Bárkivel megeshet, hogy beszéd közben egyszer csak nem jut eszébe a megfelelő szó, legyen az egyszerű vagy bonyolult kifejezés. Ahogy az IFLScience írja, a „nyelvem hegyén” jelenség vagy szindróma univerzális, minden nyelven ismert. Még jelnyelven is, ahol „ujjam hegyén” jelenségként emlegetik.
Több évtizede tartó kutatások ellenére még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mi okozza a jelenséget. Az 1970-es és 80-as évekből származó korai elméletek szerint ez annak az eredménye lehet, hogy az agyunk először egy rossz, de fonológiailag hasonló szót választ ki. Az 1990-es évekre azonban az ezt az elképzelést alátámasztó eredményeket megkérdőjelezték, és a kutatók új magyarázatokat kerestek. Sokféle elmélet létezik a beszéd létrehozásával kapcsolatban, azonban abban egyetértenek a kutatók, hogy a nyelv használata egy komplex folyamat, számos olyan ponttal, ahol valami félre mehet.
"„Bár az elméletek eltérnek egymástól, abban általában egyetértenek, hogy a beszélőknek több feldolgozási fázist kell végrehajtaniuk, mielőtt a szó artikulációja megkezdődik, és mire sikeresen megszólalnak” – olvasható egy 2016-os tanulmányban.
Ha ez a helyzet, akkor a „nyelvem hegyén” akkor következik be, amikor a folyamat első része – a megfelelő lemma, azaz absztrakt kifejezés kiválasztása – sikeresen befejeződik, de az utolsó rész, amikor a lemmát hangalakban akarjuk kifejezni, nem.
Ez az elmélet segít megmagyarázni, hogy miért emlékszünk néha egy szó „hangulatára”, vagy olyan részletekre, minthogy milyen betűvel kezdődik annak ellenére, hogy magát a szót nem tudjuk kiejteni. Az elmélet szerint ez annak az eredménye lenne, hogy a fonológiai kódolás csak részben fejeződött be.
Ugyanakkor az újabb kutatások szerint még ez is – az az érzés, hogy majdnem megvan a szó, de nem egészen – illúzió lehet.
Így tudjuk megtalálni a keresett szót
Bár a pontos oka nem ismert, vannak olyan technikák, amelyek segíthetnek ilyen esetben.
Kétféle szavunk van, amelyek leggyakrabban a nyelvünk hegyére kerülnek, magyarázta Abrams 2017-ben: az olyan szavak, amelyeket csak ritkán használunk, és a tulajdonnevek.
Éppen ezért, amíg nem felejtjük el a mindennapi tárgyak neveit, nem kell túlságosan aggódni a furcsa jelenség miatt. Igen, ezek gyakorisága az életkor előrehaladtával nőni fog, de nem, ez önmagában valószínűleg nem az Alzheimer-kór vagy a demencia jele. „Ha elfelejted, hogy egy tollat hogy hívnak, az probléma. De ha nem tudsz olyan szavakkal előállni, mint az abakusz vagy a mocsárállat, az teljesen normális” – áll a 2016-os tanulmányban. Ebben azt javasolják, hogy ne csak a kezdőbetűre koncentráljunk, hanem a kezdő szótagra inkább. Tehát ha tudjuk, hogy l betűvel kezdődik a szó, próbáljuk meg, hogy la, le, li, stb. az első szótag-e.
Idősebbeknek pedig érdemes lehet egy kicsit mással foglalkozniuk, és adjanak időt az agyuknak arra, hogy rájöjjön a megfelelő fonológiára.
Legjobban: