Nemcsak vénlányoknak
Magdi néninek sosem volt könnyű sorsa. Végigdolgozta az életét, eltemette alkoholista férjét, a gyerekei már rég saját életüket élik, hatvan évesen emlődaganatot találtak nála, egyedül él, szűkös körülmények között. Még az unokái sem szívesen látogatják, mert félnek szigorú arcától, és nem tudnak mit kezdeni a rájuk zúduló panaszáradattal. Nemrégiben azonban változott a helyzet: az asszony mostanában újra megtanult mosolyogni, jól érzi magát, sok öröme van. A titok nyitja egyszerű: egy kis félkilós szőrcsomó, Mirci cica vitt életet, derűt, társaságot Magdi otthonába. A kismacska egyre jobban befészkelte magát az idős nő szívébe, helyet kért gondolatai között. Foglalkozni kell vele, gondozása feladatot, új kötelességet jelent, a jóleső érzést, hogy van, aki számít rá, akinek a világon a legfontosabb. Aztán meg a kis állattal mindig történik valami, folyton mozgásban van, lehet vele játszani is, pedig a játék a gyermekei kicsi kora óta kimaradt az életéből. Mirci, macska létére furcsa módon közvetítővé vált: emberi kapcsolatokat tudott teremteni a magányos asszony számára. Nemcsak az állatorvos, a kisállat-kereskedés eladója, néhány állatkedvelő szomszéd vált rendszeres beszélgetőtársává, hanem újabban az unokái is egyre szívesebben keresik fel, mert tudják, hogy nem kesernyés életunalommal, hanem jókedvűen fogadja őket, és mindig van, miről beszélgetni vele.
Kerítő ebek
Pista bácsi nyugdíjas, egy panelház nyolcadik emeletén lakik. Mióta feleségét és fiát is elveszítette, teljesen magára maradt. Talán el sem hagyta volna a lakását hetekig, ha nem lett volna egy tacskója, akinek kedvéért erőt kellett vennie magán. Így azonban naponta háromszor rá kellett szánnia magát a sétára, hogy az eb elvégezhesse dolgait és kiugrálhassa magát. A görbelábú kis kutya rendszerességet vitt a gazdi életébe: ma már óramű pontossággal azonos időben jelennek meg a parkban. A park azonban a társasági élet színhelye is: a tacskó hamarosan talált magának egy játszótársat egy kis drótszőrű foxi "személyében", akinek gazdájával, egy termetes asszonysággal Pista bácsi is kénytelen volt szóba elegyedni. A kutyák kedvéért a két gazdi egyre többször igazította egymáshoz a lemenetel időpontját. Egy idő után a szomszédok érdekes változásoknak lehettek tanúi. Pista bácsi leborotválta ősz borostáját, amitől tíz évet fiatalodott, a foxitulajdonos asszonyság pedig a kitérdesedett melegítő helyett szoknyát húzott és haját is bedaueroltatta. Minden alkonyatkor lehet őket látni, békés beszélgetésbe merülve sétálni - olykor már kutyák nélkül is, együtt.
Élő terápia
Minél inkább eltávolodik a civilizált emberiség a természettől, az anyaföldtől, annál nagyobb az igény valamiféle pótszerre: az emberek akár a szűk városi lakásaikban is szobanövényekkel, dísz- és hobbyállatokkal igyekeznek a természet-közeliség illúzióját fenntartani. Több ez, mint divat: inkább az emberek ösztönös önvédelmi reflexét fedezhetjük fel mögötte. Manapság kezdik felfedezni a szakemberek, orvosok, pszichológusok, magatartáskutatók is, hogy a pusztán kedvtelésből tartott állatok - legyenek azok akár halak, hüllők, madarak, kisemlősök, vagy a "klasszikus" társállatok, macskák vagy kutyák - nemcsak elfoglalják, mulattatják gazdáikat, hanem terápiás hatásúak is lehetnek. Az elmagányosodás ugyanis melegágya a depressziónak, sőt pszichoszomatikus betegségek egész sorának is. Az az állat azonban, amely idővel bizonyos mértékig kölcsönös kapcsolatba kerül tartójával, sok tekintetben szinte valódi társává válik, sokat oldhat ezen a sivár, betegítő magányon. A természet egy darabkája elevenedik meg általa, életet, mozgást visz a magányos ember otthonába. Ez az élet alig hasonlít az emberek túlbonyolított életére: az állat nem aggodalmaskodik, nem szorong, nem lelkizik, az örömei is egyszerűek, természetesek, hiszen jóízűen tud enni, aludni, szívesen játszik, vagyis, furcsa módon, a túlcivilizált gazdinak van, mit tanulnia tőle.
Kutya, macska, barátság
Sokat jelent az a rendszeres elfoglaltság, feladat, amit a társul magunk mellé vett állat tartása jelent. A ránk szoruló élőlényt meg kell etetni, itatni, sétáltatni, stb.: a legelesettebb, lehangoltabb állapotban levő gazdinak is erőt ad a tudat, hogy állata számít rá. Érzékszerveinkre is pozitív hatással van: például egy kismacska hajlékony, kecses szépsége gyógyír a szemnek, elégedett dorombolása nyugtató zene, bársonyos bundájának simogatása olyan tapintásélmény, amely a pszichiáterek szerint is jótékony hatással van a depresszióra. Ezeknél fontosabb az, amit az állat érzelmileg nyújt, az elfogadás, amellyel a gazdájához viszonyul. Az emberek ugyanis sokat beszélnek az igazi, "feltétel nélküli szeretetről", de sem baráti, sem házastársi, sem szülő és gyermek közötti kapcsolatban nem, vagy csak ritkán tudják megvalósítani azt, a legtisztább kapcsolatban is belejátszik valami fenntartás, érdek stb. Egy kutya azonban egyforma odaadással tekint a gazdájára akkor is, ha az beteg, rosszkedvű, kövér, csúnya, ha hibát követ el, sőt még akkor is, ha átmenetileg mellőzi őt. Nemegyszer annyira ráhangolódik kétlábú társára, hogy megérzi hangulatváltozásait, sőt, igyekszik javítani is rajta. Minden kutyatartó ismeri azt a képet, amikor az eb fejét féloldalt fordítva, mancsát nyújtva utánozhatatlan kedves mozdulattal igyekszik vigasztalni síró, elkeseredett gazdáját. Egy amerikai pszichológus, dr. Boris Levinson volt az első, aki bevonta páciensei házi kedvenceit kezelésükbe. Azt tapasztalta, hogy az állatok segítenek fenntartani a gazdák lelki egyensúlyát, oldják a feszültséget, csökkentik a félelmet, szorongást, javítják az emberek hangulatát. Konkrét betegségek tüneteinek enyhítésére, illetve a fizikai erőnlét fenntartására is kiválóan alkalmasak. Dr. Karen Allen (New York-i Állami Egyetem) egy vizsgálatban kimutatta, hogy a kedvtelésből tartott állatok jelenléte jelentősen csökkenti a stresszre adott reakciókat a mindennapi stressz-helyzetekben. Elmondható, hogy a kutyatartás nagyon jó hatással van azon magas vérnyomásos személyekre, akik rendszeres stressz-helyzetnek vannak kitéve. A kutya és a macska a leggyakoribb terápiás állat, de használnak madarakat is (például papagájt) és sok más állatot is. Magyarországon becslések szerint kétmillió kutya és legalább ugyanennyi macska él, vagyis statisztikai értelemben minden háztartásra jut legalább egy (potenciális) társállat.