12 fogás, 12 szerencsés hónap
Először is nézzük meg, a magyarok legendásan jó barátai, a vallásosságukról ismert lengyelek hogyan ünneplik a karácsonyt. Megnyugodhatunk, nemcsak nálunk él a karácsony előtti nagytakarítás idegőrlő hagyománya. Lengyelországban is mindent kipucolnak az ünnep tiszteletére. Ez természetesen része az adventi időszaknak, hiszen ők a lelküket és a házukat is szeretik felkészíteni, hogy tisztán és ünneplőben várják a kis Jézus érkezését. Előbbihez a testi örömöket is csökkentik, például nem eszik kedvenc ételeiket, nem járnak szórakozni, s lehetőleg részt vesznek alkalmanként egy-egy hajnali misén (angyalmise, roráte), amit annak tiszteletére tartanak, hogy Szűz Máriának elvitte a jó hírt Gábriel arkangyal.
No, de lássuk a Szentestét. Régen a hagyományok szerint egész nap böjtöltek, s csak az első csillag megjelenése után fogtak hozzá az ünnepi vacsorához. Ebből mára csak az utóbbi maradt meg, így ne lepődjünk meg, ha ünneplőbe öltözött gyerekek kémlelik az eget az első csillag után kutatva. A "kolacja wigilijna", lengyelül az ünnepi vacsora tradicionálisan 12 fogásos, hogy mind a 12 hónapra szerencsét hozzon, de egyben Jézus tanítványait is szimbolizálja ez az ételkavalkád.
Versért jár az ajándék
Az aprócska, mindössze 2 milliós Lettországban hasonló hagyományok vannak, mint nálunk. Szenteste nyitják az ajándékokat, amiket titokban tesznek a fa alá, ám náluk a Télapó viszi azokat és nem a Jézuska. Ahhoz viszont, hogy a gyerekek, sőt akár a felnőttek megkaphassák, verselniük, énekelniük vagy hangszeren játszaniuk kötelező, de egy tánccal is ki lehet váltani az ajándékot. A karácsonyfa állítás náluk olyannyira hagyomány, hogy az első dokumentált fenyőt is ők állították Szenteste, mégpedig 1510-ben. Az ünnepi asztalra őszi barna borsó kerül bacon-ös szósszal, kis pitécskék, káposzta és kolbász, bacon tekercsek és mézeskalács.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hajót díszítenek és cipőt égetnek
Mielőtt tőlünk nyugatabbra indulnánk a kontinensen, kukkantsunk be egy hagyományos görög családhoz. A Szenteste előtti napokban a fiúk nagy valószínűséggel az utcán énekelnek karácsonyi dalokat, azaz kalanda-t, miközben dobokkal és triangulummal teszik ezt még ünnepibbé. Eközben néhányan feldíszített hajókat visznek, ami Görögországban régi hagyomány. Olyannyira, hogy a görögök otthonaikban is díszítenek a karácsonyfa mellé egy szép vitorlást, vagy más hajót. Ennek egyébként az az eredete, hogy régen kis hajókat tettek az ablakba hírül adva, épségben hazatértek a tengerről a családtagok. Szalonikiben (Thessaloniki) minden évben turisták özönét vonzza három csodálatos, hatalmas hajó, melyet égőkkel világítanak ki. Egyébként a karácsonyfa is nagyon népszerű, 1833-ban Ottó király állította az elsőt, természetesen egy hajó mellé.
Egy másik, nagyon görög hagyomány, hogy egy kis fatálat egy dróton felfüggesztenek, amiről egy bazsalikomágba tekert fakereszt lóg. Egy kis vizet mindig tartanak a tálban, hogy a bazsalikom frissességét megőrizzék. Az egyik napon pedig általában a ház asszonya belemártja a bazsalikommal díszített keresztet a szentelvízbe, és minden szobában szétfröcsköli, megáldja azokat. Teszi mindezt azért, hogy elűzze a "kallikantzaroi"-kat, azaz az ártó szellemeket, amik a karácsony és vízkereszt közötti 12 napos periódusban támadhatnak, tradicionálisan a kéményen leereszkedve. A másik remek módja, hogy távol tartsák őket, hogy régi cipőket égetnek.
Advent idején a görögök böjtölnek , így nem csoda, hogy a karácsonyi éjféli miséről hazatérve valami tartalmasra vágynak, tradicionálisan báránysültet esznek spenóttal, salátákkal, és sajtos pitékkel. Ezután baklavát, kataifit (mogyorós, diós, fahéjas édesség) és melomakarono-t csemegéznek. Utóbbi tojás alakú, lisztből és olívaolajból készül mézbe és dióba forgatva.
Boros fa a kandallóban, hentes a jászolban
Franciaországban nem hiányozhat karácsony idején a betlehemi jászol otthonról. Hatalmas tradíciója van az apró agyagfigurákkal díszített jeleneteknek, melyekben a szent családon, és az őket körülvevő állatokon kívül nem éppen hagyományos alakok is helyet kapnak, mint például hentes, pék, rendőr vagy pap.
Nemcsak ez az egy számunkra talán fura szokás dívik azonban frankhonban. A tűzre például karácsonyi cseresznyefa hasábok kerülnek, amiket vörösborral is megfröcskölnek, hogy még finomabb legyen az illatuk. A házban emellett egész éjjel ég egy gyertya, mellette pedig egy kis ételt és italt is hagynak, hiszen úgy tartják, ha Szenteste erre járna Mária és a kis Jézus, akkor lássák, hogy várják őket. Az ajándékot azonban nem tőlük, hanem a Télapótól kapják a franciák, akit általában a feketébe öltözött Le Pere Fouettard kísér. A karácsonyi vacsora, azaz "réveillon" az éjféli mise után következik, a menü pedig a következő: sült pulyka gesztenyével vagy libasült, osztriga , libamáj, homár, szarvas és sajtok. Desszertnek általában farönkre hasonlító csokis piskótatekercset, vagy ahogy ők hívják bűche de Noël-t esznek. Egyes helyeken hagyományosan tizenháromféle, különböző gyümölcsökből, magvakból és tésztákból készült desszertsort fogyasztanak.
Szenteste az utcákon buliznak
Spanyolországban a legtöbben részt vesznek az éjféli misén, vagy, ahogy ott hívják a "La Misa Del Gallo", azaz a kakas miséjén. Azért hívják így, mert úgy hiszik Jézus születésekor egy kakas kukorékolt. A szertartás után a családok hazatérnek egy hagyományos szarvasgombával töltött pulykavacsorára, bár a tengerparti területeken inkább a tenger gyümölcseit fogyasztják ilyenkor is. Desszertként pedig "mazapán" (mandulából, cukorból és tojásból készül), "turrón" (mézből és pirított mandulából) valamint "polvorones" (liszt, vaj és cukor elegyéből) kerül az asztalra. Az emberek azonban a vacsora után nem térnek nyugovóra, mert mint tartják, "ez az éjszaka túl jó az alvásra".
Ezért fáklyákkal, gitárokkal, dobokkal és egyéb hangszerekkel vonulnak ünnepelni az utcákra. A gyerekek ugyan nyitnak néhány ajándékot karácsony első napján, de náluk inkább a vízkereszt az az ünnep, amikor ajándékoznak. Hitük szerint a királyok hagyják a meglepetéseket az ablakba vagy balkonra tett cipőcskékben, esetleg a karácsonyfa alatt. Emiatt tevéiknek egy vödör vizet is ki szoktak tenni. Ha pedig egy gyermek rossz volt, nem virgácsot, hanem cukorkából készült széndarabot kap figyelmeztetésképp az ajándékai mellé.
Ha nincs új ruhád, megesz a karácsonyi macska
A tűz és jég országaként emlegetett Izland tele van számunkra talán furcsa hiedelemmel, szokással, főképp, mert itt a keresztény karácsony ünnepe egybeforrt az ősi napfordulós szertartásokkal. A Jól, azaz izlandi karácsony december 23-án kezdődik Szent Thorlakur napjával, akkor díszítik fel a fát, az üzletek pedig éjfélig várják az utolsó pillanatban vásárolókat. A másnap csendes készülődéssel telik, várják a Szenteste eljövetelét, ami pontban 6-kor következik be, régen ugyanis az új nap Izlandon este hatkor kezdődött, és nem éjfélkor. Korábban annyira tisztelték ezt az estét, hogy még tévéadás sem volt délután 5-től este 10-ig. Karácsony első napján a nagy család ünnepel sült báránnyal, és famíliánként eltérő mintázatú helyi kenyérfélével, azaz "Laufabrauð"-dal. A második naptól pedig végre lehet újra vigadni, addig ugyanis nyilvános helyeket tilos a tánc.
A gyerekek az ajándékot az ablakban hagyott csizmácskákban keresik, s ha rosszak voltak, akkor bizony krumpli és egy kis üzenet várja őket. A hagyomány szerint ráadásul Izlandon mindenkinek jár egy új ruhadarab ajándékba, mert ha nem viselünk valami újat, akkor megesz a karácsonyi macska. A gyerekek emellett még egy gyertyát és egy pakli kártyát is szoktak kapni.
Mivel korábban az örökzöldek nem voltak honosak, ezért karácsonyfa helyett hegyi kőrist állítottak. Középen egy nagyobb ág szolgált a karácsonyfa törzseként, amire ágakat erősítettek körbe, majd zöldre mázolták az egészet. Mára már a fenyők ott is megteremnek, így jellemzően inkább azt állítanak, a tetejére pedig csillagot vagy koronát helyeznek, de az izlandi zászló is mindig felkerül dísz gyanánt.
Nemcsak a házban van azonban ünnepi hangulat. Finnországhoz hasonlóan a temetőket is feldíszítik, s nyitva vannak egész éjjel.
Nyári mikulás, strand és répa
Végezetül kukkantsunk át a Föld túloldalára, mégpedig a déli féltekére, ahol bizony karácsony nyár közepére esik. Mind Új-Zélandon, mind Ausztráliában az emberek jellemzően a tengerparton töltik az ünnepet, néhány városban pedig feldíszített kocsikkal és zenekarokkal parádéznak az utcákon. Hogy mennyire más a tradíció arrafelé, jól példázza, hogy az új-zélandi mikulás szandálban jár, és a piros szerelés helyett inkább a helyi rögbicsapat mezét ölti fel. Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor az angolszász tradícióból ismert süti és tej helyett, itt répát, sört és ananászt tesznek ki a Télapónak és rénszarvasainak. Az ünnepi menü pedig általában egy jó kis barbecue.
Ez is érdekelhet
Forrás: Whychristmas.com
