A mozgás előnyeiről, pozitív hatásairól rengeteget olvashattunk, hallhattunk. Ám sokszor úgy tűnik, ezek a tanácsok csak a fiatal, egyébként is jó kondícióval rendelkezőknek szólnak, akiknek idejük, kedvük, energiájuk (és persze pénzük) is van arra, hogy lemenjenek egy divatos edzőterembe, kipróbálják a legújabb sportágakat, vagy éppen megvegyék maguknak a legújabb és leghatékonyabb sporteszközöket.
Azonban a mozgás öröme nemcsak a fiataloknak jár. Egyáltalán nem lehetetlen idősebben, akár nyugdíjasként elkezdeni sportolni. Igaz, hogy ilyen esetekben más típusú gyakorlatokat kell előnyben részesíteni, és nem árt a valamivel nagyobb óvatosság sem, de az ötvenen, hatvanon felülieknek is érdemes belevágni. Náluk ráadásul az egészségügyi hatások sokkal látványosabbak lehetnek, mint a fiataloknál! Minél idősebb valaki, annál jobban ki van téve a leggyakoribb, anyagcserével összefüggő betegségeknek, ezek megjelenését vagy súlyosabbá válását pedig lassítani lehet a rendszeres sportolással - sőt bizonyos problémákat akár teljesen vissza is lehet fordítani!
Ha azonban valaki rendszeresen sportol, akkor nő a szív teljesítménye (azaz több oxigéndús vér áramlik az izmokba és a szervekbe), csökken az egyes tevékenységek energiaigénye (azaz, jobb lesz az állóképességünk és nem fulladunk ki olyan hamar).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A mozgás 12 pozitív hatása
- segít kordában tartani a testsúlyt;
- megerősíti az izmokat;
- segít fenntartani az ízületek mozgékonyságát;
- hozzájárul a csontdenzitás megőrzéséhez;
- csökkenti a vér stresszhormon-szintjét;
- erősíti az érfalakat;
- csökkenti a vérnyomást;
- segít kontrollálni a vércukorszintet és a vér koleszterinszintjét;
- megszépíti a bőrt;
- csökkenti a depressziós tüneteket;
- hozzásegít a jobb, pihentetőbb alváshoz;
- javítja a mozgáskoordinációt és az egyensúlyérzéket.
Senior torna, kocogás, súlyzózás - melyiket válasszuk?
A leghatékonyabb mozgásformák az idősebbek számára a séta, a biciklizés, az úszás, a kocogás, a jóga vagy tai chi, illetve a speciális senior tornák, melynél az erősítő, nyújtó és egyensúlyt fejlesztő gyakorlatokat ötvöznek egymással. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha több sportot kombinálunk!
Sportolni szívroham után
Természetes, hogy egy komoly betegség után az ember szeretne minél jobban vigyázni magára, óvni nehezen visszanyert egészségét, ám az, ha passzivitásba süllyedünk, nem segít. Sőt emiatt később akár újabb problémákat, egy új szívrohamot is kockáztathatunk.
Néhány évtizeddel ezelőtt még az volt az elfogadott eljárás, hogy szívroham után a beteget minél jobban kímélni kell, így a mozgástól is eltiltották. Szerencsére ma már máshogyan gondolkodnak a szakemberek. Infarktus, szívroham után a legtöbb ember néhány hét, hónap múlva visszatérhet a korábbi életéhez. Ám egy ilyen "figyelmeztetés" nagyszerű ürügy lehet arra, hogy a korábbi rossz szokásainkon változtassunk.
Az új étrendhez, a stressz-szegény élethez, a dohányzás elhagyásához vagy a kevesebb alkoholhoz nehéz ugyanis igazodni - különösen, ha korábban inkább a hedonista életvitel volt ránk a jellemző -, a legnehezebb talán mégis a rendszeres mozgást beiktatni a hétköznapokba. Ezt nehéz megszokni, időt is kell rá szánni, egyedül unalmas, az edzőteremből kinéznek - a kifogásokat hosszú órákig lehetne sorolni. Kutatások azonban kimutatták, hogy jobb a túlélési arányuk azoknak a szívrohamon átesetteknek, akik rendszeresen mozogni kezdenek, mint akik visszatérnek korábbi, inaktív életmódjukhoz.
1. Az a mozgás is mozgás, amit nem tekintünk sportnak! A kertészkedés, táncolás, a kutyasétáltatás is alaposan átmozgat, így ezeket a tevékenységeket se hanyagoljuk el!
2. Még idősebb korban sem kellemetlen lemenni egy edzőterembe a sok fiatal közé! A tapasztalat azt mutatja, hogy a "gyerekek" örömmel és tisztelettel fogadják azt, aki velük együtt szeretne sportolni járni, sőt segítenek is nekik!
3. Vezessünk naplót a mozgásról, a teljesítményünkről, a kedvenc gyakorlatainkról. Figyeljük a pulzusunkat is, és ezt is írjük be a füzetünkbe. Ez később felbecsülhetetlenül értékes információkat jelenthet, akár saját magunk, akár az orvosunk számára.
Csak óvatosan!
Előfordulhat, hogy valaki olyan erővel veti bele magát a sportolásba, hogy túl hamar kifullad, netán nem megfelelő gyakorlatokat választ, emiatt pedig fájdalmai lesznek - sőt akár az életét is veszélyeztetheti, ha nem fokozatosan kezdi a mozgást.
Ha szívroham (vagy bármely más betegség) után kezdünk mozogni, az első és legfontosabb legyen az óvatosság. Ne akarjunk másokat lekörözni, nem kell semmit bizonyítanunk, és meg se próbáljuk a korábban esetleg elvesztegetett éveket, hónapokat egyetlen hét (vagy egy edzés) alatt behozni! A betegségek után természetes, hogy fáradékonyabbak, gyengébbek vagyunk, azonban már öt-tíz perc (fokozatosan emelve) is jó hatással lehet a szervezetünkre.
A mozgás során ne feledkezzünk el a bemelegítésről, illetve az edzés végi nyújtásról, levezetésről sem. Ezekkel a kulcsfontosságú lépésekkel megelőzhetjük a sérüléseket.
Rögtön hagyjuk abba a gyakorlatokat, ha fájdalmat érzünk, ha "nem esik jól" az adott mozdulat. Azonnal hívjunk mentőt, ha az alábbi tüneteket észleljük magunkon: légzési nehézségek; mellkasi fájdalmak vagy fájdalmak a nyakban, karban, hastájékon; szédülés; sápadtság; hányinger vagy hányás; hideg veríték; gyengeség, ájulás; nagyon szapora, vagy érezhetően szabálytalan szívverés.
