Mi a sarkantyú?
A sarkantyú a sarokcsont csontkinövését jelenti, hátsó és talpi típusát különböztetjük meg. Előbbit Haglund-saroknak (Haglund-exostosis) is nevezik, általában a cipő nyomja és dörzsöli ki, ami bőrgyulladáshoz vezet. A másik típus (exostosis calcanei, talpi sarkantyú) a sarokcsont talpi felszínén alakul ki. Különböző lábdeformitások, statikai problémák miatt jön létre, mivel ezek miatt a talpon lévő kötőszövetes bőnye feszül. Ez a sarokcsont csonthártyáját irritálhatja, ami hosszabb távon csontkinövéshez vezethet.
Tünetek
A sarkantyú előfordulása
Elég gyakori problémáról van szó, előfordulása 10-12 százalékos is lehet. Általában 40-60 éves korban alakul ki, de előfordulhat fiatalabbaknál is. Nőknél jellemzően gyakoribb, főként a rossz cipők miatt. A talpi sarkantyú a Haglund-saroknál gyakoribb.
A sarkantyú kialakulásának okai
Nagyon sok kiváltó oka lehet a sarkantyúnak. Az egyik leggyakoribb a nem megfelelő cipő viselése. Régebben főleg olyan embereknél fordult elő, akik kizárólag állómunkát végeztek, sokat álltak, de ma már olyanokat is érint, akik íróasztal mellett dolgoznak. Ennek hátterében vélhetőleg az húzódik meg, hogy ma már mindenki sokat jár aszfalton. A rizikót a túlsúly mindenképp növeli.
A lábboltozatot érintő deformitások ugyancsak lehetnek kiváltó okok, hiszen miattuk a talpon lévő kötőszövetes bőnye feszül, emiatt a talpi felszínen lévő inak túlterhelődnek és húzódnak, irritálhatják a sarokcsontot.
A sarkantyú tünetei
A leggyakoribb tünet a sarokfájdalom. A Haglund-saroknál a cipő hátul sokszor nyomja a sarkat, az kivörösödik, kidörzsölődik, begyulladhat és fájhat. A duzzanat szemmel is látható, nyomásérzékeny. A talpi sarkantyú általában a sarokrész belső oldalán okoz panaszt, az a terület fáj nyomásra, sőt sokszor éjszaka, pihenés közben is lüktet, kellemetlenül fáj.
A sarkantyú tünetei minden lépésnél érződnek, hiszen minden egyes mozdulat hatással van a csontra és a csonthártyára.
A sarkantyú diagnózisa
A sarkantyút csak a sarok fájdalma alapján nem lehet diagnosztizálni, ilyen tünetet ugyanis sok egyéb probléma is okozhat. Emiatt minden esetben szükség van röntgenre, 100 százalékosan csak az alapján lehet kimondani, hogy valakinek sarkantyúja van. A tünetek persze fennállhatnak úgy is, hogy az elváltozás a röntgenen még nem látszik, lévén az elváltozás még nem érte el azt a méretet, ami ehhez szükséges. Viszont a csonthártya irritációja már ekkor is okozhatja ugyanazt a panaszt, amit később a miatta kialakuló sarkantyú.
A sarkantyú kezelése
Mivel a sarkantyú minden lépésnél fájdalmat okot, fontos, hogy az érintettek pihentessék a lábukat. Akár már az is adhat eredményt, ha azt a betegek csak egy hétvégén teszik ezt. Mindig hasznos, ha vízszintesbe helyezik a lábat, nem szteroidos gyulladáscsökkentő krémekkel, gyógynövényes gyulladáscsökkentő kenőcsökkel kenegetik, borogatják, fölpolcolják és akár jegelik is. Egyes krémeknél figyelni kell arra, hogy használatakor a bőrt napsugárzás nem érheti.
Fontos, hogy az érintettek mindig jó és kényelmes cipőt viseljenek, ha pedig már röntgennel is diagnosztizált sarkantyújuk van, speciális, saját lábra tervezett talpbetétet készíttessenek. Ezt vagy számítógéppel tervezik, vagy úgy, hogy a betegek lábnyoma alapján készült gipszminta szerint formálják. Ennek sarokrésze általában lyukasztott, méghozzá a talpi tüskének megfelelően. Amíg a talpbetét el nem készül, sarokemelőt, úgynevezett szilikonos sarokéket lehet használni. Ez minden cipőbe behelyezhető, használatakor a sarok azonnal puha felületre érkezik, ami csökkenti a fájdalmat. Másrészt mivel picit megemeli a sarkat, használatakor kevésbé feszül az Achilles-ín.
A helyi kezelések között nem csak krémek jöhetnek szóba, hanem gyógyszeres tapaszok is. Ezek 12-24 órát lehetnek a talpon, hatóanyaguk fölszívódik, enyhítve ezzel a panaszokat. Ha ez sem elég, akkor a következő lépcső a nem szteroid gyulladáscsökkentők szedése. A betegeknek külön fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt is adhatnak, ha pedig a panaszt a túlsúly is fokozza, akkor megpróbálják beállítani a testsúlyát. Ez esetben a megfelelő testmozgás, a terhelés folyamatos növelése nagyon fontos, a lábat nem szabad egyik pillanatról a másikra túlzottan igénybe venni.
Szükség lehet terápiás röntgenbesugárzásra is, amit általában öt alkalommal adnak. A probléma ezzel a módszerrel akár évekre megszüntethető, de van, hogy ismételni kell. Kezelésként a lökéshullám-terápia is szóba jöhet.
Mivel a mozgásszervi betegségekre szedhető szteroid gyulladáscsökkentőknek sok mellékhatása van, így amíg lehet, kerülni kell használatukat. Ezeket injekcióban adják, de még ez esetben is óvatosan kell bánni velük. A problémás területekre gyakran két-három adag is kellhet belőlük, viszont beadásuk elég fájdalmas. Ez a kezelés jellemzően megoldja a problémát.
A következő lépcsőfok a műtét, ami inkább csak a Haglund-saroknál alkalmazható, de ott is csak akkor, ha a kinövés már túl nagyra nőtt. A gyakorlatban az elváltozásoknak maximum 5 százaléka kezelhető ezzel a módszerrel. A másik típusnál inkább a sarkantyú által feszített kötőszövetes részt metszik be, a problémát azzal orvosolják.
Műtétileg megoldható a sarkantyú kialakulásához vezető a lábdeformitások korrigálása is, a feszülést ez is megszünteti. A kongresszusokon már a lézerterápia és az iontoforézis, más fizikoterápiás eljárások, a szubakvális ultrahang és a tens (transcutaneous electrical nerve stimulation) hatásosságáról is tesznek említést. Ezek a kezelések általában a szöveti mikrokeringést, a sejtanyagcserét fokozzák, a fájdalomingereket befolyásolják.
Rehabilitáció
A műtétet követően a lábra nagyon kell figyelni. Amíg fáj, nem szabad túlterhelni, meg kell várni, míg minden panasz elmúlik, a régi kerékvágásba csak azt követően szabad visszatérni. Figyelni kell a cipőre, hogy a mérete jó legyen, benne a lábujjak szabadon tudjanak mozogni, álló helyzetben a cipő végével ne érintkezzenek. Jó, ha a cipő talpa puha, tartja a lábtövet, a sarka pedig nem túl magas.
A sarkantyú gyógyulási esélyei
A gyógyulási esélyek változóak. Van, amikor elég, ha a lábat pár napra vízszintes helyzetben pihentetik. Másoknak a külsődleges kezelés lehet elégséges, de jellemzőbb, hogy a betegek eljutnak a gyógyszeres kezelésig, tehát a nem szteroid gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók szedéséig. Az esetek nagy százalékában legalább egy terápiás röntgenbesugárzásra is szükség van.
A sarkantyú megelőzése
A megelőzést a megfelelő cipők viselése és a túlsúly elkerülése segíti. Jó, ha kerüljük a láb túlterhelését. Sarkantyú gyakran kialakul sportolóknál is, náluk az ok a láb túlterhelése, illetve az, hogy kemény talajon futnak. Emiatt jobb, ha kiépített futópályán edzenek, jó futócipőt választanak, olyat, amelynek a talpa a lökéseket csillapítja, figyelembe veszi a lábboltozatot.
Hasznos tudnivalók a sarkantyúról
- A betegeknek a megfelelő cipő viselése nem csak az utcán fontos: otthon sem szerencsés mezítláb járkálniuk a kemény padlón. Célszerű papucsuk sarkát is kipárnázniuk, hogy a láb puhára érkezzen.
- Sokszor hallani, hogy valakinek a sarkantyúja miatt lesz csonthártyagyulladása, de a jellemzőbb az, hogy valakinek a csonthártyagyulladás miatt jön létre sarkantyúja, lévén a gyulladt csonthártya az, amely irritálja a sarokcsontot, és csontkinövéshez vezet.
- Ha valaki túl sok szteroidinjekciót kap a probléma kezelés során, akkor az érintett területen akár szövetkárosodás is felléphet. A másik gond, hogy az injekciókat elég mélyre kell beadni, így megesik, hogy ilyenkor a leggondosabb eljárás mellett is kórokozó juthat a bőr mélyebb rétegeibe.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Kovács Jolán ortopéd főorvosnak.