Mi a végbéltályog?
A végbéltályog a végbél körüli, zsírral és kötőszövettel kitöltött tér bakteriális felülfertőződés esetén kialakuló gyulladásos folyamata. A folyamat előrehaladása a beszűrődött terület beolvadásával, majd gennyes váladékot tartalmazó tályoggá alakulásával zajlik.
Tünetek
A végbéltályog előfordulása
Végbéltályog mindkét nemnél és bármilyen életkorban előfordulhat, a férfiakat valamivel gyakrabban érinti. A gyakoriságról pontos adatok nincsenek, a probléma megjelenése inkább véletlenszerű.
A végbéltályog okai
A végbéltályog kialakulásához vezető fertőzés az esetek döntő többségében a végbél természetes flórájából ered, általában oxigént használó baktériumok okozzák, de néha anaerob baktériumok is kiválthatják. Maguk a baktériumok a flórában normál esetben is jelen vannak a bélrendszeren belül, fertőzést csak akkor okozhatnak, amikor elzáródik egy olyan végbéltáji járat, amelynek a végén mirigyek helyezkednek el - ezek a bőr alatti mirigyek körben találhatóak a végbél területén, ezek termelik a szükséges váladékokat. Az elzáródás oka nem ismert, de következében a mirigyek váladéka nem tud a végbél irányában ürülni, hanem a mirigyen felgyűlve áttör a kötőszövet felé.
A kórkép kialakulásában fokozott kockázatú betegcsoportok is vannak. Cukorbetegeknél például nagyobb eséllyel alakulhat ki, valamint azoknál is, akik rossz higiéniás körülmények között élnek, nehezebben tartják tisztán az érintett területet. A leromlott általános állapot, az immunrendszer gyengesége, a HIV-fertőzés és a homoszexualitás ugyancsak fokozza a rizikót. Kisebb mértékben a krónikus bélgyulladás is emelheti a kockázatot, leginkább elhanyagolt esetekben.
Okozhat végbéltályogot sérülés vagy emésztőrendszeren keresztül érkező idegen test, például halszálka vagy egy lenyelt fogpiszkáló.
A végbéltályog tünetei
A végbéltályog első jele a meglehetősen nagy, nehezen elviselhető fájdalom, amely rövid ideig sem tűrhető: jellemzőbb, hogy azonnal orvoshoz fordulnak vele az érintettek. A bőrhöz közel lévő felszínes tályogok főleg járás és leülés közben fájnak, bőrpírral, duzzanattal, nyomásérzékenységgel, meleg terület-érzéssel is járhatnak. A mélyebben elhelyezkedők pedig a fájdalom mellett székeléskor okoznak panaszt. Utóbbi lehet akár székletürítési zavar vagy képtelenség, de főleg férfiaknál jelentkezhet vizeletürítési zavar is. A végbéltályogot majdnem mindig magas láz és hidegrázás is kíséri.
A tünetek egyedül akkor lehetnek enyhébbek, ha a tályog kisebb és eléggé felszínes, vagy pedig az érintett immunrendszere gyenge. Ilyenkor a tünetek kevésbé aktívak, ugyanaz az elváltozás kisebb panaszt okoz, ami jelentősen nehezítheti a betegség felismerését. Ilyen esetekben a folyamat eljuthat odáig, hogy a tályog magától kitör.
A végbéltályog diagnózisa
A végbéltályog diagnózisát nagyon egyszerűen fel lehet állítani, általában elég hozzá a fizikális vizsgálat. Ha nagyon felszínes a tályog, akkor bőrön keresztül is felismerhető. A legtöbb esetben már a tünetek és az anamnézis alapján tudják az orvosok, hogy mivel állnak szemben. A tapintásos vizsgálat mellett ritkán van szükség egyéb vizsgálatra, leginkább magasan vagy nem típusosan elhelyezkedő tályogok esetén. Ilyenkor végbélen át végzett ultrahangvizsgálatra is szükség is lehet. Ha nagyon nehezen felismerhető esetről van szó, akkor a képalkotó vizsgálatok közül a kismedencei MR segíthet. Viszont ilyesmire csak extrém ritkán van szükség.
A végbéltályog kórlefolyása
Ha a tályogot megtalálták, sürgősen műtéti feltárásra van szükség. Ha nem történik meg, vagy nem történik meg tökéletesen, akkor bent maradhat egy kisebb tályog vagy tályogrészlet. Ilyenkor a tünetek megmaradnak, és mivel a kötőszövet ellenállása kisebb, mint a bőré, a tályog a kötőszövet felé halad. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy a hasüreg mögötti kötőszövet vagy a hasüreg felé indulhat el. Ha a tályog betör a hasüregbe, akkor súlyos hashártyagyulladás alakulhat ki. Ennek oka, hogy ilyenkor kórokozók kerülnek a hasüregbe, amelyeknek nincs ott helyük. Emiatt akár szepszis is létrejöhet.
A végbéltályog kezelése
A kezelés alapvetően sebészi, amelynél nagyon fontos, hogy minden apró tályogrekeszt és irányt feltárjanak, alaposan kitisztítsanak, lehetőséget adjanak arra, hogy a külvilág felé eltávozzon az üregek tartalma. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tályogot egy altatásos műtét során a bőr felől felnyitják egészen addig, amíg be nem jutnak a tályogüregbe. Ezzel létrejön egy nagy nyílás, amelyet a tályog kitisztítása után nyitva is kell hagyni, a tályogüreget pedig át kell mosni. Ezt követően a nyílást nem varrják össze, hanem nyitva tartják egészen addig, amíg teljesen ki nem ürül. Az ürülés napokig tart, ez idő alatt az üreget naponta mossák és tisztítják. Ehhez már nem szükséges kórházi bennfekvés, elég bejárni a kezelésre. Pár nap után már általában a beteg otthon tudja gondozni az érintett területet. A cél, hogy a nyílás szépen lassan gyógyuljon be, méghozzá úgy, hogy a tályogüreg feltöltődjön ép szövettel.
Ha a tályog magától kitör, akkor is feltétlenül szükséges kiegészítő sebészi feltárás, mivel a kötőszövet hálós szerkezetű, a genny pedig a kis rekeszekben is lezáródhat. Azaz a tályog spontán kiürülése esélytelen.
Antibiotikus kezelésre általában nincs szükség, a hangsúly minden esetben a feltáráson és tisztításon van. Kiegészítő antibiotikus kezelést csak akkor adnak a sebészi mellett, ha nagyon súlyos egyéb betegség, immungyengeség is fennáll.
A végbéltályog gyógyulási esélyei
A sebészi beavatkozás 60-70 százalékban eredményes, de fisztula, tehát végbélnyílás melletti sipoly még ez esetben is kialakulhat a végbéltályogból. A gyógyulási esélyek attól is függnek, hogy a tályogot mennyire gyorsan ismerik fel és kezdik kezelni.
A végbéltályog megelőzése
A megelőzést egyedül a sérülések kerülése segítheti, illetve ha figyelnek a higiéniás szabályok betartására.
A végbéltályog szövődményei
Szövődményként vérmérgezés alakulhat ki, ha egy elhanyagolt végbéltályog betör például a hasüregbe. Kialakulhat a tályogból fisztula, vagyis végbélnyílás melletti sipoly - akkor is, ha egyszerű, jól gyógyuló végbéljáratról van szó. Ilyen esetekben később operációra van szükség.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Harasta Edit sebész, gasztroenterológus főorvosnak.