az életminőséget, az esetek 2,5-5,0 %-ában pedig átmeneti munkaképtelenséghez vezetnek. Gyakrabban fordulnak elő vérzési rendellenességek, valamint szorongásos kórképek, depresszió egyidejű fennállása esetén.
A premenstruációs tünetegyüttes okai
A PMS okai ma még nem ismertek pontosan. Minden kétséget kizáróan nem egyetlen kórokra vezethető vissza. Kialakulásában hormonális, genetikai, táplálkozási és viselkedési tényezők játszhatnak szerepet. Az alábbiakban a lehetséges okokat részletezzük:
- Hormonális tényezők:
A havivérzés közeledtével az ösztrogének és a progeszteron szintje csökken. A tünetek ezzel párhuzamosan jelentkeznek. A tüszőrepedés rendszeres elmaradása és/vagy sárgatest-elégtelenség esetén is gyakoribb és súlyosabb az állapot. A hormonális egyensúlyhiány szerepére utal az a tény is, hogy a kiegyensúlyozott hormonkínálatot biztosító fogamzásgátló tabletták sok esetben kedvezően befolyásolják a tünetek gyakoriságát és súlyosságát.
A mineralokortikoidok a mellékvesekéreg felszíni rétegében (zona glomerulosa) termelődő szteroidhormonok (dezoxikortikoszteron = "DOC", és az aldoszteron), melyek a vese kanyarulatos csatornáiban fokozzák a nátrium és víz visszaszívódását, valamint a kálium és hidrogénion kiürülését. Ezáltal fontos szerepet játszanak a szervezet só- és vízháztartásában, a vérnyomás és a vér vegyhatásának (pH-értékének) szabályozásában. A mineralokortikoid termelésben bekövetkező változások okozhatják a PMS-re jellemző puffadásérzést.
A prolaktin az agyfüggelékmirigy (hipofízis) savasan festődő (acidofil) sejtjeiben termelődő, 198 aminosavból álló fehérjehormon. Régebben csak a tejelválasztásban tulajdonítottak neki jelentőséget. Mára kiderült, hogy valamennyi nemi hormon hatását és termelődését csökkenti, ezáltal fontos szabályozó szerepet tölt be a nemi aktivitásban és a fogamzóképességben is. PMS során az emlők érzékenységét, feszülését okozhatja, bár néhány tanulmány szerint a prolaktin termelésének csökkentése a panaszokat érdemben nem befolyásolja.
A prosztaglandinok hormonszerű vegyületek, melyek számos élettani funkcióban játszanak szerepet: szüléskor a vérnyomás, véralvadás és az érfalak átjárhatóságának szabályozásában fontosak. Az ellentétes hatású prosztaglandinok egyensúlyának megbomlása ödémát, magas vérnyomást, éreredetű fejfájást idézhet elő.
A szerotonin és gamma-amino-vajsav (GABA) az agy fontos ingerületátvivő anyagai (neurotranszmitterei). Az agy alacsony szerotonin termelése depresszióhoz, szorongáshoz vezet, melyek a PMS legjellemzőbb tünetei közé tartoznak.
Az endorfinok stressz hatására az idegrendszerben termelődnek. Élettani szerepük a fájdalomcsillapítás és a fájdalom ingerküszöb megemelése. Az endorfinok elégtelen termelődése ugyancsak szerepet játszhat a PMS létrejöttében. - A táplálkozás szerepe:
Az asszonyok többsége a táplálkozás megváltoztatásával csökkenteni képes a PMS tüneteit. Bizonyos ételek és italok kerülése a tüneteket sokkal elviselhetőbbé teheti.
A vér alacsony cukorszintje (hipoglikémia) gyakorta előfutára a PMS-szindróma kibontakozásának. - Depresszió: Mivel az asszonyok többségénél a PMS meghatározó tünete a depresszió, jogos a feltételezés, hogy depressziós egyéneknél a PMS könnyebben alakul ki. Egy jelentős nemzetközi tanulmány szerint a PMS-ben szenvedők 57-100%-ánál már fordult elő depressziós epizód, szemben a PMS-ben nem szenvedők 0-20%-os arányával.
A premenstruációs tünetegyüttes tünetei
A PMS-t több mint 150 tünet jellemzi. A tünetek személyenként igen változóak lehetnek.
A leggyakoribb tünetek a következők:
- Hangulati zavarok: depresszió, szomorúság, szorongás, harag, ingerlékenység, gyakori hangulatváltozások
- Mentális problémák: csökkent koncentrációkészség, döntésképtelenség.
- Fájdalmak: fejfájás, emlőérzékenység ízületi és izomfájdalmak.
- Idegrendszeri problémák: álmatlanság, aluszékonyság, étvágytalanság, bizonyos ételek túlzott kívánása, fáradtság, levertség vagy éppen mozgás és beszédkényszer ("agitáció"), a nemi késztetés megváltozása, ügyetlenség, szédülés, hangyamászás érzése (paresztézia).
- Gyomor-bélpanaszok: hányinger, hasmenés.
- Vegetatív zavarok: erős szívdobogás-érzés ("palpitáció"), fokozott verejtékezés.
- Só- és vízvisszatartás: puffadás, testsúly-növekedés, csökkent vizelet-elválasztás.
- Bőrpanaszok: akne, zsíros bőr és haj.
A premenstruációs tünetegyüttes diagnózisa
A PMS kórismézése bonyolult az okok ismeretének hiánya és más betegségekre is jellemző, nehezen elkülöníthető tünetei miatt. A panaszok ciklusos előfordulása döntő a diagnózis felállításában: menstruáció közeledtével erősödnek, majd a havivérzés jelentkezésével megszűnnek.
A ciklusosság felismerése céljából menstruációs naptárt kell vezetni, amibe az egyes napokon tapasztalható tüneteket egyenként fel kell jegyezni. A panaszokat több hónapon át célszerű megfigyelni. Ha ugyanis csak szórványosan észlelhetők, valószínűleg nem PMS-ről van szó.
A diagnózis másik kulcsa a PMS-hez hasonló más kóros állapotok kizárása, így:
- Meg kell vizsgálni a pajzsmirigy működését.
- Ki kell zárni a havivérzés és a peteérési ciklus rendellenességeit, valamint az endometriózist.
- A depresszió eredetének tisztázása pszichiáter szakorvos feladata.
A premenstruációs tünetegyüttes kezelése
A kezelés célja a tünetek enyhítése, mely mozgásterápiával, a táplálkozási szokások megváltoztatásával és gyógyszeres kezeléssel lehetséges.
- Mozgásterápia: A rendszeres testmozgás mélyreható hormonális változásokat idéz elő, mely kihatással van a menstruációs ciklusra is. A rendszeres testmozgást végzőknél a szorongás és a depresszió jóval ritkább és enyhébb. Az ajánlott mozgásmennyiség heti 3 alkalommal 20-45 perc. A mozgás lehet hagyományos sporttevékenység (úszás, kerékpározás, kocogás, stb.), de lehet ház körüli teendő, kertészkedés is. Amerikai tudósok még azt is kimutatták, hogy a kerti tevékenységek közül a leghasznosabb pszichés és fizikai mozgás a gereblyézés. Fontos, hogy a mozgásmennyiség jól adagolható legyen, ne terhelje túl a szervezetet, ne okozzon kimerültséget.
- Táplálkozás: Nem teljesen tisztázott, hogy az étkezési szokások megváltozása miként hat a PMS-re. A megfigyelések szerint jót tesz, ha az érintett a menstruáció közeledtével több teát iszik és több szénhidrátot fogyaszt. Utóbbit magyarázhatja, hogy a megnövelt szénhidrát-fogyasztás növeli az agy szerotonin termelését, aminek hiánya depresszióban, szorongásban mutatkozhat meg.
A vitaminok közül főként a B6-vitaminnak lehet szerepe a PMS tüneteinek enyhítésében. Ezzel szemben csökkenteni kell az alkohol, koffein, kristálycukor, tejtermékek és állati eredetű zsírok fogyasztását. - A környezeti stressz csökkentése sokszor nem egyszerű feladat. Érdemes pszichológus vagy pszichiáter szakvéleményét kikérni.
- Gyógyszeres kezelés: Ha az életmódbeli változtatások nem hozzák meg a kellő eredményt, szükség lehet gyógyszerek adására is:
- A benzodiazepin hatóanyagú szorongásoldók jótékony hatással lehetnek, de tartós alkalmazásuk esetén gyakori a hozzászokás.
- Az agy szerotonin-anyagcseréjét szabályozó antidepresszánsok (SSRI = selective serotonin re-uptake inhibitors) nemcsak a depresszió, hanem a szorongásos állapotok kezelésében is hasznosak.
- Az agyfüggelékmirigy (hipofízis) nemi hormonjait felszabadító Gn-RH (gonadotropin releasing hormone) javíthatja a tüneteket, de tartós alkalmazása fokozza a változókor szövődményeinek, így például a csontritkulás kockázatát.
- Vizelethajtók közül a spironolaktont javasolják. Az eredmények változóak.
- Esetleg jól megválasztott fogamzásgátló szedése.
Helyes diagnózis és gondozás esetén a legtöbb esetben jelentős javulás érhető el. A betegség a változókor múltával spontán megszűnik.
A PMS legsúlyosabb következménye a depresszió. Ez a kedélybetegség a kiváltó októl függetlenül önveszélyes állapot, ezért kezelése feltétlenül indokolt. Nemcsak az öngyilkosság veszélye miatt, hanem mert helytelen "kezelési" stratégiák (alkoholizmus, gyógyszer- és kábítószer-függőség, stb.) elfogadását is gyakorivá teszi.