A biotin egy kéntartalmú, vízoldékony vegyület, ami a szervezetben leginkább az anyagcserében részt vevő enzimek alkotórészeként jelenik meg. Elsősorban az energiatermelő folyamatokat támogatja, hozzájárul az idegrendszer megfelelő működéséhez, a tápanyagok hasznosulásához: szinte mindenhez köze van, kell a fehérje- és a szénhidrát-anyagcseréhez, az aminosav- és a koleszterin-anyagcseréhez. A biotin szükséges a szervezet immunológiai védelméhez, a B- és T-nyiroksejtek hatékonyságának biztosításához is. Összességében a sejtek gyors szaporodásában, növekedésben játszik szerepet, már a magzati fejlődésben is van szerepe. Funkciói szoros összefüggésben állnak egyéb B-vitaminok, így például a folsav, a pantoténsav és a B12-vitamin funkcióival is.
Bőrpanasz és hajhullás
A biotin hiánya bőrpanaszokat, bőrgyulladást és hajhullást okoz, innen ered a vegyület másik neve, a H-vitamin: ez a német das Haar és die Haut szavakból származik, amelyek hajat és bőrt jelentenek. Emellett biotinhiánynál jelentkezhet izomfájdalom és étvágytalanság, nyelvgyulladás, lehangoltság, sápadtság, fokozott érzékenység, érzészavar, hányinger és hányás is.
Jó tudni, hogy a biotin felszívódását a nyers tojásfehérje egyik összetevője kifejezetten gátolja, így akik tartósan nyers tojást fogyasztanak – ez a testépítőknél fordulhat elő –, azoknak mindenképp számolniuk kell a biotin hiányával. Ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy a H-vitamin hiánytüneteit először állatkísérletekben mutatták ki, amikor észlelték, hogy a tojásfehérjével etetett patkányoknál bőrgyulladás, szőrhullás és koordinálatlan izommozgás alakul ki. Bár az okát még nem tudták, azt is észrevették, hogy ezek a toxikus tünetek megszűnnek, ha a rágcsálókat élesztővel vagy májjal etetik. A kutatók 1940-ben már azt is megállapították, hogy a tojásfehérje-diéta által okozott tünetek biotinnal megszüntethetők. A vegyület kémia szerkezetét 1942-ben derítették fel, majd az ezt követő évben a vitamint szintetikus úton is előállították.
Túl a mennyiségen
Ma már ismert, hogy a biotint a bélbaktériumok is termelik – az a formája nem hasznosul, de a táplálékból bizonyos mennyiségben felszívódik a bélrendszerből. Ezt követően a keringésbe jut. Elsősorban a májban és a vesében raktározódik, bár gyakorlatilag minden sejt tartalmazza. Ürülése főként a vizelettel és a széklettel történik, emellett kis mennyiségben az anyatejjel is kiválasztódik.
A biotin a természetben két formában, szabad állapotban és fehérjéhez kötötten található meg. Szabadon elsősorban zöldségekben (például a paradicsomban, a karfiolban és a gombákban), a tejben és a sajtokban, illetve a rizskorpában fordul elő, míg fehérjéhez kötötten a májban, a vesében és a húsokban (különösen sokat tartalmaz belőle a szardínia és a tonhal), a tojássárgájában, a növényi magvakban, a dióban és az élesztőben található meg. Abban viszont nagy különbség van, hogy az egyes élelmiszerekből miképpen hasznosul.
A kukoricából és a szójababból például teljesen fel tud szívódni a biotin, de a búzában lévő már nagy mértékben hasznosíthatatlan. Talán ez magyarázza a 2014-ben végzett, reprezentatív hazai felmérés eredményét – ez az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat névre hallgat –, amely arról számolt be, hogy a magyarok jelentős hányada az élelmiszer-fogyasztás révén kritikusan kevés biotinhoz jut.