Nemcsak a látásunk romlik, ahogy öregszünk, hanem a hallásunk is. Hatvan-hetvenéves korunkra már biztosan nem lesz a régi.
A hallás romlásának tünetei:
- nehezen értjük a szavakat (élőbeszéd, tévé, rádió),
- könnyen kifáradunk a beszélgetésben (különösen zajos környezetben),
- környezetünk kerüli a velünk való társalgást,
- nem halljuk a környezet zajait.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Miként mérik?
A halláscsökkenés mértékét audiométerrel állapítják meg. Különböző erősségű és magasságú hangokat ad, minden egyes frekvencián az emberi füllel nem hallható intenzitású hangtól kezdve változtatják a jel erejét mindaddig, míg a vizsgált személy nem jelzi, hogy az adott hangot már érzékeli. A páciens egy zárt, a külvilági zajoktól elszigetelt fülkében, "süketszobában" ül mindeközben. A hallásvizsgálat során felvett diagram az audiogram, általában egy előre nyomtatott űrlap, melyre a vizsgálatot végző asszisztens vezeti fel a kapott értékeket.
Készüléket időben!
A hallókészüléket Magyarországon még mindig nehezen fogadják el az emberek, Nyugat-Európában viszont nem szégyellik, sőt nagyon divatosak a színes készülékek. Nálunk először azt kellene elérni, hogy akinél ez indokolt, időben kezdje használni. Ha valakinek rossz a hallása, és sokáig nem használ hallókészüléket, akkor a beszédértése nagymértékben romlani fog: megtanul szájról olvasni, a beszéd vizuális élménnyé válik számára. "Nem lehet neki hallókészüléket ajánlani, mert hiába erősítjük fel a hangokat, csak azt érzékeli, hogy körülötte történik valami, ám nem érteni a beszédet. Számára a beszéd látvány, így érti a szavakat, hallás alapján már nem" – magyarázza dr. Tibold Eszter fül-orr-gége és audiológus szakorvos.
Arra kell tehát törekedni, hogy a beszédértés minél kisebb mértékben romoljon, ráadásul ha a beteg időben kapja meg a hallókészüléket, sokkal könnyebben megszokja. A későn ellátott idős emberek már nagyon nehezen szoknak vissza a hallásra, és őket sajnos nem segíti a szájról olvasás sem, mert csak nagyon ritka esetben tudják megtanulni, így teljesen elszigetelődnek a környezetüktől. Nekik sajnos még a legkiválóbb és legjobban beállított hallókészüléket használva is hosszabb időre és sok türelemre van szükségük ahhoz, hogy megtanuljanak újra hallani.
Milyen hallókészülékek közül választhatunk?
Régen csak analóg készülékek voltak forgalomban, melyek úgy működtek, hogy minden bejövő hangot felerősítettek, tehát nem szelektáltak. Az analóg hallókészüléket csavarhúzóval tudja beállítani a szakember. Mechanikus alkatrészei miatt érzékenyen reagál a hőmérséklet- és a nedvességingadozásra. Állítási lehetőségei korlátozottak, hangminősége gyakran gyenge.
Az analógnál fejlettebb a programozható készülék. Számítógéppel állítják be, az adatok tehát rögzíthetők. Ezek a szerkezetek kicsik, és sokkal pontosabban "hangolhatók", mint elődeik. Több beállítást is képesek tárolni, melyek közül a készülék használója egy gombnyomással ki tudja választani a leginkább megfelelőt.
A legmodernebb hallókészülékek digitálisak – képesek az egészséges emberi fül hallásának imitálására, a kifinomult hangokat is élethűen adják vissza. A lelkük egy mini "számítógép", számtalan funkciót tesz lehetővé. Például egyes készülékek képesek érzékelni, hogy honnan jön a hang, meg tudják különböztetni a zajt a beszédtől, a zajt lecsökkentik, a szemből jövő beszédet pedig felerősítik, így segítve párbeszéd közben a beszédértést. Beprogramozhatók több szituációnak megfelelő erősítésre – párbeszéd, zene, zajos környezet, tévénézés –, a modernebbek automatikusan érzékelik, hogy mikor melyiket kell használniuk, de vannak olyanok is, melyekben kézzel vagy távirányítóval lehet váltani a különböző programok között. A legfontosabb tulajdonságuk, hogy a bennük lévő "számítógép" segítségével mindenki az egyéni igényeinek megfelelő beállításokat kaphat, tehát testre, pontosabban fülre szabhatók. A beállítási lehetőségek között szerepel például, hogy a páciens saját hangja mennyire legyen hangos, a szerkezet a mély és a magas hangokat mennyire erősítse fel, hogy szűrje a környezeti zajokat.
"Ugyanarra a halláscsökkenésre két különböző ember különböző hallókészüléket választ. Ezért fontos, hogy mindig több típus közül választhassanak, kipróbálhassák, hogy számukra melyik a legkényelmesebb. A próba során mindig azt teszteljük, melyik típusú készülék a legkellemesebb a páciens számára, és melyik segíti legjobban beszédértést" – mondja dr. Tibold Eszter.
Típusok
Fülbe helyezhető hallókészülékek
Mivel a fülben, illetve mélyen a hallójáratban helyezkednek el, szinte észrevétlenül viselhetők, és a lehető legjobb beszédértést eredményezik. A hallójárati készülékek kisebb fokú halláscsökkenésnél ajánlottak.
Fül mögötti típusok
Diszkréten megbújnak a fül mögött, a bőr színéhez hasonló árnyalatúak, alig észrevehetők. Egyes típusok apró méretük miatt gyermekek számára is ideálisak.
Digitális, nyitott illesztésűek
A nyitott illeszték nem zárja el a hallójáratot, ezért a készülék viselője nem érzi úgy, hogy eldugult a füle, vagy torzul a saját hangja. Ez az illeszték több levegőt enged be a fülbe. Elsősorban enyhe és közepes halláscsökkenésnél alkalmazható, illetve olyanoknál, akik a mély hangokat viszonylag jól hallják, a magas hangokat nem.
Hogyan szokjuk meg, hogy újra jól hallunk?
A hallókészülékhez egy hónap alatt lehet hozzászokni. Ez idő alatt viselője szépen lassan, fokozatosan megszokja a különböző halláshelyzeteket, újra megbarátkozik a már elfeledett hangokkal. Az első napon 5-ször, 6-szor, legalább fél órát használja a hallókészüléket, a második, harmadik napon ne vegye ki füléből az illesztéket, és csak rövid időre kapcsolja ki. Eleinte csendes környezetben, a szobában hordja, majd próbáljon meg egyre hangosabb zajokat kelteni maga körül. Olvasson fel magának hangosan, olvassanak fel neki mások hangosan, beszélgessenek, hogy minél előbb kiderüljön, mennyire jók a beállítások.
Az alkalmazkodási időszak fokozatai:
- beszélgetés egy másik emberrel, csendes környezetben,
- tévé, rádió hírműsorainak hallgatása,
- egyéb tévéműsorok,
- közösségi helyek,
- utcai forgalom.
