Körülbelül ötven éve jelent meg a piacon a fogamzásgátló tabletta és változtatta meg nők millióinak életét. Jelenleg a világon több mint százmillióan használják ezt a módszert és a nők többsége kifejezetten elégedett vele. Sokan azonban kellemetlen melléhatásokat tapasztalnak: a hangulatváltozások, a pattanások vagy a nemkívánt hajkinövések csak a jéghegy csúcsai.
Az agyi struktúrával és funkciókkal kapcsolatos lehetséges hatásokra egy tanulmány sem tért ki - pedig korábban már lehetett tudni, hogy az a szteroid, amelyből a progesztinek származnak, képes változásokat előidézni az agyban. A progesztinek a progeszteron hormon szintetikus változatai, amelyeket például a fogamzásgátló tablettákban találhatunk meg, ezek pedig előszeretettel lépnek kapcsolatba androgénreceptorokkal.
Az androgének - mint például a tesztoszteron - olyan szteroidhormonok, amelyek a férfias vonásokért felelősek a testben. Egyes fogamzásgátló szerek az erős androgenikus aktivitás miatt váltanak ki olyan mellékhatásokat, mint például a hajkinövés. Évekkel ezelőtt már volt egy olyan tanulmány, amelyből kiderült, hogy a fogamzásgátló tablettákat szedő nőknek nagyobb szürkeállományuk volt agyuk bizonyos területein, de a tanulmány nem tért ki sem a szerek androgenikus aktivitására (androgenicitására), sem pedig az életkori különbségekre.
A antiandrogén hatás nagyon egyszerűen megfogalmazva annyit jelent, hogy az ilyen készítmények nem engedik érvényesülni a női szervezetben - igaz igen kis mennyiségben, de képződő – férfi nemi hormonokat.
A Brain Research szaklapban publikált eredmények szerint: sokkal nagyobb szürkeállomány figyelhető meg azon nők agyában, akik antiandrogenikus progesztineket használnak (összehasonlítva őket a fogamzásgátlót nem használó nőkkel). Az érintett agyi területek a hippokampusz, amely a tanulásért, a memóriáért és az arcok felismeréséért felelős. A szürkeállomány növekedése egyenes arányban van a fogamzásgátló szedésének időtartamával. Azon nőkben viszont, akik androgenikus progeszinteket szedtek, kisebbek voltak az érintett szürkeállomány-területek.
A megfigyelést követően a tesztalanyok egy kísérletben is részt vettek: először 15 férfi és 15 női arcot mutattak meg nekik, egyenként 3 másodpercre és arra kérték őket, hogy memorizálják az arcokat. Ezt követően 60 fotót mutattak nekik, ebből 30 az előző körben ismert arc volt, 30 pedig új és meg kellett mondaniuk, hogy melyek az új fotók. A kutatók úgy találták, hogy azon nők, akik antiandrogenikus progesztineket szednek , sokkal jobban teljesítettek a teszten a másik két csoportnál, a teljesítmény pedig az FFA terület (arcfelismerő központ) szürkeállomány méretével volt összefüggésben.
Mindezen kísérletek, bármennyire is azt mutatják, hogy az eltérő progesztinek eltérő változásokat hoznak létre az agyi szerkezetben, nagyobb mintavételt igényelnek, így folytatásra van szükség, hogy a változások pontos körülményeit pontosítani lehessen.