Egyre többen kerülhetnek szembe olyan helyzettel, hogy betegségük gyógyítható volna, de az egészségbiztosítás nem finanszírozza automatikusan kezelésüket. Az eseteket nem csak a nehezen tudomásul vehető pénzszűke, de alapvetően örvendetes okok, a kutatások gyümölcseként megjelenő új gyógymódok is szaporítják. Különösen fájdalmas lehet az egészségbiztosító elhúzódó döntési folyamata vagy a nemleges válasz, ha gyors állapotromlást okozó betegségről van szó. Ez a helyzet egy időskori szembetegség, a makuladegeneráció esetében is, ahol a beteg látása néhány héten, egy-két hónapon múlhat.
Ha beköszönt a homály
A (nap)szemüveg közepén ledörzsölhetetlen folt éktelenkedik. Pont ott, ahova nézni akar, homályos pötty takarja a világot. Az újságban az addig katonás rendben álló sorok, mintha megrészegedtek volna, lefelé és fölfelé görbülnek. Mi történhetett? Ennél már csak az aggasztóbb és idegesítőbb, amikor kiderül, nem a szemüveg piszkos. Arról nem is beszélve, ha mindez szemüveg nélkül történik.
Valami hasonlót tapasztalnak az időskori makuladegeneráció (angolul "age related macular degeneration", röviden =AMD) áldozatai,
A makula-degeneráció az időskor betegsége. Egyeseknél a szem ideghártyáján ülő sejtek pusztulása bizonyos kor fölött szinte elkerülhetetlen. Akárcsak a bőr ráncosodása, mértéke, időzítése genetikailag meghatározott. Csakhogy ez a változás nem esztétikai kérdés. Nem okoz ugyan teljes vakságot, mert az oldalra látás részben megmarad, a látáscsökkenés azonban olyan mértékű, hogy jogi értelemben már vakságról beszélhetünk, s jelentősen befolyásolja az életvitelt. Megfosztja az embert olyan alapvető készségektől, mint az olvasás, a telefon billentyűinek megtalálása, idegesítővé teszi a fényképnézegetést és tévénézést, bezárja az információs forrásokat és a látható világot, igencsak megnehezíti az önálló életvitelt.
Mivel is állunk szemben?
Az ideghártyában bizonyos kóros anyagok, főként roncsoló szabadgyökök idővel felhalmozódnak, s emiatt a retina anyagcseréjéért felelős sejtek elpusztulnak. A retina pigment-rétegében lévő védelmi rendszer, illetve a rendelkezésre álló antioxidánsok segítenek megvédeni a szemet a károsodástól, de idővel ez az egyensúly felborulhat. A betegség gyakran eltérő mértékben, de általában mindkét szemet érinti. A szem retinájának időskori degenerációja kétféle formában jelentkezhet. Mindkét esetben a sárgafolt (macula), az éleslátás helye érintett. Az úgynevezett "száraz" AMD esetében a sejtek "kikopnak", elhalnak. Lassú látásromlást okoz.
A másik formában, az esetek 10-20 százalékában az ideghártya alatti érhártyából - mintegy a sérülést kompenzálandó - kóros érnövekedés indul el, és ezek az erek betörnek az ideghártyába (retina) egyrészt rombolva szerkezetét, másrészt később ezekből folyadék áramlik ki, vérezni kezdenek. Innen a "nedves"AMD elnevezés. A folyamat elején a látásromlás fokozatos, a bevérzés kialakulásával azonban felgyorsul, majd a bekövetkező hegesedés végül a látás elvesztéséhez vezet.
Oka nem pontosan ismert, de a dohányzás erősen hozzájárulhat az AMD kialakulásához, csaknem háromszoros kockázatot vállalnak a dohányosok. Másik rizikófaktora, az időskor ellen nem tehetünk semmit. Fontos lenne viszont a betegség megfékezésével megőrizni legalább olyan mértékű látóképességet, hogy a betegek tudjanak olvasni. Annál is inkább, mert szemfenék-vizsgálat segítségével a látásromlást okozó folyamat idejekorán egyértelműen felismerhető.
Fényes felfedezések
Egyre több aktív idős ember szorulna hathatós kezelésre. A hatvanöt év fölöttiek negyedét érinti az időskori makuladegeneráció. Statisztikák szerint a megvakulás leggyakoribb oka pont ez a betegség. A száraz forma lassan, sokszor alig észrevehető romlással
A nedves formára jellemző, hogy nagyjából két év alatt zajlik le, kezelés nélkül négy év alatt menthetetlenül elromlik a szem, s az alaklátás képessége gyakorlatilag elvész. A tapasztalat szerint megfelelő kezeléssel bizonyos idő és kezelésszám után a szem nem romlik tovább. Melyek hát azok a gyógymódok, amelyektől a folyamat feltartóztatását várhatjuk?
A nedves forma rombolása ellen a 80-as évek elejétől alkalmazható a rendellenes retinadarabok lézeres leégetése, mely az érintettek 10 százalékának kínál megoldást.
Ezt követően 2000. óta nagy előrelépést jelentett a lézeres és infúziós kezelés kombinációja, az úgynevezett fotodinámiás eljárás. Az infúzióban adott anyag kifejezetten a beteg erekben halmozódik föl, s teszi azokat érzékennyé a lézeres kezelésre. Sajnos csupán az esetek mintegy 30 százalékában alkalmazható, sokszor a folyamat sajátságai vagy erősen előrehaladott volta nem alkalmas a beteg szem a kezelésre. A kezelés háromhavonta ismételhető. A romlás megakadályozására folyamatos, de egyre ritkuló gyakoriságú kezelés szükséges. Az első évben három, a második évben 1-2 kezelés esedékes, egyenként 300 000 forintos költséggel. A kezeléssel a szemészeti vizsgálótáblán évi 2,5 sorra lehet mérsékelni az első évben lezajló viszonylag gyors látásromlást, s ezzel a jogi értelemben vett vakság már elkerülhető.
Miután a látó ideghártya sejtjei nem tudnak regenerálódni, hatalmas előrelépést jelentett egy olyan hatóanyag fölfedezése, ami - bár nem az idegsejtek "újraélesztésével", hanem a kóros érnövekedés visszafordításával -, nem pusztán megállítja, még javítani is képes a megromlott látásélességet. Az új, reményteljes hatóanyag az erek növekedését vezénylő növekedési faktor (VEGF) működését gátolja. 2006-os európai uniós törzskönyvezése óta két ilyen készítmény is kapható Magyarországon.
Szembetűnően csökkenő keret
Dr. Seres András, a Semmelweis Egyetem I. sz. Szemészeti Klinika, Retina Munkacsoportjának vezetője elmondta, hogy a legkorszerűbb gyógyszerek az e kezelésekre szoruló "nedves" makuladegenerációs esetek 90 százalékában megállítják a romlást, sőt ezen belül, az esetek 40 százalékában még javulás is beáll. A fotodinámiás eljáráshoz képest jóval több betegnél alkalmazható, ráadásul nem igényel speciális lézeres készüléket, amivel az országnak csak kevés szemészete rendelkezik. A "nedves" AMD korszerű kezelése a szembe adott injekciókkal történik. A körülbelül két évig tartó kezelés kezdetén nagyjából 4-6 hetente adott, évi 12 - egyenként 100-300 ezer forintba kerülő - injekcióval kell tervezni. A szakorvosok szerint a szemromlás folyamata ezután várhatóan megáll. Egyszerre tehát nem kevés, de véges számú kezelés finanszírozásáról kellene döntést hozni.
A Retina Magyarország Egyesület július 6-i sajtótájékoztatóján arra akarta felhívni a figyelmet, hogy 2007-ben a korábbi gyakorlattal ellentétben aggasztóan alakul az ún. nedves időskori makuladegeneráció betegségben szenvedők kezelése. Az eddig fotodinámiás eljárással kezelt betegek ellátásának finanszírozása is szűkül, és egyelőre nem tudni, támogatott lesz-e az új, nagymérvű látásjavítást ígérő kezelés.
Hundzsa Gyula, a Retina Magyarország Egyesület elnöke elmondta, hogy évente 2800 új beteget diagnosztizálnak hazánkban nedves típusú AMD-vel, akik jó részének látása megmenthető volna. A világ fejlett országaiban ma a vaksági segélyt kérők 20-30%-a szenved makuladegenerációban, Magyarországon is hasonló az arány. Ha egyáltalán szabad az egészséget pénzben mérni, - mindenesetre erre kényszerülünk -, azt kell mondani, hogy megtérülő ráfordítás is lehetne a kezelés finanszírozása. Csak a budapesti szemészeti klinikán havonta 20-60 új, AMD-ben szenvedő beteg kerül az orvosok látóterébe, akikről úgy ítélik, látásuk, így önellátó életvitelük és munkaképességük megmenthető volna.
A budapesti szemklinika orvosa elmondta; maximálisan egyetért az egyesület törekvésével, hiszen azon túl, hogy 2007. elejétől a fotodinámiás kezelés alkalmazását is korlátozzák, az ún. teljesítményvolumen-korlát bevezetése óta az elvben engedélyezett keretet sem tudják a retinák megmentésére fordítani, mert annak elköltésével az intézmény más, ugyancsak fontos szemészeti beavatkozásokra nem hívhat le pénzt az Országos Egészségpénztártól.
A tisztánlátás végett
Dr. Németh János, a Szemészeti Klinika igazgató főorvosa megerősítette, hogy tárgyalások folytak az Országos Egészségpénztárral egyedi méltányossági kérelmek alapján 60 olyan beteg VEGF-gátlóval történő kezelése érdekében, akiknél a fotodinámiás kezelés nem járható út. Végül néhány hónapos várakozás után a Szemészeti Szakmai Kollégium állásfoglalásával ellentétes döntés született, az OEP csupán egyetlen beteg kezelésének kifizetéséhez járult hozzá. Ez idő alatt visszafordíthatatlan változások zajlottak a kezelésre várók szemében. Mit tehet ilyenkor az orvos? Mit tanácsolhat? Ha a betegnek sikerül saját zsebből kifizetnie az első egy-két kezelést, időt nyer. De mi lesz azután?
Németh János reménykedik. A Szemészeti Szakmai Kollégium továbbra is folyamatos tárgyalásokat folytat az OEP-pel, a Retina Magyarország Egyesület is mindent megtesz azért, hogy a kezelés elérhetővé váljon a rászoruló, főként nyugdíjas réteg számára.
Alighanem nem csupán a szembetegeknek kell felkészülniük az ellátás efféle előreláthatatlan buktatóira a közeljövőben. Az elérhető kezelések reményében a szemorvos mégis azt tanácsolja a veszélyeztetett, 50 év fölötti korosztálynak, hogy a látásában észlelt legkisebb rendellenesség, homály vagy furcsaság esetén napokon belül keressen fel hozzáértő szemészt, mert csak az idejében megkezdett kezeléstől várható a látóképesség megmentése. Korai felismeréssel több kezelési mód is számításba jöhet, nagyobb az esély. Bízzunk az illetékesek belátásában, és hogy az orvosok, betegek és a betegszervezet nem hiába fáradoznak sok ezer magyar szeme világáért!