Az orvosi szakirodalomban diszpareuniának nevezik azt a jelenséget, amikor a szexuális aktus állandó vagy visszatérő fájdalmat vált ki az intim területen a közösülés alatt, után vagy közvetlenül előtte. Általában a behatolás, illetve a hímvessző mélyebbre tolása jár kellemetlen érzéssel, de sokan órákkal szex után is szenvednek a fájdalomtól. Ugyancsak előfordulhat, hogy más természetű tevékenységeket, például egy tampon felhelyezését is komoly fájdalom kísér.
A szexuális együttlét alatt jelentkező a fájdalom hátterében számos tényező állhat.
Ha a behatolás fájdalmas a nő számára, a következőkre lehet gyanakodni:
- a hüvely nem megfelelő síkossága: ez gyakran csak az elégtelen előjáték eredménye, de menopauza idején vagy a szülés után, illetve a szoptatás alatt is jellemző a csökkent ösztrogénszint miatt. Bizonyos gyógyszerek, így az antidepresszánsok, nyugtatók, antihisztaminok, egyesfogamzásgátlótabletták és a magas vérnyomás kezelésére felírt készítmények szintén negatív hatással lehetnek a hüvely síkosságára.
- sérülés, trauma vagy irritáció: ide tartoznak a különféle intim balesetek által okozott sérülések vagy az azokat kísérő irritáció, a kismedencei műtét, illetve a szülés során végzett gátmetszés (episiotomia).
- gyulladás,fertőzésvagy bőrbetegség: az intim fertőzések, gyulladások az egyik leggyakoribb okai a fájdalmas közösülésnek. De a probléma gyökerezhet olyan bőrbetegségekben, mint például az ekcéma, ha az a nemi szervek környékén is megjelenik.
- vaginizmus: lényege, hogy a gát és a hüvely izmai görcsös állapotba kerülnek, ami miatt a hüvelybemenet beszűkül, lehetetlenné téve ezzel a behatolást, a szexuális együttlétet.
- veleszületett rendellenesség: a hüvely rendellenes fejlődése következtében a szerv lehet csökevényes vagy kettőzött, valamint részleges sövény is kialakulhat benne, ezek előidézhetnek diszpareuniát. Az elváltozások sokszor felnőttkorig nem derülnek ki, mert a kialakuló női nem szervek külsőleg teljesen normálisnak tűnnek.
Ha a hímvessző mélyebbre tolása okoz komoly kellemetlenséget, általában az alábbi okok jöhetnek szóba:
- bizonyos betegségek, állapotok: a tünetet indokolhatja endometriózis, kismedencei gyulladás, méhsüllyedés, cisztás fibrózis, cisztitisz vagyis húgyhólyaggyulladás,irritábilis bél szindróma(IBSZ), adenomyosis, medencefenék-diszfunkció vagy aranyér.
- műtétek vagy orvosi kezelések: az olyan kismedencei műtétekből származó sebhelyek, mint a hiszterektómia (méheltávolítás), illetve a daganatos megbetegedések esetén alkalmazott kemoterápia vagy sugárkezelés szintén állhat a háttérben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A diszpareunia előidézői között nemcsak fizikai, hanem emocionális okok is feltételezhetőek. Az olyan betegségek, állapotok, mint a depresszió, a szorongás, az önmagunkkal való kóros elégedetlenség, az intimitástól való félelem vagy a párkapcsolati problémák csökkenthetik a szexuális vágyat, következésképp fájdalmassá tehetik a közösülést. Az sem szerencsés, ha nagyon stresszesek vagyunk, ilyenkor a medencefenék izmai megfeszülnek, és kellemetlenség tapasztalható szeretkezéskor. A múltban elszenvedett szexuális zaklatás , erőszak ugyancsak nyomot hagyhat az érintettben, és diszpareuniában nyilvánulhat meg.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Ne várjunk túl sokáig: ha egy ideje már nem érezzük jól magunkat szex közben, érdemes felkeresni egy szakembert. Az orvos alapos kórelőzmény-felvétellel indít majd: kikérdez minket arról, mikor kezdődtek a szimptómák, pontosan hol, mikor érzünk fájdalmat, volt-e korábban valamilyen operációnk, szültünk-e már. Ezután következik a műszeres vizsgálat, amely során irritáció, fertőzés vagy anatómiai probléma nyomát keresi a szakember. Általános a hüvelyi ultrahang vagy a spekulummal történő vizsgálat, de bizonyos esetekben szükség lehet kismedencei ultrahangra is.
A terápia nagyban függ a panaszok mögött álló okoktól. Ha valamilyen betegség idézi elő a problémát, először azt kell kezelni, akár gyógyszeres, akár műtéti úton, de enyhébb esetben vény nélkül kapható, természetes eredetű, pl. növényi hatóanyagokat tartalmazó készítmények is elegendőek lehetnek. Hasznos lehet az úgynevezett deszenzitizáló kezelés is, ennek során olyan módszereket tanulhatunk, amelyek ellazítják a hüvelyt, csökkentve a fájdalmakat. Előfordulhat, hogy mivel a szex már régóta fájdalmat okoz, az érintett a kezelés ellenére is ódzkodik a közösüléstől, ilyen esetben célszerű pár- vagy szexterapeutához bejelentkezni, aki segíthet visszaállítani a párok közötti intimitást.
Diszpareunia esetén iktassunk be néhány apróbb változtatást a szexuális életünkben is! Beszéljük meg a partnerünkkel, mi esik jól, és mi nem, és kérjük meg, hogy a kellemetlenséget okozó pózok helyett próbáljunk ki újakat, amelyek kényelmesebbé teszik a behatolást, az aktust. Fontos, hogy ne siessünk: mindig hagyjunk időt az előjátékra, arra, hogy mindkét fél izgalomba jöhessen, és ha szükséges, használjunk síkosítót. A gyengéd csókok, a masszázs, a közös önkielégítés pedig abban segíthet, hogy ne rutinszerű, hanem érzéki legyen az együttlét.
Ez is érdekelhet
Forrás: mayoclinic.org
