A prosztata a húgyhólyag bázisa (hólyagalap) és a medencefenéki izomzat között elhelyezkedő mirigyes szerv, mely körülveszi a húgyhólyag közeli (proximális) húgycsőszakaszt. A prosztata által termelt váladék az ondó részét képezi, a spermiumok aktivitását és mozgását segíti. A betegség kialakulásának hátterében hormonális tényezőknek, genetikai meghatározottságnak, étkezési szokásoknak, szexuális aktivitásnak tulajdonítanak jelentőséget. A prosztatarák a betegség korai stádiumában teljes sikerrel gyógyítható, a problémát az adja, hogy ilyenkor általában teljesen tünetmentes. Különös jelentőségűek tehát azok a vizsgálati módszerek, melyekkel ezen megbetegedés megfelelően korai állapotban felismerhető.
Késői tünetek
A betegségre utaló korai tünetek nincsenek, gyakran már csak az előrehaladott és sebészileg, teljes mértékben nem gyógyítható formában figyelhető meg. Ekkor a jóindulatú prosztata megnagyobbodásra jellemző elzáródásos és irritatív tünetek jelentkezhetnek, de sokkal gyorsabban rosszabbodnak, és nem, vagy nagyon mérsékelten javulnak gyógyszerekre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az urológiai szűrés jelentősége
A betegség korai felismerésére az 50 év feletti férfiak rendszeres urológiai vizsgálata ad lehetőséget. A vizsgálat során végzett, végbélen keresztüli prosztata tapintás (RDV) és vérvétel során meghatározott PSA-érték (PSA=prosztata specifikus antigén) nagy biztonsággal megállapítja a betegség jelenlétét. A PSA nem a prosztata rákot határozza meg, hanem annak lehetőségét veti fel csupán. Értéke a korral és a prosztata méretével változik, de 50 éves kor körül 4 ng/ml értékig normális. Katéter-viselés, gyulladás esetén az érték akár sokkal magasabb is lehet, rák jelenléte nélkül is.
Amennyiben a fenti vizsgálatok alapján a prosztata rák lehetősége felmerül, akkor érzéstelenítésben vagy anélkül prosztata mintát kell venni. Ez történhet gáton vagy végbélen keresztül, továbbá tapintással vagy ultrahanggal vezérelve. Az eltávolított hengerformájú szövetminták alapos szövettani vizsgálata igazolja a rák jelenlétét. Ha az eredmény kóros eltérést nem mutat, a daganat lehetőségét kizárni akkor sem lehet. Elképzelhető ugyanis, hogy a rák a prosztata egy kis részén fordul elő, melyet a tűvel nem sikerült eltalálni. Abban az esetben, ha a PSA-érték tovább emelkedik, vagy a végbélen keresztüli tapintás valószínűsíti a rákot, akkor a mintavételeket meg kell ismételni.
Kezelése
A prosztata daganat kezelése a betegség előrehaladottságától, a beteg korától, általános állapotától, várható életkilátásának idejétől és szándékától függ.
Korán felismert esetben, amikor a daganat a prosztatán belül helyezkedik el, akkor a teljes gyógyulás a prosztata radikális eltávolításától várható. Ennek során a prosztatát és az ondómirigyeket egészben veszik ki, és a környéki nyirokcsomókat is eltávolítják. A műtét nagy felkészültséget igénylő beavatkozás, magában rejti a vérvesztés, a későbbi vizelettartási nehézség és merevedési problémák lehetőségét. Ugyanakkor sikeres, időben való elvégzése esetén a beteg teljesen gyógyultnak minősíthető. A nagy műtéti megterhelésre való tekintettel, jó általános állapotú betegeken végzik, akiknek a várható életkilátásuk 10 vagy több év.
Az elsődleges daganat és a kiújulások kezelésének egyik lehetősége a prosztata besugárzása. A beavatkozás a műtétnél kevésbé megterhelő, így idősebb, 70 év feletti és nem jó általános állapotú betegeknek ajánlják. Ezzel a módszerrel a daganat eltávolítása nem lehetséges. A besugárzás a prosztata daganatos sejtjeit támadja, de hatással van a környező szövetekre is. A beavatkozás gyógyhatása jó, de későbbi következményei nagyon súlyosak is lehetnek, például a hólyagnak és végbélnek a besugárzás következtében kialakuló gyulladása, mely gyakori vizelést, székelést, csípést okoz. Sajnos e panaszok már nem gyógyíthatók.
Előrehaladottabb esetben, amikor nagy valószínűséggel a daganat már elérte a prosztata szélét, idősebb korú a beteg, vagy sebészi és sugárkezelésbe nem egyezik bele, akkor javasolt a tesztoszteron szint csökkentése. Ezt vagy injekcióval vagy tablettával, esetleg ezek kombinációjával lehet elérni. Hasonló eredmény érhető el a herék eltávolításával, kasztrációval. Előrehaladottabb megbetegedés vagy idősebb beteg kezelésében a hormonkezelés (antiandrogén vagy teljes androgén blokád) választandó. Távoli áttétek mellett a citosztatikus gyógyszeres kezelés jön szóba.
A betegség követése, a meghatározott időközönként történő kontrollvizsgálat rendkívül fontos, jelezheti ugyanis a betegség aktivizálódását, vagy biológiai tulajdonságainak megváltozását, és így időben lehet változtatni a kezelésen.
Ez is érdekelhet
A témáról bővebben a "Daganos betegségek" című rovatunkban olvashat.
Legjobban: