Mi a vesemedence-gyulladás?
A pyelonephritis (ejtsd: pielonefrítisz, továbbiakban PN) a vese és a felső húgyutak gyulladása, melyet leggyakrabban a hólyagból felkerülő, nem fertőző baktériumok váltanak ki. A hólyag alulról fertőződhet helyi immungyengeség, például meghűlés következtében, vagy a vér- és nyirokáramlás útján, pontos mechanizmusa azonban nem ismert.
A vesemedence-gyulladás előfordulása
A heveny PN nőknél gyakoribb, de mindkét nemet bármely életkorban sújthatja.
A vesemedence-gyulladás okai
A kórokozók rendszerint bélből származó baktériumok, melyek a húgycsövön keresztül a hólyagba jutnak, majd onnan a húgyvezetékeken (ureter) feljutnak a vesemedencébe (pyelon), és ott gennyes gyulladást váltanak ki. Bizonyos állapotok hajlamosítanak PN-re, így a vesekő-betegség, húgyúti fejlődési rendellenességek, az ureterek szűkülete vagy bármilyen más elfolyási akadály (vérömleny, terhes méh, daganat által történő összenyomás, stb.), a hólyag bénulása. Bizonyos fájdalomcsillapítók túlzott fogyasztása, gyakori hólyagkatéterezés, férfiaknál prosztata-megnagyobbodással járó betegségek, nőknél szülési sérülések (hólyagsérv, méhelőreesés stb) szintén hajlamosíthatnak.
A vesemedence-gyulladás diagnózisa
A diagnózis alapja a kórelőzmény a fizikális vizsgálati lelet, a laboratóriumi leletek és képalkotó eljárások leletei. A vizelettel ürített baktériumok száma milliliterenként legalább 100 000 A vizeletben masszív gennyürítés mutatható ki.
A gyulladás eredetének tisztázására alkalmazzák az úgynevezett hárompohár próbát, melynek lényege, hogy a beteg a vizeletét három pohárba üríti. Ha a genny az első pohárban van jelen, a gyulladás a húgycsőben (urethra) van. A második pohárból kimutatható genny hólyag-eredetre utal. Vesegyulladás esetén mindhárom pohárból azonos mértékben mutatható ki a genny.
A vizeletből célszerű bakteriológiai tenyésztést és antibiotikum érzékenységi vizsgálatot végezni. A vérkép is súlyos fertőzést jelez, megnő a vérsejtsüllyedés mértéke és a fehérvérsejtek száma. Az enyhébb húgyúti fertőzések, pl. hólyaghurut, nincsenek hatással a vérképre.
A képalkotó eljárásoknak (pl. kontrasztanyagos röntgenvizsgálat) inkább idült vesemedence-gyulladás esetén van értelme.
A vesemedence-gyulladás kezelése
A kezelés legfontosabb eleme a három-négy hétig tartó antibiotikus kezelés. Leggyakrabban a bélbaktériumokra is ható béta-laktám vegyületeket (széles spektrumú penicillinek, kefalosporinok), fluorokinolonokat (ciprofloxacin, ofloxacin, norfloxacin) helyezik előtérbe. Az antibiotikus kezelés hatékonyságát ismételt baktériumtenyésztésekkel lehet ellenőrizni. A tünetek hatékony kezelés esetén 48-72 órán belül drámaian csökkennek. Ennek ellenére a kezelést túl korán abbahagyni hiba, mert a baktériumok nem teljes körű elpusztítása fokozza a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességét (rezisztencia), és a betegség könnyen idültté válhat.
Idült PN esetén az antibiotikus kezelés akár hat hónapig is szükséges lehet. Az esetleges hajlamosító tényezők (pl. vesekőbetegség) gyógyítása természetesen alapkövetelmény. A súlyosan károsodott vese ("roncsvese") sebészi eltávolítására olykor szükség lehet a súlyosbodó magas vérnyomás gyógyítására. Mivel a folyamat általában féloldali, a másik vese elegendő a kiválasztási funkciók ellátásához. A beteg vizeletét rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az esetleges kiújulásokat időben, így jóval hatékonyabban lehet gyógyítani.
A vesemedence-gyulladás gyógyulási esélyei
Az időben kezelt, más betegséggel nem szövődő PN általában szövődmények nélkül gyógyul. Elhanyagolt esetekben azonban szepszis, vesetályog alakulhat ki, így a beteg állapota életveszélyessé válik. Idült PN esetén a prognózis attól függ, hogy sikerül-e a folyamatot feltartóztatni, illetve a vesefunkciót, vérnyomást sikerül-e normalizálni. Kétoldali súlyos vesekárosodás esetén művese-kezelés, transzplantáció jöhet szóba.
A vesemedence-gyulladás megelőzése
Bár a húgyutak fertőzése sok esetben meghűlésre vezethető vissza, hatékony megelőzési módot nem ismerünk. Mindenesetre a betegség lezajlása után érdemes hajlamosító tényező után kutatni, és azt célzottan gyógyítani.
A magasvérnyomás hátterében leggyakrabban meghúzódó betegség a vesekárosodás. Ezért a magas vérnyomás valamennyi esetében elvileg kötelező lenne a vesegyulladás kizárása. Sajnos ez ma még nem általános gyakorlat.