Sok beteg gyengeségként éli meg, hogy lelki rosszulléte testi tünetekkel párosul, és elutasítja, sőt, sértőnek tartja a pszichoterápiát. Pedig valójában a lelki rosszullét testi megnyilvánulása az egyik legsúlyosabb figyelmeztetés a testtől, mintegy utasítás arra, hogy a páciens változtasson az életvitelén, nézzen szembe problémáival.
A mumus az autonóm idegrendszer
A pszichoszomatikus fájdalmat az autonóm idegrendszer zavara váltja ki. A kellemetlen érzés lehet fejfájás, derékfájás, hátfájás vagy lábfájdalom is, általában családi problémák, munkahelyi stressz, gyerekeknél az iskolában való megfelelés kényszere okozhatja. Persze ezen kívül szó lehet magánéleti, párkapcsolati jellegű problémáról, de előfordul az is, hogy a beteg elégedettnek érzi (vagy elégedettnek hazudja) önmagát, és a test azért fájdalommal jelez, mert másképp már nem tud.
Pszichológus vagy pszichiáter?
A pszichológust és a pszichiátert sokan keverik, pedig korántsem ugyanaz a kettő. A pszichiáter orvos, aki írhat fel gyógyszert, és kifejezetten pszichés betegségekkel foglalkozik, mint például depresszió , bipoláris zavar , borderline személyiségzavar vagy a skizofrénia .
Ezzel szemben a pszichológus nem orvosi egyetemen tanult, hanem pszichológiai kart végzett, nem írhat fel gyógyszert. Ha valaki pszichológushoz megy, az nem feltétlenül jelenti, hogy pszichés betegsége van, hanem az is lehet, hogy egyszerűen megrekedt, vagy valamilyen trauma érte, amelyet nehezen dolgoz fel egyedül.
Abban az esetben, ha pszichogén fájdalmunk van, pszichoterápia céljából először pszichológust érdemes felkeresni, ő szükség esetén (például depressziós tünetek felismerésekor) úgyis továbbküldi a pácienst a megfelelő szakemberhez.
Mi történik a pszichoterápián?
A pszichoterápiának számos formája van, lényege általában az, hogy a beteg a szakember előtt feltárja az érzéseit, és új következtetésekre jusson az életével kapcsolatban. Ebben a szakember támogató szerepet tölt be, terelgeti az úton, de nem ad direkt tanácsokat.
Tévedés azt hinni, hogy akinek nincs barátja, annak van szüksége pszichológusra - a terápia nem hasonlít baráti beszélgetésre, a szakember nem véletlenül tanult évekig az egyetemen. Ráadásul mindent be lehet vallani, egy pszichológus előtt semmi sem "ciki", és attól sem kell félni, hogy továbbmondja másnak. Az egyéni terápiákon túl is van lehetőség: léteznek csoportos pszichoterápiák is, ahol általában hasonló gondokkal küzdő emberek osztják meg gondjaikat, így egymástól tanulnak.