Melissa Gilbert színésznő, aki A farm, ahol élünk című tévésorozatban Laurát alakította, megosztja a mizofónia nevű neurológiai betegséggel kapcsolatos tapasztalatait.
Ha bármelyik színésztársa rágózott, evett vagy kopogtatott a körmével, „annyira el akartam volna futni” - mondta Gilbert egy interjúban a People magazinnak.
„Céklavörös lettem, a szemeim megteltek könnyel, és csak ültem ott, teljesen szerencsétlennek és szörnyen bűntudatosnak éreztem magam, amiért ennyire gyűlöltem ezeket az embereket. Embereket, akiket szerettem” - mesélte a 60 éves színésznő. Később, miután anya lett, a gyerekei nem rágóztak, mert ez erős reakciót váltott ki a színésznőből. A reakciói csak még intenzívebbek lettek, mikor elérte a menopauzát.
„Ahogy az ösztrogén kiszivárgott, a düh beszivárgott, és ez rányomta a bélyegét a mindennapjaimra” - mondta. Később egy terápia segített rajta egy mizofóniásokkal foglalkozó intézményben. "Megváltoztatta az egész életemet" - foglalta össze élményeit. Most azért osztotta meg őket, hogy ezáltal másoknak is segíthessen, és hogy az intézményre felhívja a figyelmet.
Dr. Zach Rosenthal klinikai szakpszichológus azt nyilatkozta az EverydayHealth.comnak, hogy a legtöbb esetben szürcsölés, ropogtatás, rágás, a sóhajtás és torokkaparás váltja ki ezeket a reakciókat.
Ezek a hangok megfelelő körülmények között bárkit zavarhatnak. Hogyan lehet tehát megállapítani, hogy a reakciói a rendellenesség jelei-e? A szakértők szerint a reakció intenzitása és az, hogy mennyire zavarja a mindennapi életet.
Ha a hang csak kicsit idegesít, akkor nincs gond. Ha valakit annyira felbosszant, hogy bántani akar valakit, az azt jelentheti, hogy mizofóniája van.
„Néha az orvosok tévesen összekeverik a mizofóniát a kényszerbetegséggel, de a tudományos kutatások egyértelműek ezzel kapcsolatban: a mizofónia nem egyszerűen a kényszerbetegség egy fajtája” - mondja Rosenthal.
Szerinte nem a kényszerbetegség a leggyakoribb mentális diagnózis azoknál, akiknek mizofóniájuk is van - a szorongás és más hangulatzavarok tűnnek a leggyakoribbnak.
Olykor tévesen diagnosztizálhatják a mizofóniát hiperakuszisznak is: az érintettek a hangokat hangosabbnak érzékelik, mint a körülöttük élők, mondja Rosenthal.
„A mizofóniát kiváltó hangok lehetnek halkak, hangosak és minden, ami a kettő között van; a hiperakuszisz a hangerővel kapcsolatos kellemetlenségekről szól” - magyarázza.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs egységes, mindenkire érvényes terápia mizofónia esetén, hanem mindig személyre szabott a kezelés. A kognitív viselkedésterápiák segíthetnek az embereknek új gondolkodási minták kialakításában, az érzelmek kezelésében és abban, hogy megtanulják, hogyan reagáljanak a mizofóniával kapcsolatos érzelmi kitörésekre. Mindezek javítják az életminőséget. Ezen kívül szükséges lehet neurológus, audiológus és más szakemberek segítségére is.
A jelenlegi kutatások szerint a mizofónia nem gyógyítható, de kezelhető betegség.
