Sziasztok, két számmal kisebb ruhák!
A korábbi hetekben Sanyi több ízben is beszámolt róla, hogy bizony gondjai vannak a ruháival. Először csak egy új lyuk kellett az ővébe , majd pedig egyenesen leesett róla a nadrágja . Amikor pedig rászánta magát a vásárlásra, szomorúan konstatálta, hogy: "a felkapott, mégis elérhető árakat ajánló boltok készlete szinte kizárólag sovány alkatú emberekre való nadrágokat vonultat fel egy olyan országban, ahol a lakosság több mint 30 (!) százaléka elhízott ."
A napokban én is így tettem, vagyis egy szupermarket-, illetve egy plázalátogatás alkalmával magam is a ruhák felé vettem az irányt. Tettem ezt azért, hogy kissé felfrissítsem a ruhatáramat, lecsekkoljam, mi lesz a trend idén nyáron, és ötletet merítsek, nagyjából hogyan is kellene kinéznem az elkövetkezendő hónapokban. Nagy meglepetéseket persze nem tartogatott a kínálat, így néhány virágmintás maxiruhával és pár egyszínű pólóval felpakolva húztam be magam után a próbafülkék ajtaját.
Mivel a sokat szídott szobamérlegem egy napon belül is több kiló eltérést mutat, ráadásul a súlyom nem is csökken számottevő mértékben, a jól bevált méretek, stílusok és fazonok közül szemezgettem. Én lepődtem meg a legjobban, amikor jóformán semmi nem volt jó rám a kiválasztott darabok közül. Vegyes érzelmekkel cikáztam tovább az üzletekben mind kisebb és kisebb ruhák után kutatva, miközben szomorúan vettem tudomásul, hogy mostanra bizony nem csak az XL-es popsinak, de bizony a D-kosárnak is meszeltek.
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
Kétségbeesésemet látva az eladók is a segítségemre siettek, és fáradhatatlanul hordák be hozzám az olyan, már régen elfeledett méreteket, mind például az M, vagy az S.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Én vagyok kisebb, vagy a ruhák lettek nagyobbak?
Vélhetően mindkettő. Mégha a felesleges kilók nem is távoznak rólam olyan iramban, mint mondjuk Sanyinál, a testem azért szépen alakul, szemmel láthatóan kisebb lettem, itt-ott. Életmódváltótársammal ellentétben azonban én azt tapasztaltam, hogy a ruhagyártók pont hogy igyekeznek meglovagolni az egyre csak vészesebb elhízásunkat.
Míg korábban külön vadászni kellett a C-kosárnál nagyobb melltartókat, addig ma már lazán találhatunk DD, E, F, G méreteket is egy teljesen átlagos hipermarketben. És ugyanez igaz a konfekcióméretekre is.
Sok üzletben a 42-es, vagy a 44-es volt a legnagyobb, amibe még belecsusszanhatott az ember lánya, most pedig 46-os, 48-as és 50-es méretek is ugyanúgy rendelkezésre állnak. Hogy ez jó, avagy sem, azt mindenki döntse el maga, de engem azért elgondolkodtatott a dolog...
Rákattantam a futásra is
A ruhaboltokban átélt sikerek valamennyire visszaigazolták, hogy az elmúlt tizenvalahány, életmódváltással töltött hét küzdelmei, lemondásai, sokszor pedig szenvedései csak nem voltak hiábavalók. A testem (hirtelennek tűnő) alakulását látva ráadásul úgy éreztem, egy hős vagyok, amiért mindannyiszor el tudok indulni futni , immáron heti 3-4 alkalommal is.
Sanyi edzéstervének a program kezdete óta része volt a futás, én azonban csak pár hete fanyalodtam rá, amikor már tényleg minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy esténként túlzsúfolt edzőtermekben nyomorogjak, és küzdjek azért, hogy odaférhessek a gépekhez. (Mert persze nyilván mindenki májusban dönt úgy, hogy kigyúrja magát nyárig.)
Szóval egyelőre ismerkedem a futással , figyelem a testemet, és feszegetem a határaimat. Keresem a lakásom körüli legjobb útvonalakat, letöltöttem egy futós appot is, és sok cikket olvasok a témában. Egyelőre még csak abban látom a futás szépségét, hogy hamar jönnek az eredmények. Napról napra egyre messzebb jutok, később fáradok ki, nem kapkodom a levegőt, és nem küzdök az életemért 4 kilométer (sok sétával kiegészített) futás/gyaloglás után sem. Ez pedig igencsak jó érzés.
Ez is érdekelhet
