Az előkészületek
A vérvétel ugyan rendszerint éhgyomorra történik, de nem mindig kell előtte éhezni. A vércukorszint kiértékeléséhez az orvosnak mindenképp tudnia kell, evett-e előtte a páciens, és mit. Speciális esetekben kérheti az orvos, hogy ne vegyük be az amúgy szokásos gyógyszereket.
A vérzékenyek vagy véralvadás-csökkentő gyógyszert (Syncumar, heparin injekció, Aspirin, Kalmopyrin, Colfarit, Astrix, stb.) szedők feltétlenül jelezzék ezt a vérvételt végző asszisztensnek vagy orvosnak. Annak, akivel már előfordult, hogy vérvételnél megszédült, elájult, érdemes előre szólnia. Ha a szúrás előtt le tud feküdni, kevésbé ájul el.
Ájulás ellen
Egyébként nem ritka, hogy akár csak az ujjbegy megszúrása után elfehéredik az illető orra hegye, arca elsápad, majd úgy érzi, hogy elbarnul, megszűnik körülötte a világ, és miután 1-2 perc múltán magához tér, vízszintes helyzetben egy fehér vizsgálóágyon találja magát, a nővér kockacukrot és vizet kínál neki. Mit lehet hát tenni?
Ha a vérvételre nem szükséges éhgyomorra menni, akkor általában jobb, ha valamit harapunk előtte. Az amúgy is tanácsos bőséges folyadékfogyasztás szintén segít megelőzni a vérnyomásesést, rosszullétet, ájulást. Aki azt gondolná, hogy az éhgyomri vizsgálat előtt bármit lehet inni, az téved. Az italokban is számos tápanyag van, ezért csak vizet, ásványvizet igyunk.
A jó erőnlét alapfeltétele az is, hogy lehetőleg kipihenten, elegendő alvás után menjünk.
Lelkileg is fel lehet készülni, azt erősítve magunkban, hogy erős, teherbíró emberek vagyunk, de ha nem is, csaknem fogunk egy szúrástól kidőlni. Az érzékenyek inkább ne nézzék végig, mi történik. Érdemes a váróban és a vérvételi székben is másra, valami kellemes dologra terelni gondolatainkat, ahogy ezt a nővérek is igyekeznek megtenni.
A vérvétel menete
A rendelőben mutatott széken kényelmesen helyet kell foglalni. Rendszerint az alkar, néha az ujjbegyből vagy a kézhát gyűjtőereiből vesznek vért. A vizsgálatra nem célszerű szűk pulóverben érkezni, mert a ruha ujját fel kell majd tűrni. A felkart gumiszalaggal szorítják el, hogy a vénákból ne tudjon távozni a vér. Azért szokták az embert megkérni, hogy néhányszor szorítsa ökölbe a karját, mert így további vérmennyiséget pumpál a vénájába. Általában a könyökhajlatban futó egyik gyűjtőér környékét fertőtlenítik, majd szúrják meg. Egyszer használatos steril tűt vezetnek a vénába, és fecskendővel vagy speciális, zárt rendszerű, vákuumos vérvételi csővel veszik le a vért.
A leggyakorlottabb orvossal vagy asszisztenssel is megtörténik, hogy a véna - állapotából adódóan - a szúrástól szétdurran, vagy nehéz megszúrni. Kellemetlen, de olykor többször kell megpróbálni a vérvételt.
A megfelelő mennyiségű vér levétele után a gumiszalagot eltávolítják, a tűt kihúzzák, majd a szúrás helyét leragasztják, vagy arra kérik az embert, hogy pár percig nyomja a kapott gézdarabot a szúrás helyére, hogy mielőbb megszűnjön a vérzés. Egyedül a vérzékenyeknél kell nagyobb gondot fordítani a vérvételre a hosszabb ideig tartó utóvérzés miatt.
A vérvétel után vegyünk nagy levegőt, és ne szaladjunk mindjárt a dolgunk után, hanem - hallgatva a szakemberek tanácsára - üljünk le egy picit. Fogyasszunk a magunkkal hozott ételből, italból, vagy térjünk be a büfébe, most már nyugodtan lehet falatozni.
Vérvétel artériából
Ha - például vérgáz-vizsgálathoz - nem vénás, hanem artériás vért kell venni, a szúrás az ambulancián legtöbbször a fülcimpán történik. A kapillárisvér vétele picit kellemetlen lehet, mert előtte helyi vérellátást fokozó krémmel kenik be a területet, amitől a fül ég, lángol és vörös lesz.
A kórházi artériás vérvételnél lehetőleg a csukló belső felületén található "pulzusartériából", az artéria radialisból vesznek vért. A másik lehetőség a combhajlat, de ezt a vele okozott fájdalom miatt igyekeznek elkerülni. A kötést itt tovább kell a szúrás helyére nyomni, mert a verőerekben uralkodó nagyobb vérnyomás miatt hosszabb ideig tartó vérzésre kell számítani.
Hatalmas vérveszteség?
A nagy vérveszteség valóban vezethet eszméletvesztéshez, a vérvétel azonban nem indokolja az ájulást. Mennyiről is van hát szó?
Némely vizsgálathoz - vércukor- vagy koleszterinszint méréséhez - elegendő annyi vért venni, amit egy tűszúrással az ujjbegyből nyerhetünk, ilyenkor csak egy-egy csepp távozik. Máskor rémes látványt nyújthat a vérünkkel megtelő kémcsövek sora, de ilyenkor is csak 5-30 ml-ről van szó, ami két-három üvegcsövet tölt meg. Pusztán összehasonlításként jó tudni, hogy a nők menstruációs vérvesztése - mellesleg az ember ezt is hajlamos túlbecsülni - 60-130 ml 2-3 nap alatt, és eszük ágában sincs elájulni tőle. Az 5-5,5 literes össz-vértérfogathoz képest mindez elenyésző hányad. Véradáskor már többet, 0,45 liter vért vesznek a zacskóba, de az előidézett vérvesztés és vérnyomás-esés még ekkor sem olyan nagy mértékű, hogy ettől szédülni kellene. Sokkal inkább pszichés hatásról van szó. A félelmet és rosszullétet ugyanakkor nem szabad gyengeségnek tekinteni, alapvetően természetes reakció, hiszen a vérnek az erekben a helye. A vértől, sérüléstől való félelem és viszolygás természetes életösztönünk, egészséges lelki beállítottságunk része, egyáltalán nem kóros. Bizony sok orvosban, sőt sürgősségi ellátásban talpraesetten intézkedő mentőorvosban is feléled a tűiszony, ha arról van szó, hogy a "hóhért akasztják", azaz őt kell megszúrni.
Tudatos felkészüléssel azért ki lehet védeni a rosszullétet, és az "ájulós fajták" is hozzáedződhetnek a véres találkozásokhoz.
A produktum
A levett vér különböző típusú sejtes elemekből; vörös- és fehérvérsejtekből, vérlemezkékből és a vérplazmából áll. A vörösvérsejtek az oxigénszállításért, a fehérvérsejtek az immunrendszeri védekezésért felelősek, a vérlemezkék pedig a véralvadásban fontosak. Véralvadáskor a sejtes elemek és egy fehérje, a fibrin összeszilárdulnak. Az alvadásból kimaradó, halványsárgás, áttetsző folyadék a vérszérum. A benne lévő fehérjék számos vizsgálat tárgyát képezik.