Az adó egy százalékával rendelkezni annyit tesz, mint felelősen gondolkodni. Lehet, hogy ez az összeg mindössze pár ezer forintot jelent, azonban érdemes róla rendelkezni: miért is hagynánk, hogy kárba vesszen, ha van lehetőségünk felajánlani valakinek? A HáziPatika.com csapata - kezdve a főszerkesztőtől a projektmenedzserig - összegyűjtötte, szerinte kik érdemlik meg leginkább az 1%-okat, méghozzá annak reményében, hogy a felajánlott összeg így-vagy úgy egészséggé válik.
Így jótékonykodunk mi
Ákos, projektmenedzser: "A adnám az egy százalékomat, mert nemcsak a beteg gyerekeknek adnak időről időre felejthetetlen élményeket, de a hozzátartozókban is erősítik a gyerekek társadalmi be- és visszailleszkedésébe vetett hitet. A jól szervezett, önkénteseket foglalkoztató táboraikról az ismerőseimtől is csak jókat hallottam, pénzgyűjtő kampányaikat pedig profinak és átgondoltnak tartom. A náluk végezhető önkéntes munka még a mai fiatalokat is megmozgatja, ami szerintem nem kis teljesítmény."
Móni, szerkesztő: "Néhány évvel ezelőtt lehetőségem nyílt közelebbről megismerni a folyó munkát. Csupaszív gyerekekkel és felkészült pedagógusokkal találkoztam, akik mindent megtesznek azért, hogy a tanítványaik az épület falain kívül is boldoguljanak a mindennapi életben. A rehabilitációs eszközök, a pontírásos könyvtár állományának bővítése, a sport és művészeti foglalkozások hátterének megteremtése nem olcsó mulatság, ám szükségesek a sokrétű, kiegyensúlyozott fejlődéshez. Éppen ezért adóm egy százalékát szívesen ajánlom nekik, mivel én így tudok hozzájárulni a nevelésükhöz."
Verus, újságíró: "Mivel édesanyámat egy későn diagnosztizált emlőrák miatt vesztettem el, nem kérdés, hogy azóta szívügyem a megelőzés, illetve a betegséggel kapcsolatos ismeretek terjesztése. Emlékszem, hogy a családom mennyire egyedül volt a problémával, mennyire elkelt minden segítség abban az időben. Az egy százalékomat ezért a adom, hiszen HER2 Klubjuk például az emlőrákos nőket, családtagjaikat és barátaikat igyekszik összehívni időről időre, ezzel is előmozdítva az orvosok és betegek közti kommunikációt, hangsúlyozva a betegklubok fontosságát az érintettek életében."
Robi, főszerkesztő: "Mivel korábban dolgoztam a , és elég jól ismerem őket, szívesen ajánlom nekik adóm egy százalékát. Immár 20 éve végzik a fővárosi betegek hospice szellemű ellátását, azaz az emberi méltóságot szem előtt tartva ápolják a gyógyíthatatlan (elsősorban daganatos) betegeket, és segítik a gyászoló hozzátartozóknak könnyebben elviselni lelki terheket."
Rita, marketingmenedzser: "Évről évre a daganatos gyerekeknek ajánlom fel az egy százalékomat, szerintem náluk jó helyen van a támogatás. A a hazai leukémiás, daganatos gyerekek egészségéért küzd, és azért, hogy a beteg gyerekek gyógyulása, felépülése és életminőségük javulása tényleg ne csak álom, hanem segítségükkel valóság legyen."
Judit, újságíró: "Amikor egy sérült ember mellé segítő kutya kerül, a nemcsak a fizikai valóságban, de lelkileg is felmérhetetlen előnyökkel jár - hiszen egy egészséges gazdi számára is komoly öröm-, önbizalom- és szeretetforrás egy kutyus. Ha tehetném, egymás után vállalnám a kiképzendő kölyköket, csak félek, hogy túlságosan a szívemhez nőnének. Adóm egy százalékát jó szívvel ajánlom a ."
Gergő, vezető fejlesztő: "A magyar gyermekek elképesztően nagy százaléka mennyiségi vagy minőségi éhező, és engem is régen foglalkoztat, hogyan lehetne egy-egy óvodában vagy iskolában elérni, hogy a gyerekek minden nap ehessenek például gyümölcsöt. A Magyarország egyik legrégebbi, kiemelten közhasznú nonprofit szervezete, és célkitűzéseikkel, programjaikkal, melyek a gyermekek egészségét szolgálják, a legnagyobb mértékben egyetértek, így szívesen támogatom őket."
Ne feledjük, hogy adónk 2x1%-áról rendelkezhetünk! Az egyiket egy alapítvány, társadalmi szervezet (pl. egyesület) vagy külön nevesített intézmény javára, a másikat pedig valamely egyház vagy a törvényben meghatározott kiemelt költségvetési előirányzat javára ajánlhatjuk fel.
A nyilatkozatok benyújtásának határideje legkésőbb 2011. május 20.