A lábfej betegségei
A test egész súlyát hordozó, nagy megterhelésnek kitett láb rengeteg panasz forrásává válhat. Elváltozásai gyakran valamely ízületi betegség következményei, különösen vonatkozik ez a térdben, a csípőben és a hát tájékán jelentkező panaszokra.
A veleszületett torzulások (dongaláb, lábujjak rendellenes helyzete stb.) legtöbbször a növekedés folyamán korrigálhatók (pl. lúdtalpbetét, ortopédcipő, műtéti megoldások). Az alsó végtag olyan torzulásai, mint az X-láb (a két térd túl közel esik egymáshoz) és az O-láb (a két térd túlságosan távol esik egymástól) is gyakran a lábfej torzulásainak következménye. Az O-láb nagyon gyakran megfigyelhető a totyogó kisgyerekeken, de 18 hónapos korra általában magától megjavul. Ha fennmarad, érdemes orvoshoz fordulni, mert valószínűleg angolkór vagy a sípcsont torzulásával járó betegség (Blount-betegség) áll a háttérben. Az X-láb még súlyos esetben is általában 9 éves korra javul, ha nem, sebészi beavatkozásra kerülhet sor.
Lúdtalp vagy bokasüllyedés esetén eltűnik a talp természetes hosszanti íve. Ennek ellentéte a túlságosan ívelt lábfej. E torzulások méretre készült lúdtalpbetéttel csökkenthetők vagy teljes mértékben helyrehozhatók. A kalapácsujj a lábujj ízületeinek nem gyulladásos eredetű elváltozása, leginkább sebészeti úton korrigálható.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan állapítja meg az orvos a törést?
Teljes körű, kétirányú röntgenfelvétel készül, különös tekintettel a törés helye körüli ízületekre. Ezzel lehetővé válik a törés súlyosságának megítélése, a megfelelő gyógyeljárás kiválasztása és a beavatkozás módjának meghatározása, amely garantálja a törött csontvégek illeszkedését és összecsontosodását.
Csonttörések
A csonttörés általában baleset következménye. Ha csak egy csont törik el és a lágyszövetek, a bőr nem sérül, akkor zárt vagy egyszerű törésről beszélhetünk. Nyílt vagy összetett a törés, ha a törött csont fölött seb keletkezik. Ha a csontszövet folytonossági hiánya teljes, akkor a törés komplett, ellenkező esetben inkomplett. Az inkomplett törések különösen gyakoriak gyermekeknél: csak a csont kérgi része törik el, ezt nevezik zöldág-törésnek. Egyszerre több csont sérülését halmozott törésnek nevezzük. Egyszerűbb töréseknél a csont helyreigazítása után elég gipszkötéssel rögzíteni a sérült testrészt. Bonyolultabb esetben (pl. nyílt törés, időskori combnyaktörés stb.) sebészi úton, szögekkel megerősített lemez behelyezésével vagy fémprotézis ideiglenes beültetésével kell segíteni a csontképződést. A rögzítést biztosító gipszkötés ilyenkor is szükséges. A csontok általában 4 hét 2 hónap alatt forrnak össze, ha a törés egyszerű és szövődménymentes. A csontosodási folyamatot elősegítő ideiglenesen beültetett anyagokat a protézist kivéve általában a behelyezéstől számított egy-másfél év elteltével lehet eltávolítani.
A törések gyógyulása alatt kontroll radiológiai felvételeket készítenek, így ellenőrzik az újonnan képződő csontszövet minőségét.
Angolkór és csontlágyulás
Mindkét betegség a D-vitaminhiánnyal van összefüggésben, mely gyerekkorban jellegzetes csontelváltozásokkal járó angolkórt okoz, felnőtteknél pedig a szabályosan kifejlett csontok elváltozásait, különféle torzulásokat és a meglágyult" csonton kóros nem baleseti eredetű törést is.
Az angolkór három hónapos és kétéves kor között alakul ki a nem anyatejjel, hanem felfőzött tehéntejjel táplált csecsemőknél. A betegség a hiányos táplálkozás, a D-vitamin pótlásának elmaradása vagy felszívódási zavara következményeként jelentkezik, és első jele, hogy a kisgyermek nem akar felállni. Lágyult csontocskái nem bírják el a testsúlyát, a felállás fájdalmat okozhat neki. A D-vitaminhiány okozta elváltozás a szervezet összes csontját érinti: a koponyacsontot a fogak szabálytalan növekedésével, a mellüreget a szegycsont kidomborodásával (tyúkmell) és a bordákon a porcok és csontok határának orsó alakú megvastagodásával (rachitiszes gyöngysor).
Jellemző a gerincferdülés és a végtagok is torzulnak. A gyermek növekedési időszakának végére nem éri el egy átlagos felnőtt magasságát. A csontrendellenességekhez hányingerrel, hasmenéssel, felfúvódással, fogyással járó emésztési zavarok is társulnak.
A betegség lefolyása gyermekenként változó, a növekedés során bekövetkezhet a csontelváltozások részleges javulása. A kezelés lényege a szükséges D-vitamin nagy adagban történő bejuttatása a beteg szervezetébe, a kiegyensúlyozott táplálkozás bevezetése és a korrekciós gyógytorna. Napjainkban a megelőzés jellemző, ezért a fejlett ipari országokban csak elvétve fordul elő az angolkór.
A csontlágyulás több kutató szerint az angolkór felnőttkori formája. A helytelen táplálkozás és a D-vitamin képződésben szerepet játszó napozás hiánya befolyásolják létrejöttét. A csont fokozatosan elveszti ásványi anyag (pl. kalcium, foszfor) tartalmát és emiatt tartását, keménységét is. Leggyakrabban a medencecsont érintett. A fájdalmat, a járási nehézséget, a testmagasság csökkenését (a beteg akár néhány centimétert is veszíthet a magasságából), a csont töréseit és torzulásait emésztési zavarok kísérhetik csakúgy, mint az angolkór esetében. A kezelés a D-vitamin pótlásából, a táplálkozás módosításából és gyógytornából áll.
Az üvegcsontbetegség
Az üvegcsontbetegség (osteogenesis imperfecta) öröklődő betegség. Az ebben szenvedők csontjai lényegesen könnyebben törnek mint normális esetben, bár e törések gyorsan gyógyulnak. A betegség esetenként nagyon különböző lefolyású: azok a gyermekek, akik már az anyaméhben töréseket szenvednek, többnyire rövid életkilátásúak. Ha a betegség később jelentkezik, az érintettek magas kort megérhetnek, rendszerint deformálódott csontokkal. Ötvenéves kor felett a betegek a csontok elhasználódásából adódó panaszoktól szenvednek.
Csontvelőgyulladás
A csontvelőgyulladás (oszteomielitisz) fertőzés következménye, leggyakoribb kórokozója a Staphylococcus pyopenes aureus. A betegség következtében a csontok lágy belső része, a csontvelő megduzzad, de a csont merev fala a szövet terjedését behatárolja, ezért a velőben lévő erek összenyomódnak. A csont vérellátása csökken és meg is szűnhet, megfelelő vérellátás nélkül a csont egy része elhalhat. A csontvelőgyulladás lényegében a gyermekek és a serdülőkorúak betegsége (főleg a láb- és karcsontok végénél alakul ki), de a csigolyák fertőzése előfordulhat felnőtteknél is (a kábítószeresek és a művesével kezeltek különösen veszélyeztetettek).
A betegnél az általános egészségi állapot gyors romlása figyelhető meg, melyet kibírhatatlan csontfájdalom, a gyulladt terület duzzanata és láz kísér. Fontos az antibiotikus kezelés mielőbbi elkezdése és az érintett testrész pihentetése.
A tályogot olykor sebészi beavatkozással kell a csontból eltávolítani, vagy meg kell nyitni és a fertőző váladékot dréncsővel elvezetni.
Csontgyulladás
A csontgyulladás (oszteitisz) a csont tömött vagy kéregállományának fertőző kórokozó miatti gyulladása, bár előfordulhat a szivacsos csontállományban is. A csontgennyesedéssel (flegmoné) járó heveny lefolyású csontgyulladás néha létre jöhet fertőző betegségek szövődményeként is.
A csontritkulás
A csontritkulás (oszteoporózis) a csontszövet szerves és szervetlen állományának azonos arányú, kiterjedt csökkenése, mely a nőknél a menopauza (változás kora) után következik be, azonban az idősödő férfiakat sem kíméli. Ez az oka az idősek körében igen gyakori combnyak- és a csuklótörésnek, valamint a csigolyák összecsúszása miatt a normál hátgörbület fokozódásának (púp) és a testmagasság néhány centiméteres csökkenésének. A fájdalom a gerincoszlop alsó háti és felső ágyéki csigolyáiban jelentkezik, és ágyba is kényszerítheti a beteget.
Ez is érdekelhet
22. szám
