Mikor beszélünk szívelégtelenségről?
A szívelégtelenség a szív működésének olyan zavara, melynek következtében a vérkeringés nem tudja biztosítani a szervek és a szövetek számára a mindenkori igényeknek megfelelő oxigént és tápanyagot. Emiatt a beteg fáradékonyságról és nehézlégzésről számol be. Enyhébb esetben ez csak terheléskor jelentkezik.
A fel nem ismert, vagy nem megfelelően kezelt magas vérnyomás (hipertónia) hosszú távon mintegy háromszorosára növeli a szívelégtelenség előfordulásának a gyakoriságát. Ha a vérnyomás az erekben magasabb, a szívnek erőteljesebben kell összehúzódni ahhoz, hogy a megfelelő keringést fenntartsa. Ez a fokozott terhelés hosszabb távon károsíthatja a szívizomzatot. A bal kamra fala előbb megvastagodik, majd elgyengül, a szív üregei kitágulnak, a kamraműködés csökken és megjelennek a szívelégtelenség jellegzetes tünetei. A szívelégtelenség egyik leggyakoribb oka a szív koszorúereinek megbetegedése, melynek legsúlyosabb formája a szívizominfarktus, a szívizomelhalás. Ilyenkor a szívizomzatot ellátó valamelyik koszorúér elzáródik. Ezen a területen a véráramlás megszűnik, a szívizom elhal, hegszövet alakul ki, mely összehúzódásra már nem képes. Az így elhalt szívizomrész kiesett működését a többi, épen maradt szívizomterület próbálja átvenni, azonban ha az elhalás nagyobb izomterületet érint, akkor ez már nem lehetséges, és szívelégtelenség tünetei alakulnak ki.
A szívben a véráramlás irányát szabályozó szelepek (billentyűk) megbetegedései, valamint bizonyos veleszületett szívfejlődési zavarok (pl. a szívsövény részleges hiánya) szintén szívelégtelenséget okozhatnak. A billentyűk szűkülete vagy zárási elégtelensége miatt a kamrák és a pitvarok túlterheltté válnak, a szív üregeiben kórosan megemelkedik a nyomás, melynek eredményeképpen szívelégtelenségre jellemző tünetek léphetnek fel. Veleszületett szívfejlődési hibákban, pl. pitvari vagy kamrai részleges sövényhiányban, rendellenes vérátáramlás jön létre a két szívfél között, a friss és az elhasznált vér keveredik, melynek következtében szintén szívelégtelenség alakulhat ki. Ezeket a rendellenességeket általában már gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban felfedezik, egyetlen megoldás az időben elvégzett korrekciós szívműtét. Bizonyos genetikai ártalmak, gyulladásos betegségek, toxikus anyagok, tartós és nagymennyiségű alkoholfogyasztás a szívizmot megbetegítve szívelégtelenséget okozhatnak. Ilyenkor a szív üregei kitágulnak, a kamrák képtelenekké válnak a megfelelő összehúzódásra és a súlyos működészavar szívelégtelenséghez vezet.
Jelek és tünetek
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szívelégtelenség okozta panaszok és tünetek általában fokozatosan alakulnak ki. A legjellemzőbb panaszok a fáradékonyság, csökkent fizikai terhelhetőség, nehéz légzés, végtagvizenyő, egyéb pangásos tünetek. Nézzük ezeket közelebbről! Szívelégtelenségben a szív nem tudja fenntartani a mindenkori igényeknek megfelelő vérkeringést, ezért különösen fizikai terheléskor az izomzat vérátáramlása nem megfelelő, melynek következménye a gyors kifáradás és a csökkent fizikai terhelhetőség. Kezdetben még csak a nagyobb vagy megszokott fizikai terhelés okoz nehézlégzést, később azonban már a kisebb terhelés is kiváltja azt. A legsúlyosabb esetekben a beteg már nyugalomban is fullad, különösen éjszaka, laposan fekvő helyzetben. Gyakori lehet a sípoló légzés és köhécselés. Szívelégtelenségben testszerte felszaporodik a testfolyadék, mivel szívüregekben és a viszerekben megnövekedett nyomás a szövetek közé kipréseli a folyadékot. Legjellemzőbb tünet, amit a beteg először észlel a bokatájék duzzanata (boka ödéma). Később a folyadékpangás következtében a máj is megduzzad, és folyadék szaporodhat fel a hasüregben is (aszcitesz). A legsúlyosabb esetekben az egész testre kiterjedő bőr alatti folyadékszaporulat figyelhető meg.
Súlyossági fokozatok
A szívelégtelenség súlyosságának megítélésekor általánosságban a betegek panaszait vesszük figyelembe és az osztályozásra a New York-i Kardiológusok Társasága által javasolt ún. NYHA funkcionális beosztást alkalmazzuk. Eszerint négy csoportot különítettünk el: NYHA I.: A beteg fizikai teljesítőképességét nem korlátozzák a panaszok (nehézlégzés, szívdobogásérzés, vagy kifáradás). A NYHA II. stádiumban a fizikai terhelhetőség kismértékben korlátozott. A NYHA III. szakaszban a betegek fizikai aktivitása jelentős mértékben korlátozott, és már a szokásos napi tevékenységüknél kisebb terhelés is panaszokat okoz. A NYHA IV.-re jellemző, hogy már a legkisebb fizikai igénybevétel is panaszokat okoz, illetve a panaszok (nehézlégzés) már nyugalomban is jelentkeznek.
Vizsgálati módszerek
Az általános orvosi betegvizsgálat (anamnézis) felvétele során már a beteg panaszainak kikérdezése és egyszerű (ún. fizikális) vizsgálat alapján nagy valószínűséggel megállapítható a szívelégtelenség jelenléte. Mellkasröntgennel, ezzel a mindig szükségszerűen elvégzendő vizsgálattal fontos információ nyerhető a szív nagyságáról, alakjáról, és a tüdők állapotáról. Az elektrokardiográfia (EKG) vizsgálattal a szív működése során keletkező elektromos jelek mutathatók ki, melyekből fontos információk nyerhetők a betegség súlyosságára és a választandó kezelésre vonatkozóan. A szívultrahang vizsgálat által az orvos tájékozódhat a szív szerkezeti és működési elváltozásairól, és pontosan megállapíthatja, hogy milyen fokban károsodott a beteg szívének pumpafunkciója. A laboratóriumi vizsgálatok segítségével kimutathatók bizonyos egyéb szerveket érintő társbetegségek vagy komplikációk (pl. cukorbetegség, magas vérzsírszintek, vese- és májműködési zavarok, vérszegénység, egyes hormonális betegségek).
Mi várható a kezeléstől?
Az elmúlt negyedszázad során a szívelégtelenség gyógyszeres kezelésében jelentős változás következett be. Korábban a betegek kezelésére csak a vizelethajtók és a szívizom összehúzódásának erejét fokozó digitálisz-készítmények álltak rendelkezésre, amely gyógyszerekkel ugyan a panaszokat csökkenteni lehetett, azonban a betegek életének meghosszabbítása rendszerint nem sikerült. A mai korszerű gyógyszerekkel és kezelési eljárásokkal ugyanakkor a betegek panaszainak tartós javítása mellett többnyire a szívelégtelenség súlyosbodása is megfékezhető, és a betegek élete is megnyújtható. A szívelégtelenség jelenlegi kezelésének négy fő területe van: a betegek életmódjának megváltoztatása, a kombinált gyógyszeres kezelés, bizonyos eszközös kezelési eljárások, valamint sebészi beavatkozások, szívátültetés.
Megszívlelendő tanácsok
A szívelégtelenségben szenvedő betegnek csaknem mindig életmód-változtatásra van szüksége, melyet a kezelőorvosa tanácsai alapján kell végrehajtania a sikeres gyógyulás érdekében. Legalapvetőbb tennivalók a dohányzás azonnali és végleges elhagyása, megfelelő diétás szabályok betartása, és az ideális testsúly elérése, valamint a rendszeres testmozgás beiktatása a beteg életébe. A szívelégtelenségben mindig kombinált gyógyszeres kezelésre van szükség, melynek célja a beteg panaszainak csökkentése vagy megszüntetése, az életminőség javítása, a betegség rosszabbodásának megakadályozása és végső soron a beteg életének meghosszabbítása. A gyógyszereket az élet végéig szedni kell, és bizonyos gyógyszerek elhagyása még panaszmentesség esetén sem javasolt, mert a betegség romlását okozhatja. Bizonyos fertőző betegségek (pl. influenza, fertőző tüdőgyulladás) veszélyt jelentenek a szívelégtelenségben szenvedő betegek számára, mivel a betegség rosszabbodását idézhetik elő. Ezek megelőzése minden beteg számára kívánatos, ezért a várható járványok előtt influenza elleni védőoltás adása javasolt. Eszközös kezelési eljárásokkal /pacemaker, ICD/ egyrészt a szív gyógyszeres kezeléssel nem kellő eredménnyel kezelt károsodott pumpaműködése javítható, másrészt bizonyos életveszélyes ritmuszavarok elhárítása lehetséges. Ha a szívelégtelenség hátterében műtéttel korrigálható betegség áll (pl. szívbillentyű-betegség), akkor a megfelelő időben elvégzett szívműtét gyógyulást eredményezhet. Szívátültetés csak a legsúlyosabb állapotban levő, és az optimális gyógyszeres kezelésre nem javuló szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében jön szóba.
Az állapot rosszabbodásának jelei
Ha a boka vagy az alsó lábszár duzzadása fokozódik vagy a nehézlégzés gyakrabban jelentkezik, kisebb terhelésre, esetleg nyugalomban vagy rohamszerűen az éjszakai órákban is fellép, akkor rendszerint a szívelégtelenség súlyosbodása áll fenn. Ilyenkor a kezelőorvost soron kívül fel kell keresni! Szintén sürgős orvosi vizsgálat szükséges, ha váratlan mellkasi szorító fájdalom lép fel vagy bármely eddig nem észlelt szokatlan panasz és tünet jelentkezik (pl. szapora, rendetlen szívdobogás, erős szédülés, fulladás, a vizelet mennyiségének csökkenése, hányinger, hasmenés, láz, kiütések, izomgörcsök).
Ez is érdekelhet
