Ember és állat kapcsolata, kötődése a pszichológia sokat vizsgált területe. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb az állatok terápiás alkalmazása gyerekek, fogyatékosok, idősek és érzelmi problémáktól szenvedők körében. Megfigyelt tény, hogy a háziállatok társaságában való tartózkodás pozitív hatással lehet a közérzetünkre és a hangulatunkra. Kutatások kimutatták, hogy akik állatokkal élnek együtt jobb lelki egészségnek örvendenek, mint azok, akiknek nincsenek házi kedvenceik.
Napjaink elidegenedett társadalmában egyre gyakoribb a különféle okok miatt kialakuló magányosság, gondoljunk csak az elvált, özvegy, szingli, gyermektelen, idős emberekre. Így sokak számára az állatok az egyedüli, igazi társak. Ezek az állattartók kapcsolatukat kedvenceikkel hasonlóként írják le, mint ahogy a gyermekeikhez, szüleikhez, barátaikhoz vagy partnerükhöz fűződő viszonyukat; állataik teljes-jogú családtagok. Ezek a társ-állatok a gondoskodásért cserébe ragaszkodásukkal és feltétel nélküli szeretetükkel ajándékozzák meg gazdáikat. Sőt: nemcsak gyönyörködtetik, szórakoztatják őket, hanem adott esetben kétlábú társaikat gyógyítani is képesek.
Felelős azért, akit megszelídített
Milyen hatása van az állattartásnak az idős emberek mindennapjaira? Jóllehet az állatok nem helyettesíthetik az emberi kapcsolatokat, de a háziállatok jelentős érzelmi kötődést jelenthetnek például az idősek számára. Csökkentik a magányosság-érzést; állandó biztonságot sugárzó jelenlétükkel kísérhetik a gazdit a nehézségek közepette. Gyakori például, amikor egy közeli hozzátartozó elvesztése után a kutyusa ragaszkodása vigasszal tölti el a gyászolót, és segít a veszteség feldolgozásában.
Az idős korúak, akik állatokat gondoznak, érzik, hogy az állatnak szüksége van rájuk, és ez már önmagában is jutalmazó erejű. Az állatokért érzett felelősség időseknél és betegeknél azt válthatja ki, hogy azok jobban kezdenek saját magukkal is törődni. Nem hagyják el magukat, mert valakinek szüksége van rájuk. A kutyatartás rendszert és társaságot hoz életükbe. A napi többszöri séta révén csökken a szociális izoláció, a kutyás ismeretségek révén jelentősen nő a másokkal való kommunikáció. A kutyás társadalom nemtől, kortól, s mindentől függetlenül befogadó, és nagyon összetartó lehet, ez az idős emberek életében különös színfolt.
Az az idős ember, akinek nincs családja, vagy alig látja őket, egyedüli társként szereti kedvencét. Gyakran emberszerű viselkedést, gondolkodást, érzelmeket tulajdonít neki, és úgy beszél hozzá, mint egy kisgyermekhez. Egy állandó gyerek-szerepkört tölthet be életében, aki felnővén is gondoskodást igényel.
A társ-állatok elvárások és megfontolás nélkül kötődnek gazdáikhoz; elfogadják őket és örülnek nekik, akármilyen is a megjelenésük. A kutyus még akkor is örvend és csóválja a farkát a gazdi láttán, ha annak nem volt ereje ahhoz, hogy rendbe hozza a haját reggel, vagy, ha a testét műtét, betegség vagy öregség változtatta meg.
Négylábú terápiás segítség
"Az Egyesült Államokban és Angliában már évtizedek óta foglalkoznak állatterápiával. De nemcsak a fogyatékos, súlyosan beteg gyermekek, hanem az idős, magányos, különféle testi és lelki panaszoktól szenvedők is meggyógyulhatnak a négylábú doktorok segítségével." (www.vitalitas.hu)
Az állatterápia története a hatvanas években kezdődött, amikor B. Levinson, amerikai pszichológus egy viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút kezelt. Hónapokig nem tudta őt szóra bírni, mígnem egyszer a rendelésre kénytelen volt bevinni kutyáját. A kutya hatására a gyermek feloldódott, beszélni kezdett az állathoz, s annak gazdájához. Levinson a következő vizsgálatokra - a szabályok tiltása ellenére - már szándékosan vitte el kutyáját, és a kisfiú állapota rohamosan javulni kezdett. Nemsokára már speciálisan képzett kutyákat neveltek, s vonták be őket a pszichoterápiába. A módszert később kiterjesztette súlyos, gyógyíthatatlan betegek segítésére (enyhítette a depressziójukat), illetve idősekre, akiknél az egyedüllét és magány miatti szellemi és fizikai leépülést gátolta az állatterápia segítségével. A terápia elsősorban Angliában és az Egyesült Államokban terjedt el, de Svájcban, Németországban, Hollandiában is kezelnek gyermekeket és időseket ezzel a módszerrel.
Magyarországon is igyekeznek meghonosítani az eljárást, de az intézményekre korlátozott próbálkozásoknak egyelőre gátat szab a törvény, amely szerint például kórházakba, nem lehet kutyát (állatot) bevinni. Magyarországon 2000-től kezdődően a Tetra Állatterápiás Csoport végez állat-asszisztált terápiát. Terápiás programjaikban krónikus szkizofrén betegek állapotát próbálják javítani kutyás terápia segítségével. Ezen kívül értelmi fogyatékos gyermekeknek valamint bentlakásos otthonokban élő időseknek nyújtottak segítséget állat-asszisztált terápiával. A Tetra Csoport, terápiás kutyákon kívül galambokkal, teknősökkel, macskákkal is végez terápiát.
Állati többlet
"A modern szakirodalom megkülönbözteti az állat-asszisztált aktivitást, és az állat-asszisztált terápiát. Az állat-asszisztált aktivitás (AAA) olyan tevékenység, amelyet szakemberek vagy laikusok, állatok segítségével folytatnak azért, hogy a résztvevők életminősége javuljon.
Az állat-asszisztált terápia (AAT) olyan célorientált beavatkozás, melynek során egy, bizonyos kritériumokat teljesítő állat (leggyakrabban kutya, macska, de lehet bármilyen szelíd emlős vagy akár hüllő is) jelenléte, aktivitása a terápiás program része, és a páciensek fizikai, érzelmi, szociális és kognitív funkcióinak javítását tűzi ki célul, miközben a változásokat a személyzet dokumentálja. A terápia során, egy szakmai protokoll szerint, a páciens a terápiás csapat segítségével alakít ki kapcsolatot az állattal (simogatás, etetés, sétáltatás, speciális feladatok, stb.). A vizsgálatok során a páciensek állapotának változását nyomon követik.
Mindkét esetben számíthatunk azokra a jótékony hatásokra, amelyeket az emberek tapasztalhatnak állatok jelenlétében: endorfinok, vagyis "boldogsághormonok" szabadulnak fel, erősödik az immunrendszer, könnyebben megy az ellazulás, a relaxáció, oldódik a magány és a szomorúságérzés, könnyebb kilépni az apátiából, csökken a fájdalomérzet, normalizálódik a vérnyomás és a pulzusszám. A közös játék során meghatározó lesz a jókedv, a vidámság, a kölcsönös elfogadás, az öröm és az egymásra figyelés." (Tetra-2002 Alapítvány - Állatterápiás Csoport)
"Több ezer eb segít bennünket soha ki nem hunyó szeretetével. Vannak kutyák, amelyek a betegeket látogatják a kórházakban, vagy felkeresik a szociális otthonokat, hiszen ők nem viszolyognak a betegségektől, a rútságtól vagy az öregségtől; és gondoljunk a vakvezető kutyákra, és azokra, amelyek a süketek támaszai vagy a nyomorékok gyámolítói."
Celia Haddon: Hűség mindhalálig (részlet)
Gyógyító látogató
Azok az idős emberek, akik életük utolsó szakaszát egy otthonban töltik, depresszióssá, kedvetlenné, visszahúzódóvá válnak. Kerülik a többiek társaságát, jobbára egyedül bolyonganak az intézmény parkjában. Lelkiállapotuk kihat szervezetük működésére, számos társbetegséget idéz elő. Fekvőbeteggé válnak. Az ő helyzetükön egy négylábú társ megjelenése feltétlenül javít. Kutatások tanúsága szerint, például, ha valaki ölébe vesz egy doromboló cicát vagy egy kedves kutyát, húsz százalékkal csökken a vérnyomása. Állítólag a cukorbetegség (vércukorszint beállítása, szövődmények megelőzése) is jobban kezelhető, ha "négylábú doktor" is közbenjár.
Magyarországon, annak ellenére, hogy állatok az idősek otthonába bevihetők, még nincs kialakult gyakorlata a kutyás látogatásoknak, eddig csupán kezdeti próbálkozásokról lehet beszámolni. A Rex Állatvédelmi Alapítvány egyik megmentett kutyája néhány évvel ezelőtt kezdett idős embereket látogatni. Az otthon lakói hamar megszerették. Dobálták neki a labdát, simogatták, becézték, jól érezték magukat vele. Részévé vált életüknek. Volt, aki csak miatta kelt fel ágyából, majd egy hónapig várta, hogy ismét megjelenjen. A lelkes aktivisták folyamatosan azon dolgoznak, hogy az állatterápia hazánkban is elfogadott gyógymód legyen.
"Milyen jó végigsimítani a bundáját! Ez a testi kapcsolat, egy eleven, lélegző lény érintése az, ami kis kedvencét oly értékessé teszi a magányos ember számára."
Dilys Powell: Eddigi állataim (részlet)
Jótékony szeretet
Miben áll az állatok gyógyító hatása? A gyógyító négylábúak legfontosabb hatóereje feltétel nélküli elfogadásukban és szeretetükben rejlik. És hogy mi mindent eredményezhet ez a gyógyító szeretet? Az állatok simogatása révén a betegek vidámabbak lesznek, visszatér az életkedvük; emellett a simogatás oldja a stresszt, csökkenti a feszültséget. Az állatokkal való együttlét nyugtatólag hat, jelenlétükben elégedettebbek a betegek. Az állattartók jobban élvezik az életet, többet jókedvűek, kevésbé magányosak, és kevesebbet unatkoznak. Egy állat képes "jégtörőként" funkcionálni: mosolyra, beszédre, mozgásra ösztönözni.
Kutatások kimutatták, hogy azok az idős emberek, akik Alzheimer-kórban, vagy súlyos érelmeszesedésben szenvednek, többet mosolyognak, vidámabbak, barátságosabbak, többet kommunikálnak és kevésbé ellenségesek a gondozóikkal.
Az állat-ember kapcsolatot vizsgáló kutatók kimutatták, hogy azoknak, akik együtt élnek házi kedvenceikkel alacsonyabb a vér koleszterin szintjük, alacsonyabb a vérnyomásuk és alacsonyabb a stressz szintjük, mint azoknak, akik nem élnek állatokkal.
"A kiskutya természet-adta gyógyír a szeretethiányra..., továbbá az élet számos egyéb nyomorúságára."
Richard Allan Palm
Forrás:
http://www.lelekbenotthon.hu/article.php?sid=96
http://www.tetra2002.hu/
http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/dieta/2002/4/kutya.htm