Hatvan év feletti hölgyek közel egyharmada szenved csontritkulásban. Ön mióta tudja, hogy csontjait "megtámadta" a kór?
Nyolc éve, 56 évesen elmentem szakorvoshoz, mert fájtak az izületeim, és kissé "merevnek" éreztem a végtagjaimat. Az orvosom a csontsűrűség és egyéb vizsgálatok elvégzése után elmagyarázta, hogy a nőknél a változókorral felléphet egy ún. ösztrogénhiány, és így a kalcium kevéssé épül be a csontokba, így romlik annak szilárdsága. Nálam is ez volt a helyzet.
Mit tudott Ön korábban a csontritkulásról és annak hatásairól?
Bevallom, eleinte semmit. Ahogy kezdtem beleásni magam ebbe az alattomos betegségbe, úgy derültek ki számomra a dolgok. Így tudtam meg, például azt, hogy az oszteoporózis a csontszövet anyagcsere-betegsége, és ha felborul a csontépítő és csontlebontó folyamatok egyensúlya, akkor kész a baj.
Kezdetben azt sem tudtam, hogy gyógyítható vagy nem, de az orvosom szánt rám időt, és elmagyarázta, hogy az oszteoporózis kezdeti stádiumban a megfelelő kezeléssel még feltartóztatható folyamat, de előrehaladott állapotban a kezelésekkel már csak a további törések előzhetők meg.
Hogyan lett ennyire tájékozott a betegséggel kapcsolatban? A csontritkulásom kiderülése után elhatároztam, hogy "kiművelem" magam minden olyan eszközzel, ami a mai világban rendelkezésre áll. Folytathattam volna struccpolitikát is, de én inkább ezt az utat választottam. Elmentem könyvtárakba, olvastam elég sok szakirodalmat és segítségül hívtam az internetet is. Ilyen módon elég sok hasznos anyagot sikerült összegyűjtenem.
Önnek milyen stádiumú az állapota?
Szerencsére én az enyhébb esetek közé tartozom, akiknél még az ún. spontán töréseket nem következnek be, ezért elhatároztam, hogy "kitanulom" a csontritkulás összes csínját bínját, és megelőzőm a bajt.
Milyen kellemetlenségekkel jár Önnél a betegség?
Elég gyakran fájnak a végtagjaim és az izületeim. Még nem érzem magam túl öregnek, mégis nehezemre esik a mozgás és a cipekedés. Például az unokáimat már nem bírom emelgetni, pedig nem nehéz gyerekek. Szerencsére csonttöréseim nincsenek, szeretném elkerülni azt a folyamatot.
Miben változott életmódja, amióta kiderült, hogy csontritkulásban szenved?
Azért képeztem magam, hogy sokáig megtarthassam az életminőségem. Fiatal korban nem megfelelően táplálkoztam, s gondolom ez is hozzájárult a betegségem kialakulásához, és bevallom keveset is mozogtam, így némi súlyfelesleggel küzdöttem évekig. Az volt számomra a választóvonal, amikor megtudtam, hogy rosszak a csontjaim. Idősödő fejjel is képes az ember a változásokra. Mivel a mozgásszegény életmód veszélyezteti a csontokat, így elkezdetem a rendszeres testmozgás, és a kiegyensúlyozott táplálkozást. Például sokkal több tejet és a tejterméket fogyasztok, mint korábban, valamint figyelek arra is, hogy kevesebbet kávézzak. Nyugdíjasként hetente többször nordic walkingozom, ami mostanában elég népszerű, és hétvégeken a barátainkkal megyünk uszodába, vagy túrázni.
Hogyan figyel a családja Önre?
A férjem hosszú évekig erős dohányos volt, de a betegségem kialakulása miatt majdnem teljesen leszokott a cigarettáról. Néha még elszív egy-két szálat, de messze nem annyit, mint korábban. A gyerekeimtől pedig rendszeresen kapok kalcium tablettát, és ha nagy bevásárlást kell végeznem, akkor elmennek ők helyettem, hogy nekem ne kelljen cipekednem.
Rendszeresen jár felülvizsgálatra?
Az egészség megőrzéséhez hozzá tartoznak a rendszeres vizsgálatok. Ezeket már fiatalabb éveimben sem hanyagoltam el, és most is együtt élek ezekkel, mert tudom, hogy a megelőzés egyszerűbb, mint a betegségből történő meggyógyulás.