Az elsődleges csontritkulásnak nehéz közvetlen okát meghatározni, hiszen számos ok, például a hormonháztartás változásai, egyéb korral járó változások, többek között a kalciumháztartás megváltozása is szerepet játszik. A legújabb irányzatok szerint a csontritkulás kialakulása szoros összefüggésben áll a szervezet sav-bázis háztartásának felborulásával, melynek fő oka a helytelen táplálkozási szokásokban keresendő. A szervezet állandó belső egyensúlyának fontos paramétere a kémhatás, amit úgynevezett kémiai pufferrendszerek segítségével igyekszik is mindig állandó értéken tartani. Az egyik legfontosabb pufferrendszer a vér és szövet közötti folyadékaink, melyek kémhatásának 7,4-es pH-júnak kell lennie. Szervezetünk élettani folyamatai általában savas irányba tolják el a kémhatást.
Ezt az egészséges táplálkozás mellett kiválasztásunk képes lenne ellensúlyozni, mert a bevitt, túlnyomórészt növényi táplálék alapvetően lúgosítja a szervezetet. A túl sok hús és állati fehérje fogyasztásával azonban, valamint a modern élelmiszeripar korábban nem ismert - ám mint bebizonyosodott főként savasító - termékeivel alaposan veszélybe sodorjuk testünk kémhatását. Ha a kiválasztásunk már nem győzi a savak eltávolítását, és vérünket elsavasodás fenyegetné, más szövetek is képesek felvenni, illetve ellensúlyozni a fölösleges savanyító tényezőket.
A szervezet a csontok bázistartalékait, kalcium-karbonátját és -foszfátját mozgósítja a savak fokozott kiválasztásához, ami huzamosabb időn át a csontok leépülésével jár. Ezen kívül jól megfigyelhető, hogy az elsődleges csontritkulás sokkal gyakrabban fordul elő a változókoron átesett nőknél, ami az ösztrogén-hormon szintjének csökkenésével van összefüggésben.
A másodlagos csontritkulás okait könnyebb tetten érni, hiszen itt valamilyen egyéb betegség okozza a csonttömeg-vesztést. A hormonháztartásban bekövetkezett változások is sokkal inkább nyomon követhetők, így a kortizon-anyagcsere, a kalciumháztartás zavarai vagy valamilyen pajzsmirigy-betegség esetében. Hatással vannak a csontok anyagcseréjére a reumatikus problémák, a gyomor- és bélrendszer betegségei, melyek a tápanyagok és ásványi anyagok felszívódásának zavarát okozhatják , a cukorbetegség , valamint a egyes betegségekre adott gyógyszeres kezelés. Ismert, hogy a szteroidos kezelések hosszú távú mellékhatásként okozhatnak csontritkulást. Fontos tudni, hogy a dohányzás,a túlzott alkoholfogyasztás, , valamint a túlzott koffeinfogyasztás anyagcsere-befolyásoló hatásuk révén elősegítik a csontritkulás kialakulását.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A veszélyeztetett nők
Az okok áttekintéséből nyilvánvaló, hogy a csontritkulás egyre nagyobb eséllyel alakul ki a kor előrehaladtával, jobban fenyegeti a változókoron átesett nőket. A nőknél az ösztrogénhiány, a férfiaknál a férfi az androgének, illetve a tesztoszteron hormon hiánya fokozza a csontlebontó folyamatokat. A nők azért tűnnek ebből a szempontból sebezhetőbbnek, mert életük során több olyan esemény is meghatározható, ami a hormonháztartás változásaival összefüggésben kedvezőtlen hatású lehet a csontszövet egészségére, míg a férfiak nemi hormonszintje viszonylag egyenletes, és idős korban is csak fokozatos lassú csökkenés jellemzi.
Feltételezhető, hogy hajlamosabbak a csontritkulásra azok a nők, akik viszonylag későn, csak 16 éves koruk körül kezdenek menstruálni, mert náluk a kamaszkor meghatározó növekedési szakaszában kevesebb ösztrogén jelenlétében kisebb csonttömeg tud kiépülni. Ugyancsak valószínűsíthető rizikófaktor a korai menopauza, a rendszertelen, ritka és hosszú havi ciklus, a több éves szoptatás , vagy ha valaki egyáltalán nem szül.
Esély, hajlam, örökletesség
A nemi hormonok a csontfaló és csontépítő sejtek felszínén található receptorokon keresztül fejtik ki hatásukat. A kutatások egyre több, a csontsejtek felszínén található receptort fedeznek fel, melyek a csontépítő és csontfaló sejtek számának és azok aktivitásának irányításában játszanak szerepet. E receptorok között vannak olyanok, amelyek hiánya, megléte vagy éppen működőképessége bizonyíthatóan öröklött gének befolyása alatt áll. A csontritkulás hátterében tehát örökletes hajlam is feltételezett. Valószínűleg azonban kóros mértékű csonttömeg-vesztés a genetikailag hajlamosaknál is csak akkor alakul ki, ha életmódbeli és egyéb egészségi tényezők is nehezítik a csonttömeg megtartását.
Ugyancsak az öröklött tényezők között megemlítendő rizikófaktor a világos bőr és szemszín, melyek a D-vitaminképzéssel összefüggésben jelentenek hátrányt, valamint a vékony testalkat és alacsony testsúly.
Ha az egyenes ági rokonok között van csontritkulással küzdő idős személy, különösen ajánlott odafigyelni a csontok egészségére, a csontvesztés megelőzésére.
Csontritkító étkek
A veszélyeztetett korosztály tagjai közül elsősorban azoknak van nagyobb esélyük a csontritkulás kialakulására, akiknek a szervezete valamilyen oknál fogva gyermekkorukban, fiatal felnőttként kisebb maximális csonttömeget volt képes képezni, vagy felnőttkorában nem tudta megtartani azt, így csontozatának természetes leépülése hamarabb vezet kritikus csonttömeg-vesztéshez.
A gyermek- és fiatalkori csonttömeg-kiépülést elsősorban a hiányos táplálkozás, az ásványi anyagok, a kalcium és magnézium hiánya okozza. Ezért olyan gyakori a csontritkulás a háború alatt gyermekkorukat élő, ám akkor sokat éhezett és nélkülözött, ma idős emberek körében. Sajnos a helytelen táplálkozási szokások a most, jó körülmények között nevelkedő gyermekek csontjainak jövőjét is veszélyeztetik. A fölösleges fogyókúrák, a szénsavas és sok foszforsavval készült üdítők, valamint a modern savasító élelmiszeradalékok is sokat rontanak a helyzeten. Természetesen a helytelen, koplalással járó fogyókúrák, a túl sok hús és állati fehérje és az egészségtelen összetételű ételek fogyasztása nem csak a fiatalokat veszélyezteti, a felnőttek csonttömegének megtartását is nehezíti.
A kiegyensúlyozott táplálkozáshoz hozzátartozik a szintén állati fehérjékhez sorolódó tejtermékek fogyasztása is. Korábban úgy vélték, hogy magas kalciumtartalmuk miatt nélkülözhetetlenek a csontok ásványianyag-felvételéhez. Ma fehérjetartalmuknál fogva meglévő savasító hatásuk miatt úgy tartják, hogy hasznos, ám korántsem a legfontosabb kalciumforrásként kell őket számon tartani. Így a tejérzékenyek és -allergiások egyre inkább megnyugodhatnak, csontjaik számára léteznek hatékonyabb kalciumforrások is. A szükséges kalciumbevitelre azonban mindenképpen figyelni kell.
A csontvédő táplálkozásban fontos a megfelelő vitaminellátás is. Az egészséges csontanyagcsere-szempontjából rendkívül fontos, a megfelelő D-vitamin-ellátás és a kellő mennyiségű napfény. Akiknek ezekből kevesebb jut, jobban ki vannak téve a csontritkulás veszélyének. A D-vitamin a bőrben napsugárzás hatására képződik, vagy készen vesszük föl, a csontfaló sejtek számának csökkentésével, illetve a csontépítő és csontfaló sejtek arányának szabályozásán keresztül. A D-vitamin a a kalciumfelszívódás serkentése révén is segíti az optimális csonttömeg kialakítását és megtartását.
A nélkülözhetetlen mozgás
A mozgáshiány a csontok halálos ítélete. A csontok terhelése serkenti és irányítja a csontok folyamatos átépülését. A mechanikai ingereket a csontszövetben ülő oszteociták közvetlenül érzékelik, és munkára utasítják a csontépítő és csontfaló sejteket. A mozgás során keletkező erők határozzák meg, hogy a csontnak milyen irányú erőkkel szemben kell ellenállónak és teherbírónak lennie, meghatározzák, milyen irányban épüljenek a régiek helyére új csontgerendák.
Ez is érdekelhet
Csak a megfelelő és rendszeres terhelésnek kitett csontok tudnak az igényeknek megfelelően megerősödni, ezért a mozgásra szinte minden körülmények között szükség van, akkor is, ha csak speciális, kíméletes gyakorlatokra és gyógytornász szakember segítségével képes az ember. A mozgásszegény életet folytatók, illetve ülő munkát végzők, ha nem szeretnének a csontritkulás leendő áldozatainak táborában tovább ücsörögni, feltétlenül nézzenek valami kedvtelésnek is beillő, rendszeres mozgási, sportolási lehetőség után.
Legjobban: