Akinek nincs kivel sportolni járni, az se keseredjen el: a Michigan Állami Egyetem kísérlete bebizonyította, hogy akár egy virtuális partner is kellő motivációt jelenthet!
Deborah Feltz, az egyetem Mozgástudományi Tanszékének munkatársa a Kohler-effektusnak nevezett jelenséget vizsgálta, amely szerint a gyengébb csapattagok jobban teljesítenek a csoporton belül, mint egymagukban. A kutatásról írott tanulmány a Journal of Sport and Exercise Psychology című folyóirat következő számában fognak megjelenni.
"Eredményeink azt mutatják, hogy egy ügyesebb virtuális partner bárki teljesítményét fokozhatja. A kettesben végzett mozgás motiváló hatású, a virtuális térben pedig attól sem kell idegeskednünk, mit gondol rólunk a másik" - mondta Feltz.
Egy Eye Toy kamera és egy PlayStation2 játékkonzol segítségével mérték, hogy a társ valóban hosszabb és kitartóbb mozgásra serkenti-e a kísérletben részt vevő kétszáz személyt. Ehhez először arra kérték őket, hogy meghatározott izomerősítő gyakorlatokat végezzenek el, ameddig bírják. A kísérlet második felében egy virtuális partnert vontak be az edzésbe, aki ugyanolyan nemű volt, mint a résztvevő, és úgy manipulálták a teljesítményét, hogy kitartóbbnak tűnjön. Az ügyesebb társ hatására a kísérleti alanyok átlagosan 24 százalékkal jobb eredményt értek el.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók szerint a felfedezés segíthet mindenkinek a megfelelő edzéspartner kiválasztásában, azonban hozzá teszik, hogy nem mindenki számára előnyös, ha a másik valóban jelen van. "Sokakat frusztrál az érzés, hogy soha nem lesznek képesek behozni a társukat, másokat pedig untathat egy sokkal gyengébb partner. A virtuális térben mindez kikerülhető" - állítja Feltz.
