Bár a body positivitynek, azaz a testpozitivitásnak vannak történelmi előzményei, csak körülbelül az elmúlt tíz évben került be a szélesebb köztudatba. Sokak szerint a hatvanas évek „kövérmozgalmai” adták hozzá a hátteret: ekkor két férfi, Bill Fabrey és Lew Louderback megelégelte, hogy az elhízott embereket diszkriminálják, és kialakították a saját közösségüket. Ez lett a National Association to Aid Fat Americans, céljuk pedig az volt, hogy segítsék a túlsúlyosokat például az oktatásban, illetve hogy javítsák az életkörülményeiket. A csoport más néven ugyan, de ma is működik.
Náluk valamivel hangosabb lett a hetvenes években egy kaliforniai feminista csoport, a The Fat Underground. Ők még több változást akartak a társadalomban, egyenlőséget a kövér embereknek, a különböző diétákban pedig ellenséget láttak.
A 2010-es években kapott újra erőre a mozgalom, miután a kilencvenes és a kétezres években nagyon elterjedt, főleg az internetnek köszönhetően a bodyshaming, azaz a testszégyenítés. Válaszul mindazok, akik jóval nagyobbak voltak a címlapok, reklámok szereplőinél, egyre hangosabbak lettek, és saját testük szépségét kezdték el hirdetni. Az elgondolás lényege az, hogy az ember fogadja el a testét alkattól, kortól, bőrszíntől és egyéb adottságoktól függetlenül. „Az alapkoncepciója az, hogy a szépség csak egy társadalom által kitalált fogalom, így nem kellene befolyásolnia azt, hogy valaki hogyan értékeli önmagát” – írja a témáról Susan Albers pszichológus.
Ez a gondolat sokakat mélyen érint, Viren Swami pszichológiaprofesszor szerint ebben rejlik a body positvity sikere, és arra is van bizonyíték, hogy jó hatása lehet. Egy 2019-es tanulmány szerint azoknak a nőknek, akik a közösségi médiában testpozitív tartalmakkal találkoznak, jobb a kedvük, egy másik, 2020-as kutatás szerint pedig elégedettebbek a testükkel.
A pozitív testkép a test szeretetét és tiszteletét tükrözi, valamint magába foglalja a test elfogadását, ebbe beleértve azokat az aspektusokat is, melyek nincsenek feltétlenül összhangban az uralkodó médiaképpel. A pozitív testképpel rendelkező személyek magabiztosnak és boldognak érzik magukat a testükben, figyelnek az igényeire és gondoskodnak róla. Mindezek olyan sémát alkotnak, melynek segítségével az illető a beérkező információkat, ha szükséges, testképe védelme érdekében képes átalakítani. El tudják utasítani például a legtöbb negatív, önmagukkal kapcsolatos információt, viszont képesek befogadni a pozitívakat.
– magyarázza Illés Zsófia, egészségfejlesztő szakpszichológus.
Tényleg összefügg az elhízással?
Bár alapvetően jó és
előremutató szándék áll mögötte, a body positivityt számos kritika érte az
elmúlt években. Például hogy a pozitivitás is lehet toxikus: állandó jókedvet elvárni nem reális, sokakban feszültséget okoz, hogy
emiatt el kell nyomniuk a negatív érzelmieket. Azt is felhozták már a
mozgalom ellen, hogy továbbra is a külsőt helyezi az előtérbe más
tulajdonságok helyett – még ha más módon is.
Nagy port kavart 2018-ban egy tanulmány, amely szerint a plus-size méretek elfogadása egyben az elhízás és a túlsúlyosság normalizálásához vezet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kereskedők is hozzájárulhattak az elhízottság normalizálásához, mivel rájöttek, hogy nagy potenciál van a plus-size vásárlók megcélzásában. Bár ez a testpozitív felfogás segít abban, hogy lekerüljön a stigma a nagyobb testalkatú emberekről, ám eközben elterelheti a figyelmet arról, hogy a túlsúlynak milyen egészségügyi következményei vannak
– írta Raya Muttarak, a Kelet-angliai Egyetem munkatársa. Ezt részben azzal támasztotta alá, hogy a súlyukat alábecsülő, túlsúlyos emberek száma idővel nőtt, 1997 és 2015 között 48,4 százalékról 57,9 százalékra a férfiaknál és 24,5 százalékról 30,6 százalékra a nőknél.
Muttarak tanulmányát azonban szintén számos kritika érte.
Csak azt vizsgálta, hogy milyen összefüggések vannak az emberek BMI-je, a testtömegükről alkotott saját elképzeléseik és a között, hogy saját bevallásuk szerint próbáltak-e fogyni. A kutatás nem járt utána, hogy a testpozitivitásnak bármilyen hatása volt-e az alanyok BMI-jére, saját testükről alkotott képükre, vagy fogyási kísérleteikre.
Az ilyen következtetések levonásához kísérleti vagy longitudinális kutatásra lenne szükség, például ahol az emberek test-pozitív médiaképeknek való kitettségét az idő függvényében mérik, testsúlyukkal és egyéb eredményekkel együtt” – írja Dr. Jessica M. Alleva pszichológus, a Maastrichti Egyetem professzora.
A témában azóta is rengeteg kutatás készült, és a legtöbb cáfolja Muttarak állítását: nem találtak összefüggést a body positvity, a magasabb kalóriabevitel és az elhízás között.
„A legtöbb azt találta, hogy a pozitív testkép, a »test megbecsülése« valódi védőfaktorként szolgálhat az egészségtelen étkezési szokásokat illetően (nemcsak az elhízás, hanem a kóros fogyókúrázás tekintetében is), mivel az irányzat követői pontosan azt hangsúlyozzák, hogy a testük számára fontos, hogy megfelelő gondossággal táplálják azt. Ehhez kapcsolódóan külföldön számos egészségfejlesztő iskolai program is elérhető” – fogalmazott Illés Zsófia.
Toxikus közösségek is megjelentek
A testképünkre ma már nemcsak a hagyományos médiában, filmekben, reklámokban látott képek vannak hatással, hanem a közösségi média is hatalmas befolyással bír.
„A divatos alkalmazások, mint az Instagram vagy a TikTok olyan irányát képezik a testképre ható ingereknek, amelyeket nagyon nehéz észszerű keretek közé szorítani, hiába hívták fel már sokan a figyelmet arra, hogy ezen tartalmak jó része irreális, és manipulált” – mondta Illés Zsófia.
Másrészt a közösségi oldalakon gyorsan terjednek a torz értelmezések, és ez gyakran negatív kommentekben csapódik le. Erre az egyik legjobb példa Adele esete. A korábban telt alkatúként megismert énekesnő ugyanis egy kétéves periódus alatt körülbelül 45 kilogrammtól szabadult meg. A gratulációkat azonban elnyomták azok a kommentek, amelyek alapján azt gondolhatjuk, sokakat szinte sértett, hogy az énekesnő változtatott a külsején.
Az egész karrierem alatt tárgyiasították a testemet, ez nem új dolog. Megértem, miért sokkolta az embereket, és azt is, hogy egyes nők miért érzik megbántva magukat. A külsőmmel sok nőt képviseltem. De ettől én még ugyanaz az ember vagyok
– mondta a Vogue-nak.
A szintén nagy darab Lizzo követői is felháborodtak, amikor az Instagramon egy tíznapos tisztítókúráról számolt be. Ez idő alatt csak vizet és smoothie-t fogyasztott. A méregtelenítés után viszont kénytelen volt egy magyarázóposztot is kitenni, mivel sok rajongója elárulva érezte magát attól, hogy az énekesnő látszólag fogyni akart. Egy videóban elmondta, hogy a tisztítókúrával nem a pluszkilóktól akart megszabadulni, hanem egy stresszes időszak alatt sokat evett, és úgy érezte, ez nem tett jót a gyomrának. Ráadásul a méregtelenítés óta jobb a kedve, és szellemileg is stabilabbnak érzi magát. „A nagy lányok azt tesznek a testükkel, amit akarnak!” – írta a videóhoz.
Illés Zsófia szerint sok a félreértés azzal kapcsolatban, hogy miről is szól ez a mozgalom.
Az irányzat egyik nagy dilemmája maga a fő üzenet értelmezése. Számos követője a pozitív testképet a a nagyobb test vagy ruhaméret elfogadásával kapcsolja össze. Fontos pedig, hogy az irányzat alapvetően nem az elhízás elfogadását hirdeti, hanem a testről (és lélekről) való egészséges öngondoskodást, amibe beletartozik az egészséges étkezés is
– mondta a szakember.
A body neutrality lenne a megoldás?
Az elfajuló body
positivityra válaszként jelent meg 2015 környékén a body neutrality, azaz
testsemleges mozgalom. Akkor lett igazán népszerű, mikor Anne Poirier étkezési
tanácsadó és evészavar-specialista elkezdte használni a kifejezést, így akart ugyanis segíteni az ügyfeleinek abban, hogy megtalálják az egészséges
egyensúlyt a diéta és a testmozgás között. Szerinte ugyanis a body neutrality
azt jelenti, hogy a test funkcióit és képességeit helyezzük az előtérbe ahelyett, hogy az hogyan néz ki. Úgy gondolja, nem kell szeretnünk vagy utálnunk a
testünket, lehetünk semlegesek is vele kapcsolatban.
A WebMD szerint a body neutrality esetében a cél, hogy az ember megbékéljen a testével, ne legyen se pozitív, se negatív a hozzáállása. Ennek részeként ki kell zárnia minden testképpel kapcsolatos üzenetet, ami a közösségi média révén jut el hozzá. Étkezés tekintetében az intuitív diéta javasolt: azaz csak akkor ajánlott enni, ha az ember megéhezik, és azonnal abba kell hagyni, ha telinek érzi magát. Az elgondolás a testmozgást a mentális és a fizikai egészség megőrzéséért javasolja, nem pedig azért, hogy az ember valamilyen szépségideálnak akarjon megfelelni. Ami pedig szintén fontos része az irányzatnak, hogy mások külsejét sem szabad elítélni.
Ami biztos, hogy ha sok problémánk van a külsőnkkel, és semmilyen szépet nem találunk benne, akkor szakemberhez kell fordulnunk. Ha pedig az eddig kipróbált módszerek nem váltak be, érdemes dietetikus tanácsát kikérni egy számunkra megfelelő étrend kialakításában.
Ez is érdekelhet
Úgy gondolom, hogy mindkét irányzat szempontjából nagyon előremutató, hogy fellép az irreális szépségideálok ellen, hiszen ez rengeteg nő és férfi számára okozhatnak frusztrációt, akár kortól függetlenül is. A végső cél ugyanis nem lehet más, mint a fizikai és a mentális egészségünk védelme és ápolása, melyre napjainkban akár fokozottan is figyelnünk kell
– fogalmaz Illés Zsófia.
