Mi a szadizmus?
A szadizmus a parafíliák, régebbi néven perverziók egyik fajtája. Orvosi diagnózisként csak akkor beszélhetünk erről, ha szexuális vonatkozása van. Ha nincs, akkor pusztán az erőszak iránti vágy nem nevezhető szadizmusnak - a testi és/vagy lelki szenvedés okozása más mentális zavaroknak is része lehet. Ez a kifejezés tehát tulajdonképpen azt takarja, amikor valakinél olyan szexuális vágy és késztetés áll fent, amelyhez a másik személy nem járult hozzá, neki jelentős testi vagy lelki szenvedést okoz, miközben a szadista személy szexuális örömöt és kielégülést él át.
Tünetek
A zavar mindenképpen spektrumon mozog, de valamilyen szintű agresszivitás szinte minden érintettjénél része a szexualitásnak. Ugyanakkor lehet szó pusztán erre vonatkozó fantáziáról is, amely cselekvésben nem feltétlen valósul meg. Viszont ezek a késztetések annyira uralhatják az érintett gondolatait, hogy nem is tud például a munkájára koncentrálni, egyéb hétköznapi tevékenységeket végezni. Ebben az esetben is szadizmusról beszélünk.
A szadizmus előfordulása
A szadizmus gyakorisága nem ismert, mert napvilágra jellemzően csak akkor kerül, ha a vele kapcsolatos cselekménynek büntetőjogi következményei is vannak. Viszont az esetek többségében nincsenek ilyenek, ugyanis az érintett nem éli ki vágyát és késztetését, vagy esetleg talál magának olyan mazochista partnert, aki nem tesz feljelentést ellene. Egyben ez az oka annak is, hogy a szadistákról csak keveset tudnak, érintettjeit ugyanis csak akkor kezdik vizsgálni, ha összeütközésbe kerülnek a joggal. Csaknem minden információ róluk szól, a többiekről - akik vélhetően többen vannak - viszont keveset tudnak. Az érintettek az üldözöttség miatt terápiára is ritkán jelentkeznek önkéntesen.
Ugyanakkor így is tudható, hogy az érintettek nagy többsége férfi: nőkre ez a zavar kevésbé jellemző. Ismert az is, hogy a szadizmus előfordulása független a szexuális orientációtól. A parafíliákra általában jellemző, hogy már fiatal korban, legkésőbb serdülőkorban kialakulnak, és így van ez a szadizmusnál is, amely idősebb korban ritkán jelenik meg.
A szadizmus okai
Nem tudják, mi áll a szadizmus hátterében, csak feltételezések vannak. Különféle pszichológiai magyarázatokat próbáltak találni rá, de egyik sem állta meg a helyét. Kiderült, hogy ugyan egy-egy esetnél le lehet vezetni az okot (például gyerekkori traumák, magzatkori idegrendszeri károsodások, hormonális változások), viszont ugyanolyan előtörténettel lehet valaki mazochista és pedofil is, és persze az is lehet, hogy semmilyen zavar nem alakul ki nála. Emiatt viszont nem állítható fel egyértelmű ok-okozati összefüggés arra vonatkozóan, hogy mi miatt lesz valaki szadista.
A szadizmus tünetei
A szadista gondolatai folyamatosan szexuális fantáziái körül mozognak, emiatt nem tud normálisan dolgozni, kapcsolatokat kialakítani. Példa erre, hogy egy férfi azért nem tud randevúzni és normális kapcsolatra lépni egy nővel, mert egyből megjelenik a szexuális fantáziája, és félni kezd attól, hogy a viselkedésében is megmutatkozik. Emiatt inkább eleve elkerüli az ilyen helyzeteket.
Ha a szadizmus cselekedetekben is megjelenik, akkor az érintett partnerének ténylegesen fájdalmat okoznak. Az utal rá egyértelműen, ha a partner jelzi, hogy a cselekedet számára rossz vagy megalázó, de az érintett mégsem hagyja abba. Az a típusú erőszak (legyen kisebb elfenekelés, lekötözés, harapdálás vagy karmolászás), amely még konszenzuális, tehát a másik fél beleegyezésével történik, nem számít szadizmusnak. Ez része lehet a normális szexualitásnak, de csak akkor, ha mindkét félnek örömet okoz.
A szadizmus diagnózisa
A diagnózishoz nem kell megvalósult szexuális cselekmény, elegendő, hogy a szadizmusra jellemző vágy és késztetés meglegyen. Ennek a zavarnak a diagnosztikus rendszer szerint hat hónapig kell folyamatosan fennállnia, hogy diagnózisa felállítható legyen. Feltétel az is, hogy a zavar az érintettnél társas, munkahelyi vagy egyéb problémákat is okozzon. A diagnózishoz szükséges még, hogy ha a szadizmus a külső magatartásban is megnyilvánul, akkor a szexuális cselekmény a partner beleegyezése nélkül, neki testi vagy lelki fájdalmat okozva történjen.
A szadizmus kezelése
A kezelés pszichoterápiával, elsősorban viselkedésterápiával történik, de szükség lehet gyógyszerekre is. A viselkedésterápiával a magatartást abba az irányba próbálják terelni, hogy az érintettnek a vágyakat elég legyen szimbolikusan, másokat nem kínozva kiélnie. Ez a gyakorlatban vagy működik, vagy nem - az eredmények nem túl jók.
A gyógyszeres kezelésnek azért van létjogosultsága, mert mint minden parafíliának, a szadizmusnak is lehet kényszeres, rituális vonulata. Emiatt használhatnak ilyen esetekben antidepresszánsokat, amelyek viszont szintén nem mindig hoznak eredményt. Ha az érintett nagyon veszélyes, akkor a szexuális vágyat más gyógyszerekkel is megpróbálhatják csökkenteni, illetve megszüntetni. Ez tulajdonképpen kémiai kasztrációt jelent. Utóbbira nálunk az érintett beleegyezése nélkül nincs lehetőség, de vannak országok, ahol kényszergyógykezelésként is szóba kerülhet.
A szadizmus gyógyulási esélyei
Nagyon gyengék a gyógyulási esélyek, inkább csak tünetmentességről beszélhetünk. A zavart nagyon ritkán úgy tudják kezelni, hogy a magatartás csak kevésbé durvává, kevésbé agresszívvá váljon. Ha ezt a megoldást próbálják alkalmazni, akkor az érintettnek olyan partnert kell találnia, aki hajlandó részt venni benne.
A szadizmus megelőzése
Mivel nem ismert a konkrét kiváltó ok, nincs mód a szadizmus megelőzésére sem.
A szadizmus szövődményei
Szövődmény az lehet, ha a szadizmus súlyos bűncselekményekhez vezet. Szélsőséges esetben a szadizmus elmehet akár a szexuális sorozatgyilkosságig is. Emellett szövődmények abból adódhatnak, hogy a szadisták tudják, vágyaik, késztetéseik nem normálisak, emiatt pedig maguk is szenvednek. Ebből két szövődmény adódhat: egyrészt a normális szexualitást sem tudják megélni, mert késztetéseiket nem tudják kontrollálni, emiatt pedig inkább semmit sem tesznek, másrészt a helyzet önértékelésüket is rombolja, így depressziósak lehetnek.
Hasznos tudnivalók a szadizmusról
A szadistáknak, illetve partnereiknek akkor is nagyon kell figyelniük, ha egy kapcsolatban a szadista-mazochista felállás tolerálható szinten működik. Ilyen esetekben az vezethet problémákhoz, ha a menekülési kommunikáció nem megfelelő. Kell ugyanis egy határ, amelynél a másik fél jelzi szadista partnerének, ha valami már nem tolerálható a számára. A hétköznapi tiltakozás nem alkalmas rá, az ellenkezés ugyanis része a szexualitásnak és csak fokozza a késztetést. Emiatt egy olyan jel kell, illetve menekülőszó, amelynek semmi köze nincs a szexualitáshoz. Hasonló a helyzet a nem verbális kommunikációval is: a menekülő, a partnert eltoló és hasonló gesztusok nem megfelelőek.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Vizi János pszichiáternek.