Halottak Napján egy kicsit talán magunkba szállunk. Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, temetőink a lobogó gyertyáktól méltóságteljesek.
Halottak Napján minden más, hiszen újra mélyen érint meg minket a gyász. Azokra gondolunk, aki már nincs velünk, akikkel már csak lélekben lehetünk minden nap együtt.
Gyógyuló gyász
Ha egy szerettünk meghal, elvesztése iránt érzett gyászunk és fájdalmunk nem egy rövid ideig tartó, "egyszeri" érzés. Újra átéljük szerettünk halálának évfordulóján, és számos más napon az év során, születésnap, Karácsony, családi ünnepek során. Nincs ez másképp Halottak Napján sem. Ha szerettünket egy szerencsétlenség, katasztrófa során veszíttettük el, az évfordulókon szervezett megemlékezések szintén kiválthatják a családban a fájdalmat, a veszteség felett érzett kimondhatatlan szomorúságot.
Ezeknek az érzéseknek az időről időre való felbukkanása nem feltétlenül akadályozza a gyászmunkát. Ezek csak azt mutatják, hogy akit elveszítettünk, mennyire fontos volt számunkra, és veszteségét feldolgozni, nélküle élni nem könnyű.
Mire számíthatunk? Hogyan küzdhetünk meg az emlékekkel, az ismét előbukkanó, veszteségre emlékeztető dolgokkal? Ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, gyászunk egészséges mederben fog tudni haladni, és "meggyógyulhatunk".
A gyász visszatér
Bizonyos dolgok újra lángra lobbantják bennünk az emlékeket, érzéseket, és különösen így van ez évfordulók, kitüntetett napok kapcsán. Ezek a reakciók napokig, hetekig is eltarthatnak, egy sereg fájdalmas érzés és akár fizikai problémák kíséretében.
Ezekben az időszakokban szomorú, magányos, teli van haraggal és dühvel, szorong, rémálmai vannak, csökken az érdeklődése egyébként örömet okozó tevékenységek iránt, csakúgy, mint a tragédia bekövetkezte utáni gyász időszakában. Megváltozhatnak az alvási, evési szokásai, fejfájással vagy gyomorpanaszokkal küzdhet. Előfordul, hogy váratlanul sírni kezd, és fel-felvillannak olyan emlékképek, melyek Rá emlékeztetik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az évfordulók, a kitüntetett napok intenzív érzelmi reakciókat válthatnak ki, melyek során élénken felidéződnek azok az érzések, melyeket a tragédia bekövetkeztével érzett. Teljesen pontosan képesek vagyunk felidézni, hol voltunk akkor, mit csináltunk, stb.
Minden Rá emlékeztet
Vannak olyan dolgok, melyek Rá emlékeztetnek, és elkerülhetetlenek, különösen a gyászévben. Amikor először szembesülünk az "elsőkkel" - az első szülinappal, az első Anyák napjával, halálának évfordulójával, Halottak Napjával, Karácsonnyal. Ezekre intenzíven reagálunk, de ahogy múlnak az évek, egyre könnyebben fogunk tudni megküzdeni velük.
Gyakori, hogy az alábbi események újra "aktiválják" a gyászt:
- esküvők, házassági évfordulók;
- családi összejövetelek, ünneplések;
- a gyerekkori fontos események (az első nap az iskolában, az első szereplés), a gyermek-központú ünnepek (farsang);
- a különleges napok: amikor megismerkedtek, amikor eljegyezték egymást, amikor utoljára látta, amikor együtt utaztak, és így tovább.
A fájdalmas emlékek előbukkanása nem csupán a naptárhoz kötődik. Bárhol, bármi, bármikor kiválthatja őket. Egy pillantás, egy hang, egy illat, egy hír, egy film. Leselkednek ránk, és bármikor eláraszthatnak minket az érzések, mikor például elmegyünk a kedvenc helye mellett, meghalljuk a kedvenc zenéjét, vagy a kedvenc ételét esszük.
Még évek múltán is ugyanazt a gyötrő fájdalmat érezzük, amikor ilyen dolgokkal szembesülünk. Habár sokan hiszik, hogy a gyász egy évig - vagy még kevesebb ideig tart - mindenkinek a saját tempójában kell gyászolnia.
A gyászon túl
Mindezek ellenére, ha egy gyász elhúzódó vagy túlzottan intenzív, az már egészségtelen. Ilyenkor túlzott vagy krónikus gyászolásról beszélünk. Ha úgy érzi, érzéseivel nem tud megküzdeni, ha a mindennapi életvitelét akadályozza elhúzódó, tartós gyásza - elmulaszt munkahelyi határidőket, családi vagy baráti konfliktusai vannak, elhanyagolja külsejét, vagy elzárkózik a külvilágtól - már nem normál gyászfolyamatról beszélünk. Előfordulhat, hogy a gyásza depresszióvá alakult.
Depresszió
Ha a depresszió tüneteit észleli magán, itt az ideje, hogy segítséget kérjen. Szomorúság, szorongás, az üresség tartós érzése, reménytelenség, csökkent energiaszint, szociális elszigetelődés, az érdeklődés elvesztése, koncentrálási nehézségek, szerettünk elveszése felett érzett bűntudat - ezek mind-mind a depresszió jelei lehetnek. Kezdje azzal, hogy felkeresi háziorvosát, hogy megbeszéljék a kezelési lehetőségeket, a pszichoterápiát vagy gyógyszeres kezelést.
PTSD
Bizonyos esetekben a gyász poszttraumás stresszt (PTSD) is kiválthat. Az ebben szenvedő emberek újra meg újra átélik a traumatizáló eseményt, emlékbetörések, rémálmok formájában. A traumára emlékeztető eseményekkel és tárgyakkal való találkozás idézi elő valószínűleg ezeket a rohamokat. Az esemény évfordulójának hatására is megjelenhetnek a tünetek. Gyakori az érzelmi üresség érzése, az alvási zavarok, depresszió, szorongás és ingerlékenység vagy dühkitörések. Az erős bűntudat érzése is igen gyakori. A PTSD-s emberek többsége igyekszik elkerülni mindent, ami a traumát kiváltó eseményre emlékezteti, és annak gondolatát is. A PTSD diagnózisához a tüneteknek legalább egy hónapon keresztül fenn kell állniuk. A segítség érdekében keresse fel háziorvosát, vagy kérje pszichiáter/pszichológus segítségét.
Időről-időre visszatér
Fel kell rá készülnünk, hogy a gyász, a vele járó fájdalmas érzések, időről-időre visszatérnek. Ha számítunk rá, és elfogadjuk, hogy ez így rendjén-való, még fel is használhatjuk gyógyulásunk érdekében. Sokan új ünnepi hagyományokat teremtenek, vagy új utat találnak szerettük megbecsülésének. Ha gyászunknak utat engedünk, könnyebben meg fogunk tudni küzdeni, mintha tagadunk, vagy nem veszünk róla tudomást.
Ha részt veszünk nemzeti megemlékezéseken, melyek általában tragédiák évfordulóján vannak, az szintén segíthet. Ezek a megemlékezések összehozzák az embereket és hozzásegítik ahhoz, hogy megosszák egymással érzéseiket, azokkal, akik hasonlóképpen éreznek. Így van ez Halottak Napján is.
Gyakran rettegünk a közelgő évfordulóktól, félünk, hogy ismét elárasztanak a félelmetes és fájdalmas emlékek és érzések. De amire számítunk, az gyakran rosszabb, mint a valóság. Valójában, ahogy haladunk gyászunk feldolgozásával, folyamatosan egyre jobban és jobban tudunk megküzdeni a stresszel és a szorongással.
Úrrá lenni a fájdalmas emlékeken
Hogyan lehetünk úrrá az újra és újra előtörő fájdalmas emlékeken? Milyen út vezet a megküzdéshez? Hogyan folytathatjuk a megkezdett gyógyulási folyamatot?
- Legyen nyugodt: azok a reakciók, melyeket a kitüntetett napokon (Halottak napja, évfordulók) érez, normálisak, és intenzitásuk idővel csökkenni fog.
- Beszéljen elvesztett szerettével való kapcsolatáról. A jó dolgokra, a közösen eltöltött szép időkre gondoljon, ne csak a veszteségre.
- Próbálja meg elterelni figyelmét, kapcsolódjon ki. Utazzon el egy hétvégére barátaival, látogassa meg rokonait.
- Teremtsen egy új hagyományt szerette emlékének. például, adományozzon egy jótékonysági szervezetnek az Ő nevében, például az Ő születésnapján.
- Ha úgy érzi egyre szorongóbb, levertebb, szomorúbb, ha híreket néz, és tragédiákról hall, ne tegye ki magát ilyeneknek.
- Legyen családtagjaival, barátaival, ne zárkózzon be. Találjon valakit, aki arra ösztönzi, hogy beszéljen a veszteségéről. Vegye igénybe mások támogatását.
- Engedje meg magának, hogy szomorúságot érezzen, és átélje a veszteséget. Ennek megfelelően, azt is engedje meg magának, hogy örömöt, boldogságot érezzen, vagy éppen ünnepeljen. Valójában úgyis szinte egyszerre fog sírni és nevetni.
Ez is érdekelhet
Forrás:
www.mayoclinic.com
