A csontanyagcsere bonyolult hormonális szabályozás alatt áll.
Ha a vér kalciumszintje egy bizonyos érték alá süllyed, több termelődik a mellékpajzsmirigy parathormonjából, mely minden úton-módon a vérben lévő kalcium koncentrációját próbálja emelni. Egyrészt a csontban arra serkenti a csontfalósejteket, hogy fokozott működésükkel a lebontott csontból több kalcium kerüljön a véráramba.
Másrészt a hormon D-vitamin jelenlétében a bélből fokozza a kalcium felszívódását, továbbá a vesében a kalcium-visszaszívás serkentésével akadályozza meg, hogy a szervezet kalciumot veszítsen. Az így megmentett kalcium is a vérbe kerül, mellesleg pedig hatására a vizelettel több foszfát ürül.
A parathormon ellenlábasa a kalcitonin, mely a pajzsmirigyben azért termelődik, hogy csökkentse a vér kalciumkoncentrációját, és mindhárom helyen pont az ellenkezőjét éri el, mint a parathormon.
A csontanyagcserét befolyásoló nemihormonok az ösztrogének és a tesztoszteron.
Az ösztrogének a petefészekben termelődő női nemi hormonok. Összesen 30 különféle hormon tartozik ide, köztük a legismertebbek az ösztradiol, az ösztron és az ösztriol, a csontépítést fokozzák. A tesztoszteron a férfiak legfontosabb nemihormonja. Kis mennyiségben a nőkben is termelődik, nemivágy fokozó.
Az ösztrogén csontmegőrző hatásának pontos mechanizmusa nem tisztázott. Valószínűleg közvetlenül és közvetetten is szabályozza a csontanyagcserét.
A direkt hatást bizonyítja, hogy ösztrogén receptorokat mutattak ki az oszteoblaszt sejteken, de az oszteoklaszt sejteken is. Ugyanakkor ezekből a receptorokból olyan kevés van a sejteken, hogy valószínűleg nem egyedül ezeken keresztül valósul meg a szabályozás.
Az ösztrogének csontvédő hatásúak, gátolják a fokozott csontbontást, segítik az építést. Szabályozzák a kalcium útját a tápláléktól a véren keresztül a csontokig és visszafelé, a csontokból a vérbe. Szabályozzák a felesleges kalcium kiürülését a beleken és a veséken át.
Természetesen a hormonális szabályzókból csak a legfontosabbakat említettük.