A Kocsma társadalmi intézmény, nem lehet csak úgy bezárni. Minden erre irányuló heroikus erőfeszítés megbukott. Az USA-ban 1920-ban lépett életbe az alkoholtilalmi törvény. Ettől kezdve azonban soha nem látott méreteket öltött a bűnözés, a szeszcsempészet – és az alkoholfogyasztás. Mindössze tizenhárom évig tartott a Nemes Kísérlet, és feloldották az alkoholtilalmat. Hasonló módon, csak gyorsabban bukott meg Gorbacsov alkoholtilalma is. Tanulság: csak az alkoholt lehet betiltani, az alkoholizmust nem.
Magyarország lakossága nagyjából tízmillió. Ebből egymillió alkoholista, két-két és fél millió úgynevezett problémaivó. Az alkoholból származó adóbevétel százmilliárd forint körüli összeg. Az alkoholizmus megítélésében alapvetően két ellentétes felfogás létezik. A tradicionális felfogás jellem- és erkölcsi problémának látja, a modern felfogás betegségnek minősíti.
Jelszó: betegség
Jól tudjuk, hogy a betegség meglehetősen kultúra- és értékfüggő jelenség. Az emberi viselkedés és lelki élet jelenségei kapcsán sokszor meglehetősen önkényesen titulálunk valamit betegségnek. A rabszolgaság idején Amerikában javasolták a "kóros szökési vágy" diagnózis bevezetését, a XVIII–XIX. században az önkielégítést tekintették súlyos betegségnek, a Szovjetunióban elmebetegségnek kiáltották ki, ha valaki nem hitt a szocializmus örökkévalóságában. E "kórképekben" az a közös, hogy az éppen uralkodó nézeteket tükrözték. A modern pszichiátriai diagnosztikus kategóriák közül sokba pedig egyenesen a gyógyszeripar gazdasági érdeke lehelt életet.
Az alkoholizmus betegségként való felfogását azzal indokolják, hogy az alkoholtól fizikai függés alakul ki, megvonása súlyos tüneteket okoz, s részben ezért, részben az alkohol tudatmódosító és szorongáscsökkentő hatása miatt nem tud lemondani a beteg az alkoholról. Szokás még a genetikai hajlamot is emlegetni érvként. Az alkoholfüggés tehát úgy van beállítva, mint ami nem az egyén akaratán múlik, s az alkoholfüggő hiába látja alkoholizálása minden káros következményét, nem tud véget vetni az ivásnak. Így azonban betegség a lóversenyezés, a szerencsejáték, az internetfüggés, a pornófüggés, a kényszeres vásárlás és a többi. De vajon akkor a sorozatgyilkosság vagy a kábítószer-élvezet miért bűncselekmény, és miért nem betegség? Esetükben pontosan ugyanazok a kritériumok teljesülnek. Az alkoholizmus betegségként való felfogása csupán képmutató kompromisszum. Büntetni nem akarják, hisz hatalmas adóbevétel, ugyanakkor – szemben más pszichiátriai betegségekkel – alkoholizmusban kényszergyógykezelés nem alkalmazható.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kiterjedt játszma
Claude Steiner, az alkoholisták játszmáit leíró klinikai pszichológus szerint az alkoholizmus betegségnek való kikiáltásával többet ártottak, mint használtak. Steiner szerint alkoholistának lenni döntés kérdése, és a beteggé minősítés felment e döntés felelőssége alól. Leegyszerűsítve a kérdést azt is mondhatnánk, hogy addig alkoholista valaki, amíg nem dönt úgy egy nap, hogy többet nem iszik. A Névtelen Alkoholisták mozgalma is ezt bizonyítja. Steiner szerint az alkoholizmus játszma, amely olyan, mint egy előre megírt színpadi jelenet: akárhányszor el lehet játszani. Vannak benne előre "megírt" szerepek, és minden játékosnak rejtett nyeresége, azaz motivációja van arra, hogy játssza a szerepét.
Úgy is mondhatjuk, hogy az alkoholista remekül kihasználja azt a paradoxont, amit azáltal teremt a társadalom, hogy betegségnek minősíti az alkoholizmust. Játsszunk el a gondolattal, hogy az alkoholizmust ismét bűncselekménnyé minősítenék! Azonnal semmivé foszlana minden olyan védekezés, hogy "nem tehetek róla" meg "akarom, de nem megy". A törvényt nem érdekelné, miért nem tudott ellenállni az alkoholista, csak a tény érdekelné, hogy ivott. Az akaraterő magánüggyé válna. John Douglas, az FBI profilelemzője sok sorozatgyilkossal beszélt, és mindig azt állapította meg, hogy "aki különbséget tud tenni jó és rossz között, és mégis a rosszat választja, az bűnös". Pontosan ez áll az alkoholistára is.
Az alkoholizmus betegséggé nyilvánítása megszünteti a morális kérdést, hiszen miként is követelhetjük meg valakitől, hogy ne igyon, ha ez nem rajta múlik? A skizofrén hallucinálása valóban más kategória, mert a hallucináció valóban akarattól független. De az ivás?
Az alkoholista játszmája arra megy ki, hogy nyugodtan ihasson tovább. Ennek érdekében, ha teheti, tagadja, hogy ő iszik, vagy ha ez már nem megy, akkor azt állítja, hogy ura a helyzetnek, bármikor abba tudja hagyni, ha akarja. Ha ez sem megy, akkor jön azzal, hogy ő beteg.
Szerepjátszás nélkül
Steiner szerint az alkoholisták módszere az, hogy elfogadják, hogy ők rosszak, de bebizonyítják, hogy a környezetük sem jobb náluk. Az alkoholista környezetében szerepeket oszt ki. Az Üldöző az, aki kíméletlenül ostorozza az alkoholistát ivásáért. Neki az a válasz, hogy "Én beteg ember vagyok, hogy bánhatsz velem így?" A Balek egy lehetséges másik szerep. Ő az, aki mindig elhiszi, hogy "ez az utolsó eset". Ha a Baleknak elege lesz abból, hogy mindig megbocsásson, és Üldözővé válik, akkor szembesítve lesz azzal, hogy nem méltányolja az alkoholista igyekezetét, nem érti meg, hogy ez egy betegség. Az alkoholista számára a legnagyszerűbb az, ha valaki elvállalja a Megmentő szerepet. A Megmentő az, aki "hisz" az alkoholistában, látja benne a "jó embert", mindig megbocsát, "küzd érte", mert "meg akarja menteni".
Steiner szerint az alkoholista azon keresztül manipulálja az embereket, hogy mindenki szereti magát "jó embernek" hinni. "Mégiscsak az apám/férjem/testvérem", szokták mondani. Vagyis senki nem meri magára vállalni az Üldöző szerepét. A Balek és a Megmentő szerepe sokszor társfüggést vagy anyagi kiszolgáltatottság takar.
Az alkoholistajátszmából egyféleképpen lehet kilépni, ha úgy tekintünk az alkoholizmusra, mint szándékos önpusztításra, amelyhez nem kívánunk Balekként vagy Megmentőként asszisztálni, de Üldözőnek sem tekintjük magunkat. Az alkoholizmus feladása csak az alkoholistán múlik. A Névtelen Alkoholisták példája bizonyítja, hogy az tud leszokni az alkoholról, aki akar. De ehhez meg kell változtatnia az életét, a gondolkodását.
