A szív- és érrendszeri betegségek egyik rizikófaktora maga az életkor. Fiatalabb korban értelemszerűen kevesebb, míg idősebb korban több probléma jelentkezik keringési rendszerünkben külső tényezők behatása nélkül.
Érelmeszesedés
Az érelmeszesedés azt jelenti, hogy az artériás érfal sérül, majd ebbe a sérülésbe vérlemezkék rakódnak le, úgynevezett plakk képződik. A folyamat utolsó lépéseként ebbe a plakkba kalciumkristályok és koleszterin épülnek be, így jön létre a valódi "meszesedés".
Az érelmeszesedés több okból is veszélyes lehet. A lerakódott plakk szűkíti az erek átmérőjét, ezért vérellátási zavart okozhat. Az elmeszesedő lerakódás csökkenti az érfalak rugalmasságát, sőt a felszínébe újabb és újabb alakos elemek akadnak bele a vérkeringésből, így tovább növelve a szűkületet. Végül a plakkból kisebb-nagyobb darabok szakadhatnak le, és a vérkeringésbe kerülve addig sodródnak, amíg már nem tudnak továbbjutni. Mikor egy ilyen leszakadt plakk "elakad" és elzárja az eret, azt nevezzük trombózisnak. Amennyiben a szívkoszorúerekben történik az elzáródás, akkor beszélhetünk infarktusról, az agyban történő elzáródás pedig a szélütés (stroke).
Artériás betegségek
Életkor szerint eltérés van a különböző artériás betegségek gyakorisága között. A szívkoszorúér eredetű kórok (mint például a agyi artériás betegségek előfordulása idősebb korban gyakoribbá válik, csakúgy, mint a perifériás artériás betegségek, végtagi obliteratív folyamatok (azaz a végtagi érszűkület).
Mindez azért különösen veszélyes, mert ha a három érrendszeri terület (központi, agyi- illetve végtagi keringés) közül valamelyiken az artériás betegség megjelenik, akkor az azt jelenti, hogy igen nagy valószínűséggel már a másik kettőnél is jelen van. Tehát, ha valakinek például infarktusa volt, akkor biztosan az agyban és a végtagokban is van már érszűkülete, esetleg egyéb problémája.