„Nagyon sokat morfondíroztunk ezen a párommal. Miután megszületett a második kisfiunk, abban egyeztünk meg, hogy szeretnénk négy gyereket. Úgy éreztük, így válna teljessé a családunk. Most viszont, amikor a harmadik gyermekünket várjuk, szembe kell mennünk ezzel az érzéssel” – meséli Kata. A harmincnégy éves édesanya és férje, Péter Fejér megyében élnek családjukkal. Tavasz végére várják harmadik gyermekük megszületését, aki két bátyjához hasonlóan várhatóan szintén császármetszéssel jön majd a világra. A pár úgy döntött, a műtétet összekötik a művi meddővé tétellel. Kata így a jövőben nem eshet természetes úton teherbe, de saját egészsége védelme érdekében ezt találták párjával közösen a legbiztosabb megoldásnak.
„Régóta nagy túlsúllyal élek, és eljöhet az idő, amikor a szervezetem már nem fogja ezt tolerálni. Nyilván nem így szeretném leélni az életemet. Emellett azt is számításba kellett vennünk, hogy a következő babánk születésével együtt már három nagy hasi műtétem lesz, és nem biztos, hogy egy esetleges negyediket pár év múlva, közel a negyvenhez még végig tudnék csinálni. A kisebbik fiam születése után két évbe telt, mire a szervezetem minden szempontból regenerálódni tudott, és ki tudja, mennyi ideig tart majd ez a következő műtét után. Azért vállaltunk gyerekeket, mert szeretnénk látni őket felnőni. Éppen ezért arra jutottunk a párommal, hogy az egészségem fontosabb, mint az, hogy egyébként vágynánk egy negyedik babára” – tárja fel a döntés hátterét Kata.
A majdnem tökéletes fogamzásgátló módszer
Az időzítés Katáék részéről mind orvosi, mind jogi szempontból logikus lépés. Előbbi magyarázatához érdemes azonban röviden kitérni arra, pontosan hogyan is szünteti meg a termékenységet a beavatkozás. A fogantatás biológiai alapja, hogy a hímivarsejtek a petevezetékben "felúszva" elérjék a petefészekből kilökődött érett petesejtet, majd egyikük megtermékenyítse azt. A megtermékenyített petesejt ezután a méhbe kerül, ahol beágyazódva létrejön a terhesség. A művi meddővé tétel az említett petevezeték átjárhatóságát szünteti meg, így a petesejt soha nem találkozhat spermiumokkal. „Úgy szoktam ezt szemléltetni a pácienseimnek, hogy ha egy hím és egy nőstény oroszlánt egy közös ketrecbe teszünk, de egy üveglappal rögtön el is zárjuk őket egymástól, akkor abból soha nem lesz kis oroszlán” – magyarázta dr. Nyirády Tamás szülész-nőgyógyász szakorvos.
Kifejtette, mindezt többféleképpen el lehet érni. A beavatkozás elvégezhető hastükrözéssel vagy laparoszkópos módszerrel, amelynek során a petevezetéket a has felnyitása nélkül, apró bemetszésen keresztül bevezetett endoszkópos eszközzel zárják el. Ez történhet a petevezeték lesütésével, lekötésével, átvágásával, de akár a teljes eltávolításával is. Külföldön létezik már olyan eljárás is, amelynek során az endoszkópot nem a hasfalon, hanem a hüvelyen keresztül vezetik be, így a dolog egyáltalán nem igényel bemetszést, egyszersmind heg sem marad utána. Másrészt, amennyiben a páciens egyéb okból eleve hasműtéten esik át, úgy a sterilizáció akár ezzel is összekapcsolható. Tipikus példa erre a császármetszés, amely során a petevezeték folytonosságának megszakítása egyidejűleg elvégezhető, technikailag egyszerű pluszbeavatkozást jelent.
Kérdésünkre, hogy a művi meddővé tételt lehet-e 100 százalékos hatékonyságú fogamzásgátló módszernek tekinteni, dr. Nyirády Tamás úgy válaszolt: „elvileg igen, gyakorlatilag nem”. Mint elmondta, a szakirodalomban szerepelnek olyan esetekről feljegyzések, amikor egy-egy ilyen műtét után is természetes úton történt fogamzás. Ugyanakkor ez rendkívül ritka jelenség, amelyet az orvostudomány sem tud minden esetben teljes mélységében megmagyarázni. „Fogalmazzunk úgy, hogy a természet csodákra képes, de azt gondolom, hogy reálisan nézve nem kell ezzel a lehetőséggel számolni. Ha valakit megfelelő módon meddővé tettek, akkor nagyjából annyi a teherbeesés valószínűsége, mint a szimultán terhességé, azaz hogy egyszerre méhen kívül és méhen belül is kialakuljon terhesség. Volt már példa ilyenre a történelemben, én is hallottam róla, de látni még nem láttam, pedig közel harminc éve dolgozom nőgyógyászként” – hangsúlyozta a szakember.
Ami pedig a jogi oldalt illeti, Magyarországon Európa egyik legszigorúbb törvényi szabályozása van hatályban. Egészen pontosan az egészségügyi törvény 2014-es módosítása óta – néhány orvosilag indokolt kivételtől eltekintve – lényegében vagy 40 év felett, vagy 18 év felett és három gyermek születése után végezhetnek valakin művi meddővé tételt. Ha pedig megfelel ezeknek a kritériumoknak, akkor is egy év kötelező várakozási idő előzi meg az operációt. A kérelem benyújtása után hat hónappal az egészségügyi szolgáltatónál ismételten meg kell erősítenie szándékát a páciensnek, és csak újabb hat hónap múlva lehet leghamarabb elvégezni nála a beavatkozást. A törvény ugyanakkor nem zárja ki az operáció soron kívüli elvégzését a második hat hónap ideje alatt, amennyiben szülészeti vagy más műtéti esemény egyébként erre lehetőséget teremt. Röviden tehát, ha egy harmadik gyermekét váró nő már a várandóssága kezdetén jelzi orvosánál, hogy szeretné sterilizáltatni magát, akkor ez később a császármetszéssel egy időben meg is történhet.
Kata jelezte szándékát a nőgyógyásza felé. Mint mondja, igazán nem mélyedt még el a témában, hiszen a hat hónap leteltével úgyis részletesen átbeszélnek mindent a kezelőorvosával. Gondolatait most inkább a beavatkozás végleges jellege köti le. „Nyilván néha azért picit el-elbizonytalanodom, hogy vajon valóban jól döntünk-e. Az könnyebbséget jelent, hogy lesz egy műtétem, és ezt össze lehet kötni vele. Így nem kell pluszban kórházba menni, még egy újabb műtétből felépülni. Illetve azért az is felmerül az emberben, hogy mégiscsak egy végleges dologról van szó, és nincs visszaút belőle. Azért ezt még le kell zárnom magamban. Szerencsére ezeket az érzéseket mindig meg tudjuk beszélni a párommal, és ő azt szokta mondani, hogy gondolkodjak rajta, dolgozzam fel magamban a kérdést. Ha pedig úgy érzem, hogy nem szeretném bevállalni, akkor majd ő bevállalja a vazektómiát.”
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kockázatok vannak, a visszaút bizonytalan
Általánosságban a vazektómiával összehasonlítva Nyirády doktor kockázatosabb műtétként írja le a petevezeték-elkötést. Ebben az esetben mégiscsak hasi műtétről van szó, így nagyobb valószínűséggel léphetnek fel komplikációk. Laparoszkópia esetén mindenképpen szükséges például a páciens altatása, és ennek önmagában is vannak szövődménykockázatai, akárcsak a has felfújásának, amely komoly megterhelést ró a szív- és érrendszerre. A hasfal átszúrása során is keletkezhet véletlenül bél- vagy húgyúti sérülés, valamint felléphet vérzés. Utóbbi pedig akár rejtve is maradhat a beavatkozás során, és ha csak utólag derül rá fény, újabb, sürgősségi műtétre lehet szükség a megszüntetéséhez. „Egy műtétnél bármilyen szövődmény előfordulhat akutan, és még ha csekély is ennek a veszélye, számolni kell vele” – húzta alá.
Hozzátette, hosszú távon magának a sterilizációnak azon túl, hogy értelemszerűen meddőséghez vezet, elméletileg nem szabad egyéb hátrányos következményekkel járnia. Ebbe beletartozik az is, hogy nincs kihatással a női szervezet hormonháztartására. E ponton viszont érdemes különbséget tenni a petevezeték-elkötés és -eltávolítás között. Amennyiben eltávolítják a petevezetéket, annak van egy nagyon előnyös hozadéka: jelentősen csökkenti a petefészekrák jövőbeli kialakulásának kockázatát. Ritka komplikációként előfordulhat azonban, hogy a műtét során sérül a petefészek érellátása, aminek nyomán aztán akár menopauzához közeli állapot állhat elő a hormontermelődés csökkenése miatt.
A nőgyógyász felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a művi meddővé tétel véglegesen megszünteti a természetes fogantatás lehetőségét, és ezt nem szabad alábecsülni a döntés meghozatalánál. Petevezeték-eltávolítást követően visszafordíthatatlan a folyamat, petevezeték-lekötés esetén pedig ugyan egy újabb műtéttel meg lehet próbálni helyreállítani a petevezeték átjárhatóságát, de Nyirády doktor szerint ezek a beavatkozások az esetek igen nagy arányában nem hozzák meg a remélt eredményt. Arról nem is beszélve, hogy a társadalombiztosítás nem támogatja sem a művi meddővé tételt, sem a helyreállító műtétet. Magyarán a közfinanszírozott ellátásban is esetenként komoly önköltséggel kell számolnia a pácienseknek. Így tehát ha később úgy alakul az érintettek élete, hogy mégis szeretnének saját gyermeket, akkor inkább a lombikprogram kínálhat ehhez reális alternatívát.
Ez is érdekelhet
Dr. Nyirády Tamás a méhen belüli fogamzásgátló eszközöket is pártolja: "Azokkal közel azonos szintű biztonságot lehet elérni, a kockázataik viszont nagyságrendekkel kisebbek, és vissza is fordítható a folyamat. Nyilván ha ezeknek fennáll valamilyen kontraindikációja, illetve a páciens már a fogamzóképes kor vége felé jár, akkor szóba jöhet a művi meddővé tétel. De ilyen esetekben is fontos, hogy kérje ki szakorvos véleményét, hallgassa meg a hosszú távú lehetőségeket, és mindezek fényében hozzon döntést.”
Legjobban: