Békéljünk meg az ellenfeleinkkel!
Az ókori olimpiák idején - néhány napra - "leálltak" a háborúskodások, a riválisok együtt áldoztak az isteneknek és együtt szurkoltak a versenyzőknek. Ez erősítette az összetartozás érzését és engedte, hogy csak a versenyre koncentráljanak. Természetesen, nekünk nem csak néhány napra kell felfüggesztenünk az ellenségeskedéseket, ha igazán jól szeretnénk teljesíteni. A legegyszerűbb módszer a konfliktusok elkerülésére, ha nem találkozunk másokkal - ám ezzel sajnos nem mindig érünk el eredményeket. Ráadásul az állandó viszály igen rossz hatással van az önértékelésünkre, a teljesítményünkre és az általános hangulatunkra.
Nem mindig az a legtökéletesebb megoldás, ha egyszerűen odaállunk a másik elé és megmondjuk neki, hogy utáljuk! Igyekezzünk hűvösek, udvariasak és tárgyilagosak maradni, csempésszünk humort a helyzetbe és próbáljunk meg a valódi problémára koncentrálni. Természetesen egy szakember segítségét is igénybe vehetjük, akár egyedül is. Ebben az esetben olyan technikákat is megtanulhatunk, melyek segítségével a későbbi konfliktusainkat is könnyebben oldhatjuk meg.
Együnk "olimpiai" módra!
Ókori forrásokat elemezve kiderült, hogy az atléták étrendje főként húsokból, sajtból, gyümölcsökből, zöldségekből és vizezett borból állt. Sok sportolónak azt tanácsolták, hogy óvakodjon a kenyértől - különösen a versenyek előtt -, mert elnehezítő hatású, helyette aszalt datolyát javasoltak nekik.
A fehérjében gazdag, szénhidrátban szegény, friss zöldségekből és gyümölcsökből álló étrend valóban egészséges: segíti az izmok épülését, megfelelő vitaminellátást biztosít, kellően változatos és még a túlsúly elleni küzdelemben is segítségünkre lehet.
A vörösbor kedvező egészségügyi hatásairól rengeteg tanulmányt írtak, és bár nem érdemes az ókori "edzők" tanácsait követni (azaz, az ötnapos olimpia idején többször is lerészegedhetünk), naponta egy-két pohár bor kifejezetten jót tehet.
Kívül-belül olívaolajat!
Az olívaolaj igen értékes volt az ókorban: nemcsak fontos részét képezte az étrendnek, de az atléták a bőrápoláshoz is ezt használták. A tökéletes testű sportolók ugyanis olívaolajos bedörzsöléssel tisztították, óvták a bőrüket. A győztes pedig nemcsak a dicsőségnek és a babérkoszorúnak, hanem olívaolajnak is örülhetett.
Az olívaolaj rengeteg olyan vitamint, fitokemikáliát és esszenciális zsírsavat tartalmaz, mely segít a kardiovaszkuláris rendszer egészségének megőrzésében. A benne található omega zsírsavak gyulladáscsökkentő hatásúak.
A bőrre kenve, abba masszírozva puhaságot, selymes érzetet, hidratáltságot érhetünk el. Öregedésgátló, ráncmegelőző hatása is ismert. A sós-olívás vagy cukros-olívás bőrradírozás pedig kíméletesen megszabadít az elhalt hámsejtektől, ragyogóvá, fiatalossá teszi a bőrünket.
Babérkoszorú - nemcsak a győztesnek jár
A babér az ókorban a dicsőség jelképe volt, a győzteseket az örökzöld levelekből fűzött koszorúval ékesítették. Jótékony mágikus erővel ruházták fel a babérfát és a levelét. Úgy tartották például, hogy véd a villámlás ellen, sőt nemcsak a természet erői, hanem a gonosz földi megjelenései, a boszorkányság, a fekete mágia, az ördögi rosszakarat ellen is.
A babér díszfa, fűszer és gyógynövény egyben. Ízesítőnek a kifejlett, napon szárított levelét használják, amely jó illatú, kellemes ízű illóolajakat, csersavat tartalmaz. Bab- és krumplifőzelék, savanyú káposzta, vadhúsok pácleve elképzelhetetlen nélküle, de ezeken kívül is számtalan hús- és halételhez, mártáshoz, zöldségféléhez felhasználható. A népi gyógyászatban nyugtatónak, emésztés- és étvágyserkentőnek, gyomorerősítőnek, vizelethajtónak alkalmazzák a babér leveléből készült főzetet, a bogyóiból nyert olaját pedig bedörzsölésre, bőrgyulladások, kiütések lohasztására, féregtelenítésre használták.