Idősebb dr. Béres József, a Béres Csepp megalkotója így vallott a felfedezés pillanatairól:
"...következetesen alkalmaztam azt az alapszabályt, hogy a problémák kulcsát először a környezetben kell keresni... Lelkesen, nagy kedvvel, szorgalommal dolgoztam. Eredményeim nem úgy születtek, hogy leültem és kitaláltam, miként lenne megoldható a világ gondja-baja. A Béres-cseppek megalkotásáig csaknem húszévnyi, közönnyel, akadályokkal nem törődő kutatómunkára és az eredmények átfogó elemzésére volt szükség."
De hogyan, mikor kezdődött az egyik legnépszerűbb magyar gyógyszer, egyben az egyik legismertebb magyar márkanév megszületése?
"Ami számomra a lényeget jelentette, és ez irányította gondolataimat, hogy a dolgokat egészében, összefüggéseiben kell vizsgálni, mert ott van a megoldás a természetben, nem a csillagok között, csak nyitott szemmel és elmével kell járni, hogy fel tudjuk ismerni az okokat."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kisvárda közelében a természetet járva, a növényeket figyelve, fejlődésüket kutatva vette észre id. dr. Béres József, hogy míg egyes helyeken a növények gyönyörűen fejlődnek, zöldellnek, virágzanak, kicsivel távolabb ugyanazok a növények jóval fejletlenebbek, éppen csak vegetálnak. Pedig pontosan annyi csapadék és napfény érte őket, mint egészséges társaikat.
A különbség - amit id. dr. Béres József felismert - a talajban lévő nyomelemek és ásványi anyagok eltérő összetételében és jelen lévő mennyiségében volt.
Ásványi anyagokra és nyomelemekre az emberi immunrendszernek is éppúgy szüksége van, mint a természetnek, hiányuk ugyanúgy az egészséges fejlődés akadálya, és betegségek kialakulásának oka lehet - döbbent rá a Béres Cseppmegalkotója. Ha visszaállítjuk szervezetünkben az ásványi anyagok ideális arányát és mennyiségét, akkor immunrendszerünk újra erőssé válik, képesek leszünk megküzdeni a kórokozókkal, és a kisebb-nagyobb betegségekből is könnyebben lábalunk ki.
Ennek a gondolatnak a felismeréséig, hosszú és fáradságos út vezetett. De még fáradságosabb, kalandosabb volt az út addig, amíg 1972-ben megszületett a Béres Csepp, majd az egyik legismertebb, legmegbízhatóbb magyar márkává vált.
A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországában bizony nem volt könnyű egy feltalálónak. Minél sikeresebb volt a találmány, minél inkább hittek benne az emberek és bizonyította számos kutatás és még több örvendetes gyógyulás hatékonyságát, annál inkább akadályozták a rendszer kisebb-nagyobb urai a szer forgalomba kerülését, terjesztését.
A találmány végül mégis eljutott mindenkihez. Béres József 1972-ben alkotta meg a nyomelemeket komplex formában tartalmazó készítményt. A cseppek híre gyorsan terjedt: a feltalálót szinte ostromolták kisvárdai otthonában a gyógyulni vágyó emberek.
1976-ban Kósa Ferenc dokumentumfilmet forgatott a Béres Csepp és Béres József kálváriájáról. A film bemutatását nem engedélyezték. Közben egyre nőtt a csepp iránti érdeklődés, a kereslet, egyre több tudós támogatta, például Balczó András, Ratkó József, Nagy László, Déry Tibor.
1978-ban nagy küzdelmek után végre kereskedelmi forgalomba kerül a készítmény.
1986-ban Kósa Ferenc - tíz év után - engedélyt kapott a dokumentumfilm befejezésére, és a következő évben a Budapest Tavaszi Filmszemlén óriási sikerrel be is mutatták az "Utolsó szó jogán" című filmet.
1989-ben jött létre a Béres Részvénytársaság. A tévében bemutatott dokumentumfilm hatására óriás sorok kígyóztak a Béres Cseppet árusító boltok előtt, a készítményt ekkor már az egész ország ismerte.
A Béres C-vitamint - amely segíti a Béres Csepp felszívódását - 1996-ban vezették be. A Béres termékek előállítása ekkor már saját üzemben történik.
1997-ben Idősebb dr. Béres József megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.
Ez is érdekelhet
A találmányt végül 2000-ben törzskönyvezték gyógyszerként. A feltaláló 80. születésnapján az élet a lehető legszebb ajándékot adta: a Béres Csepp vény nélkül kiadható gyógyszerként elérhető. 2002-ben pedig hazánk legrangosabb tudományos elismerésével, a Széchenyi Díjjal tüntették ki idősebb dr. Béres Józsefet.
