Új kutatások szerint az agysérülést követően kómába esett betegek közül körülbelül minden negyedik képes lehet arra, hogy megértse és emlékezzen arra, amit neki mondanak. Bár ezt a jelenséget - amelyet kognitív-motoros disszociációnak neveznek - már korábban is dokumentálták, a legújabb tanulmány szerint a korábban feltételezettnél jóval gyakoribb lehet - írja az IFLScience.
Összesen 241 kómában fekvő, súlyos agysérülést szenvedett beteget vontak be a vizsgálatba, amelyet 15 éven keresztül hat különböző helyszínen végeztek az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Európában. A résztvevők egyike sem volt képes reagálni egy egyszerű szóbeli kérésre. Annak kiderítésére, hogy a látható aktivitás hiánya a tudatosság hiányát tükrözi-e, a kutatók funkcionális MRI-vel (fMRI) és EEG-vel figyelték az agyi aktivitást, miközben a betegek olyan utasításokat hallottak, mint „képzeld el, hogy kinyitod és összeszorítod a tenyeredet”, majd 15-30 másodperccel később „ne képzeld el, hogy kinyitod és összeszorítod a tenyeredet”. Meglepő módon a résztvevők közül 60-an annak jeleit mutatták, hogy követik a fejükben a parancsokat, annak ellenére, hogy fizikailag nem tudtak reagálni.
A kutatók szerint a kognitív-motoros disszociáció akkor következik be, amikor egy ember gondolkodási képességei elválnak a test mozgási képességétől. Az ilyen betegek továbbra is értik, amiket mondanak nekik, emlékeznek az utasításokra és továbbra is figyelnek, de nem rendelkeznek motoros funkciókkal.
"Egyes, súlyos agysérülésen átesett betegek úgy tűnik, nem tudják feldolgozni a körülöttük lévő világot. Ha azonban fejlett technikákkal, például feladatalapú fMRI-vel és EEG-vel vizsgáljuk őket, olyan agyi aktivitást észlelhetünk, amely ennek ellenkezőjére utal. Ezek az eredmények kritikus etikai, klinikai és tudományos kérdéseket vetnek fel: például, hogy hogyan használhatjuk fel ezt a láthatatlan kognitív képességet egy kommunikációs rendszer létrehozására és a további gyógyulás elősegítésére?" - írta Yelena Bodien, a tanulmány vezető szerzője egy közleményben.
És míg a korábbi becslések szerint a kognitív-motoros disszociáció a nem reagáló betegek 15-20 százalékánál fordulhat elő, a jelen tanulmány szerint ez az arány akár 25 százalék is lehet. A kutatók szerint az eltérés oka az lehet, hogy korábbi kutatások vagy fMRI-t vagy EEG-t használtak, nem pedig mindkettőt egyszerre.
Eredményeiket lebontva a szerzők megállapították, hogy a kognitív-motoros disszociáció 60 esetéből 36-ot a két technika együttes alkalmazásakor észleltek. Ez arra utalhat, hogy a nem reagáló betegeknél egynél több elemzési módszer alkalmazására lehet szükség, hogy felismerjék a tudatosság jeleit.
Azt is megállapították, hogy a kogníció jele gyakoribbak és tartósabbak voltak a fiatalabb betegeknél, valamint azoknál, akiknek az állapotát nem stroke vagy szívroham, hanem traumás agysérülés okozta.
A csoport megállapításait összefoglalva a tanulmány egyik szerzője, Nicholas Schiff kifejtette, hogy „a megmaradt kognitív képességek és az ezekre utaló viselkedésbeli bizonyítékok hiánya nem szokatlan”.
„Azt hiszem, most már etikai kötelességünk, hogy foglalkozzunk ezekkel a betegekkel, hogy megpróbáljunk segíteni nekik abban, hogy kapcsolódjanak a világhoz” - mondta.
Legjobban: