Az alábbi pogácsa egyrészt nagyon ízletes, másrészt lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz, energiában sem szenved hiányt. Mellékesen lassítja az alkohol felszívódását, tehát remek bor- vagy sörkorcsolya.
Babos pogácsa
Hozzávalók 1 tepsire: 50 dkg finomliszt, 20 dkg tarkabab, 20 dkg sertés- vagy libazsír, 1 dl tejföl, 2 tojás, 3 dkg élesztő, 3 dkg szójaliszt, 1 evőkanál só, ízlés szerint törött bors; a tetejére 1 tojás.
Előkészítése: az előző este beáztatott babot sós vízben puhára főzöm, és kihűtöm. Húsdarálón ledarálom. Hozzáadom a hideg zsírt, a szétmorzsolt élesztőt, a tejfölt, a tojást és a szójalisztet. Sóval, törött borssal ízesítem, és összegyúrom. 15 percig letakarva pihentetem.
Elkészítése: Az élesztős tésztát összegyúrom a liszttel. Cipóba formálom, majd 2 cm vastagra nyújtom. A tészta tetejét bevagdosom, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Egymáshoz nem túl közel, olajozott sütőlemezre teszem. Letakarom, langyos helyen duplájára kelesztem, végül a tetejét tojással megkenem. Előmelegített sütőben, közepes lángon húsz percig sütöm.
Az áfonya az egyik legértékesebb gyümölcs, amelynek ásványanyag-tartalma igen magas. A vitaminban gazdag. Bármilyen formában - akár fagyasztva vagy dzsemnek, italnak feldolgozva - fogyasztják, egészségvédő hatása igazolt.
Ropogós áfonyás zsemle
Hozzávalók 4 személyre: 2 nagy zsemle, 2 tojás, 4 evőkanál liszt, 1,5 dl bor, 1 teáskanál cukor, 1 mokkáskanál só; a töltelékhez 20 dkg áfonyadzsem; olaj a sütéshez.
Előkészítése: A zsemlét lapjában félujjnyi vastag szeletekre vágom. A borba egyenként belemártom, de azonnal ki is szedem belőle, hogy ne ázzon el a zsemleszelet. Ha az összes nedves, a megmaradt bort habosra keverem a tojással. Sóval, cukorral fűszerezem, majd annyi lisztet keverek bele, hogy a szokásosnál kissé sűrűbb palacsintatészta legyen belőle. Az olajat felforrósítom.
Elkészítése: A boros szemleszeleteket egyenként lisztbe mártom, majd a tésztában megforgatom, és az olajban megsütöm. Leszűröm, és mindegyiket megkenem áfonyadzsemmel, majd egyet-egyet összeragasztok.
Őrizzék meg a vitaminokat!
Tél lévén, kevesebb vitamin jut el szervezetünkbe, ezért nem mindegy, hogy az ételt hogyan készítjük el; hosszasan, bő vízben főzve vagy rövid lében párolva; a zöldséglevet kiöntik vagy felhasználják; a húst lassan, kiszárítva, vagy néhány perc alatt bő zsiradékban omlós-ropogósra sütik; megannyi konyhatechnikai eljárás, amely (többek között) meghatározhatja az önök egészségét és az étel minőségét.
Az alábbiak konyhatechnikai módszerek a legnagyobb mértékben megőrzik az ételek tápanyagát!
A zöldség- és főzelékféléket ne főzzék bő, hosszú lében, inkább egy-két evőkanálnyi folyadékban párolják! Ez különösen az olyan zöldségekre vonatkozik, amelyeknek a levét kiöntjük.
Kapható olyan rozsdamentes, lyukacsos, rozsdamentes fém párolóbetét, amely a párolni kívánt zöldség mérete szerint, valamint aszerint változtatható, hogy mekkora edénybe rakják. Ennek híján célszerű a kuktafazék betétjén párolni a zöldséget: 1,5 - 2 dl vizet öntsenek alá, tegyék rá a megtisztított, egészben hagyott vagy nagyobb darabokra vágott és gyengén megsózott zöldséget, majd a kuktát zárják le. A zöldség a forrástól (azaz a kukta jelzésétől) számított 1-2 percig nagy nyomás alatt, gőzben megpuhul. A legideálisabban viszont a mikrohullámú sütőben párolhatják meg a zöldségeket anélkül, hogy azok vitamin- és ásványianyag-tartalma nagy kárt szenvedne.
Ha zöldséglevest főznek, az lehetőleg magas hőfokon, de rövid ideig történjen. Erre a legalkalmasabb főzőedény ugyancsak a kukta, amelyben még a legkeményebb zöldség is negyedannyi idő alatt megfő, mint a hagyományos edényben. (Az alumíniumkuktában csak főzzenek, de ne tárolják az ételt, mert a levesben lévő savak az edény falát oldhatják! Akinek a pénztárcája engedi, rozsdamentes kuktát vásároljon.)