Mi a torok- és mandulagyulladás?
Mandulagyulladás alatt a garatmandulák gyulladását értjük, a torokgyulladás pedig a torok nyálkahártyájának gyulladását jelenti. A megbetegedés az esetek többségében vírusos eredetű, a tüszős mandulagyulladást viszont baktérium okozza.
Tünetek
A torok- és mandulagyulladás előfordulása
Nagyon gyakori probléma a torok- és mandulagyulladás, vírusos időszakban rengeteg embert érint ilyen fertőzés. A könnyű terjedés oka az, hogy ezeknek a betegségeknek a kórokozói - legyenek azok akár vírusok, akár baktériumok - cseppfertőzéssel adódnak át.
A torok- és mandulagyulladás okai
A felnőttek 90 százalékánál, a gyerekek 70 százalékánál jellemzően vírusos eredetű a torok- és mandulagyulladás. Az úgynevezett tüszős mandulagyulladás hátterében mindig bakteriális fertőzés áll, kórokozója egy Streptococcus baktériumfaj. Torok- és mandulagyulladást a hideg önmagában nem okoz, ez csak azért jelent rizikót, mert a kihűlés nem természetes állapot, nem segíti az immunrendszer működését. Emiatt növeli a kihűlés annak veszélyét, hogy elkapjunk fertőzéseket.
A torok- és mandulagyulladás tünetei
Torokgyulladásnál a torokfájdalom mellett nyelési nehézség és nyelési fájdalom is jelentkezik. Kísérheti a betegséget hőemelkedés, néha magas láz is, de általában láztalan a beteg. Jellemző, hogy a torok nyálkahártyája hiperémiás, vörös, lehet duzzadt is. Mandulagyulladásnál a mandulák lényegesen megnagyobbodnak, beduzzadnak, itt is látni erezettséget, megnagyobbodnak a nyirokcsomók is.
A vírusok közül az Epstein-Barr vírus okozta mononukleózis szinte teljesen utánozza a bakteriális eredetű tüszős mandulagyulladás képét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kialakulhat a mandulákon szürkésfehéres lepedék, kifejezetten nagyra nőhetnek a nyirokcsomók is. Emiatt gyakran a Streptococcus okozta tüszős mandulagyulladással tévesztik össze. Ez esetben a mandulákon inkább fehéres, pontszerű pöttyözöttség látható. Emellett a bakteriális fertőződésnél fordul elő általában komolyabb duzzanat, jelentős nyirokcsomó-megnagyobbodás. A bakteriális fertőzéseket legtöbb esetben 38 fok fölötti láz is kíséri, orrfolyás, köhécselés és tüsszögés viszont nem jellemző. Utóbbiak a vírusos torokgyulladásnál fordulhatnak elő, de ott sem feltétlenül.
A torok- és mandulagyulladás diagnózisa
A torok- és mandulagyulladás diagnózisát a klinikai kép alapján állítják fel az orvosok, és ha szükséges, vesznek torokváladékot is, hogy azt laborban leolthassák. Ez akkor jelenthet segítséget, ha a tünetek alapján felmerül a Streptococcus gyanúja, de a baktérium jelenléte nem egyértelmű. Ilyenkor a kórokozó pontos beazonosítása után kezdődhet meg a célzott kezelés. Nem egyértelmű tünetek esetén támpontot adhat az orvosoknak a laborvizsgálat is, annak eredménye alapján könnyen megállapítható a fertőzés eredete. Ez azért hasznos, mert egy gyors laborvizsgálat elkészül egy nap alatt, a torokváladék-vizsgálat viszont nincs meg ilyen hamar. Létezik egy gyors Streptococcus-teszt is, de az nehezen érhető el.
A torok- és mandulagyulladás kezelése
A torok- és mandulagyulladás kezelése függ a gyulladás eredetétől, másra van szükség vírusos, és másra bakteriális fertőzésnél. Ha Streptococcus a kórokozó, akkor antibiotikumokat, jellemzően penicillineket alkalmaznak, és figyelni kell a lázcsillapításra is, ami nem szteroid gyulladásgátlókkal történik. Fontos emellett a könnyű étrend, bő folyadékfogyasztás és a pihenés.
Vírusos fertőzésnél szintén figyelni kell a könnyű étrendre, és célszerű kerülni a túl forró, túl hideg ételeket és italokat. Ezek a nyálkahártyát tovább irritálják. Hasznosak a langyos, mézes teák, a torokfertőtlenítő cukorkák. A kezdeti időszakban ajánlott szedni gyulladáscsökkentőket, fájdalomcsillapítókat is.
Torokfájásnál érdemes valamennyire kímélni a hangot is. Nem kell hangtilalmat elrendelni, de fontos a közösség kerülése, a pihenés és a kevés beszéd. Ha a hangszálakat ilyenkor terhelik (a suttogás is terhelést jelent, sőt ez olyan beszédtechnika, amely a hangszalagokra plusz terhet ró), akkor később hangképzési problémák léphetnek fel. Érdemes lehet sálat is viselni, ami azért hasznos, mert egyenletes hőmérsékletet biztosít.
A torok- és mandulagyulladás gyógyulási esélyei
Ha nem lép fel szövődmény - például mandula körüli tályog -, akkor a torok- és mandulagyulladásból mindenki könnyen felépül 7-10 nap alatt.
A torok- és mandulagyulladás megelőzése
A torok- és mandulagyulladás megelőzését a higiéniai szabályok betartása segíti, illetve az, ha kiegyensúlyozott táplálkozással, megfelelő folyadékbevitellel általában is figyelünk egészségünkre. Vírusos időszakban hasznos lehet a maszkhordás, mivel az segíti megelőzni a cseppfertőzéssel terjedő fertőzések átadását.
A torok- és mandulagyulladás szövődményei
A mandulagyulladás szövődménye mandulatályog lehet, aminek kialakulása életveszélyes állapotot is eredményezhet. Tályog általában akkor alakul ki, ha a gyulladás visszatérő, illetve ha a szájhigiéniát, a fogakat nagyon elhanyagolják. Rizikót jelenthet az is, ha a kórokozó nagyon patogén, a fertőzött egyén pedig immunhiányos vagy legyengült állapotú. Ilyenkor a gyulladás már nem csak a mandulát érintheti, hanem annak tokját megkerülve a mandula környéki szövetekre is ráterjedhet, behatolhat a mélybe, a nyakizmok közé. Ez különösen a legyengült immunrendszerű betegekre nézve veszélyes. A tályogot az jelezheti, ha az érintett nagyon lázas, száját pedig alig tudja kinyitni. A torokkép ilyen esetekben teljesen aszimmetrikus, mert az egyik oldali mandula teljesen előredomborodik, szinte elfoglalja a teljes helyet a torokban. A lágyszájpad és a garatív vizenyőssé is válik, ami szintén nagyon jellegzetes képet ad.
Hasznos tudnivalók a torok- és mandulagyulladásról
Laikus szemmel az Epstein-Barr vírus okozta mononukleózis tűnhet bakteriális eredetű tüszős mandulagyulladásnak, ugyanis a mandulákon ez esetben is kialakul szürkésfehéres elváltozás. Ha ilyenkor elkezdenek maradék, amoxicillin tartalmú antibiotikumot (ez egy félszintetikus aminopenicillin-származék) szedni, könnyen társulhatnak a meglévő panaszokhoz vörös kiütések. Viszont ez nem a klasszikus penicillinérzékenység miatt alakul ki, hanem azért, mert az Epstein-Barr vírussal való fertőződés miatt olyan molekulák keringenek a vérben, melyek a penicillinnel reakcióba lépnek. Ilyenkor ráadásul gyakran diagnosztizálnak tévesen penicillinérzékenységet, ami azért gond, mert a vélt, ám nem valós érzékenység miatt később akkor sem kaphat a beteg penicillint, amikor tényleg szüksége lenne rá. Az átgondolatlan antibiotikum-használatot emiatt is kerülni kell.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Holpert Valéria fül-orr-gégész szakorvosnak.