Képzeld magad elé, amit reggelire ettél. Látod magad előtt? Milyen színű volt a tányér, milyen volt a terítő az asztalon, mekkora bögrében volt mellette a kávé? Érzed a szádban az étel ízét, az orrodban az illatát? Van, akinek ez a feladat egy részletgazdag, minden érzékre ható vizualizációval jár, más viszont egyáltalán nem tudja visszaidézni a reggeli képét. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudja, mit evett, hanem azt, hogy nem látja a „lelki szemeivel”, hogy hogyan nézett ki. A nagyon eleven vizualizáció esetében hiperfantáziáról, a hiánya esetén pedig afantáziáról van szó.
Mivel jár a hiperfantázia?
Hiperfantáziáról akkor beszélünk, ha valakinek elképesztően élénk a képzelőereje, és részletgazdagon, minden érzékre hatóan tud vizualizálni. „Olyan, mint egy élénk álom, amelyről nem tudjuk eldönteni, hogy tényleg megtörtént-e. Ezek az emberek megnéznek egy filmet, amelyet aztán képesek saját maguknak újra lejátszani anélkül, hogy meg lehetne különböztetni a két élményt” – véli dr. Joel Pearson kognitív idegtudományi professzor, aki 2005 óta tanulmányozza a mentális képalkotás képességét.
A fenti reggelizős teszt Francis Galton brit tudóstól ered, aki a többi között az emberi elmét, azon belül is a képalkotó képességeket tanulmányozta. Ő az emberekkel egy kérdőívet töltetett ki, amelyben az aznapi első étkezésükről kellett beszámolniuk. Eredményeik alapján három csoportba sorolta a résztvevőket: akik nem képesek vizualizálni, akik csak átlagosan, illetve azok, akik kiemelkedő részletességgel tudják felidézni emlékeiket.
A spektrum másik vége: az afantázia
A témában az egyik legjártasabb szakember dr. Adam Zeman, az Exteri Orvostudományi Egyetem kognitív tudományok és viselkedési neurológia professzora. Dr. Zeman először 2005-ben találkozott egy olyan emberrel, aki egy kisebb szívműtét után nem tudott képeket alkotni az elméjével. Azóta több ezer olyan embert vizsgált meg, akik szintén képtelenek voltak vizualizálni olyasmit, ami nincs a szemük előtt, de olyanokkal is, akik rendkívül jók voltak ebben.
Dr. Zeman és dr. Pearson eddigi kutatásaik alapján arra jutottak, hogy a lakosság körülbelül 2,6 százaléka rendelkezik hiperfantáziával, 0,7 százalék pedig afantáziás. Munkájuk során nemcsak kérdőívekre hivatkoztak (amelyek a téma természetéből adódóan nagyon szubjektívek), hanem kognitív és személyiségteszteket, illetve különböző kísérleteket is végeztek. Például félelmetes történeteket olvastak fel a résztvevőknek: akik a lelki szemeikkel látták, hogy egy cápa megtámadja őket, azonnal libabőrösek lettek. Ezzel szemben az afantáziásokból nem váltott ki ilyen fizikai reakciót a mesehallgatás.
Egy másik kísérlet során MR-vizsgálatot végeztek 24 afantáziás, 25 hiperfantáziás és 20 átlagos vizualizációra képes emberen. Azt találták, hogy nyugalmi állapotban a hiperfantáziások esetén erősebb a kapcsolat az agy látásért, valamint a döntéshozatalért és figyelemért felelős részei között. Arcfelismerésben és memóriateszteken is jobban teljesítettek a hiperfantáziások: részletesebb leírásokat adtak az emlékképekről, illetve különböző eseményekről az életükből. Azt is megállapították, hogy az afantáziások jellemzően introvertáltak, míg a hiperfantáziások inkább extrovertáltak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
„A vizualizációs képességünk közötti különbségek összefüggnek azzal, hogy másképp működik az agyunk” – mondta Dr. Zeman a VeryWellMindnak.
Jót tesz nekünk az élénk fantázia?
Bár elsőre talán vonzóbbnak tűnhet, ha valaki erős vizualizációs képességekkel rendelkezik, mintha egyáltalán nem lát semmit a lelki szemével, ez nem feltétlenül hasznos az élet minden területén. Ugyanígy az afantázia sem feltétlenül jelent leküzdhetetlen hátrányt a mindennapokban.
A képzeleti spektrum bármely pontján – tehát hiper- vagy afantáziásként, vagy akár átlagosként – lesz olyan helyzet, tevékenység, munka, művészeti ág stb., amelyben pont az adott képzelőerő lesz a az optimális. De az is lehet, hogy a szélsőségek, tehát az extrém hiper- vagy afantázia olyan újdonságot hoznak az emberi létbe, ami lehet, hogy kényelmetlen az egyénnek (mert más, mint a többség), de hirtelen olyan új szempontokat, fejlődést, előrelépést is hoznak, ami a populáció szempontjából viszont nagyon is fontos és jó
– magyarázza Kovács Ilona, az ELTE-PPK Serdülőkori fejlődés kutatócsoportjának vezetője.
A lelki szem például megerősíti mind a negatív, mind a pozitív érzelmeket, amelyeket az emlékképek váltanak ki belőlünk. Természetesen az afantáziásokból is érzelmet vált ki egy-egy emlék felidézése, de mivel nincs mellette mentális kép, így nem élik meg olyan intenzíven.
Másik szempont, hogy a hiperfantázia által olyan eleven képek jelennek meg a lelki szemeik előtt, hogy talán tévesen emlékeknek hiszik őket az érintettek. Egy traumatikus élményt pedig általában könnyebben engednek el az afantáziások: pont azért, mert nem tudják újra és újra lejátszani magukban a történteket.
Továbblépni könnyebben tudnak. Ez azért lehet, mert kevésbé terhelik meg őket azok az emlékképek, amelyek másokban megbánást és vágyakozást ébresztenek
– mondja Dr. Zeman.
Dr. Zeman kutatásai alapján az afantáziások jellemzően tudományos vagy matematikai területen helyezkednek el. Például Craig Venter biotechnológus szerint az afantázia segített neki, hogy ne terelődjön el a figyelme a munkájáról. Ugyanakkor Charles Darwinnak – naplói alapján – nagyon élénk képzelőereje volt, lehetséges, hogy hiperfantáziával élt. És bár a hiperfantáziások valóban hajlamosabbak kreatív munkákat végezni, itt is találunk kivételt: Ed Catmull, a Pixar korábbi elnöke 2019-ben vallotta be, hogy afantáziás.
Egy afantáziás keramikusművész például lehet, hogy nem tudja előre elmondani, hogy mit fog alkotni, azonban ez szabadságot is adhat számára. A prekoncepciótól mentes alkotás, az agyaggal való spontán interakció teljesen új terméket eredményezhet. Persze a hiperfantáziás keramikusnak sincs rossz dolga, mert ő képes a fejében lejátszani az alkotási folyamatot, és sokféle változatot létrehozva, azokból tud szabadon válogatni
– mondja Kovács Ilona.
Az egyik kinőhető, a másik állandó – még
Fontos megjegyezni, hogy a hiperfantázia nem egy végleges állapot. „Eredményeink szerint minél idősebb valaki, annál kevésbé élénk a fantáziája. Ez azt jelenti, hogy sajnos a hiperfantáziát általában kinőjük, sőt, idős korunkra akár afantáziássá válhatunk” – mondja Kovács Ilona. Ugyanakkor több módszer is létezik arra, hogyan fejlesztheti az ember a vizualizációs képességeit.
Ez is érdekelhet
Az afantázia esetén viszont bonyolultabb a helyzet. Dr. Pearson szerint egyszer képesek lehetnek belső szemet adni az afantáziásoknak. Korábbi kutatásaik azt mutatták, hogy a nem invazív mágneses impulzusok révén élénkebbé vált a korábban átlagos képzelőerejű emberek fantáziája is. Úgy gondolja, a technika továbbfejlesztve, kognitív terápiával kombinálva hatásos lehet az afantázisásoknál – kérdés, hogy örülnének-e egy ilyen potenciálisan visszafordíthatatlan változásnak. A kanadai Thomas Ebeyer, az Aphantasia Network alapítója például nem akarná, hogy élete végéig „kéretlen látomások gyötörjék”.
