Egy szívkutató mesélte nekem, hogy még mindig nem értik a szív működését. Önmagában egy önálló rendszer, de finom szabályozással értesül a szervezet mindenkori állapotáról. Tapasztalhatjuk, ahogy egy hirtelen ijedelem esetén szinte azonnal erősebben megdobbanó szívünkhöz kapunk.
Nagyon lényeges lenne, hogy magunkat figyelve megtapasztaljuk, mikor van szükségünk a pihenésre vagy éppen a testedzésre ennek a hálás kis ketyegőnek a védelmében. Nemrégiben egy 60 feletti taxisofőr nézett mélyen a szemembe arra a kérdésemre, hogy mi a legfontosabb neki az életben. Mutatóujját feltartva, tagoltan, szuggesztíven mondta, hogy higgyem el, az egészség. Mire megkérdeztem, hogy mit tesz érte. A válasz tanulságos volt: semmit nem tesz, sajnos stresszes életet él, nem sportol, egészségtelenül eszik. Azért, hogy ne járjunk így, érdemes naponta tudatosan figyelni arra, ami nagyon fontos számunkra. Így a szívünkre is.
Ha módunkban áll megfigyelni egy hisztiző gyereket, sokat tanulhatunk tőle. Erős hangokat ad ki, intenzív mozgásokat végez. Amennyiben hagyjuk, további ingerlés nélkül, akkor egy idő után megnyugszik, és visszatér korábbi nyugalma. Amikor nagy feszültséget érzünk, nekünk is az lenne a legjobb, ha minél hamarabb lehetőséget teremtenénk a lendületes nagy mozgásokra. Javasolt a kocogás, sprintekkel tarkítva, úszás, gyors szakaszokkal megszakítva, tánc, torna.
Ezek akkor megfelelő mozgások, ha izzadással, lihegéssel, fáradással járnak. Nagyon lényeges azonban, hogy figyeljük a szervezettől érkező visszajelzéseket. Fontos orvostól tanácsot kérni az egészségi állapotunkról, de ő nem akkor vizsgál, amikor különböző intenzitású megterhelésnek tesszük ki magunkat különböző helyzetekben. Csak mi érezhetjük, hogy mi esik jól, mennyi mozgás hoz megnyugvást anélkül, hogy túlterhelnénk magunkat.
Egy idősödő férfi tanítványom egyszer büszkén mesélte, hogy még lefutja a fiatal nőket is a sportpályán. De kiderült, ez a terhelés nem esik jól neki, csak megszokta, hogy neki kiemelkedően kell teljesítenie. Ilyen esetben az illető nem arra figyel, amire fontos lenne, a belső igényeire, hanem éppen azt fokozza, amitől szabadulni szeretne. A stressz levezetése végett ment sportolni, de sajnos megmarad a magas stresszhormonszint, hiszen feszül tovább.
Így lehetséges, hogy egy férfi, aki elmegy egy hobbicsapatba focizni, vagy egy idősödő nő, aki túl akarja szárnyalni a fiatal társait, ettől feszült lesz, pontosan úgy, mint egy teljesítménycentrikus sportoló. Ezzel a szív túlhajtható. Ekkor a sport nem véd, hanem túlterhel. Tehát stresszes életnél lényeges a pezsdítő, egész testre ható, fokozott mozgásenergiát levezető testedzés, de a megkönnyebbülést kell elérni. Végre essen jól!
Olyan állapotban, amikor kimerültek vagyunk, remeg a kezünk, lelassult a légzésünk, nehezen teljesítenek az izmok, és leginkább csak lefeküdni vágynánk, akkor a szív is kimerült. A szervezet energia-háztartása feltöltésre vár. Az autót, amiből kifogyott a benzin, nem tolni kezdjük, hogy menjen tovább, hanem töltőállomásra visszük. A test is a pihenésre vágyik, és nem a kimerítő mozgásra. Amennyiben ilyenkor mégsem az alvást, lecsendesülést választjuk, legjobb a masszázs, a szauna, a meleg vízben ücsörgés, a lassú mozgások, mint a séta, a tai chi, a túlfeszülés nélküli jóga. Tartalékainkat éljük fel, ha ilyenkor is kimerítő edzésre hajtjuk magunkat.