Sportsérülésnek nevezünk minden kóros elváltozást, amely sportolás folyamán keletkezik, orvosi kezelést igényel, meggátolja a sporttevékenységet és szociális- vagy gazdasági hátrányokkal jár - bár utóbbi kitétel elsősorban a profi sportolóknál igaz. A sportsérülés lehet akut és fáradásos eredetű.
Mikor keletkezik akut sérülés?
Az akut sérülés egy konkrét időpontban bekövetkező trauma eredménye. Jellemző példa erre, amikor két labdajátékos egymásnak ütközik, egy kerékpáros megsérül eséssorán, vagy amikor egy súlyemelő rossz mozdulat következtében sérülést szerez. Sérüléskor elszaladhat az izom, vérömleny keletkezhet, lehetnek látható és csak képalkotó vizsgálattal kimutatható következmények. A leggyakoribb akut sérülés a rándulás, a zúzódás, a ficam, a szakadás, a törés.
Mikor keletkezik fáradásos sérülés?
Ez a fajta sérülés akkor keletkezik, amikor a sportoló ismételten és folyamatosan olyan terhelésnek teszi ki magát, amely nagyobb kárt okoz a szervezetben, mint amekkorát két edzés között képes helyreállítani. Az ilyen típusú károk szép lassan összeadódnak, és következményként olyan egészségkárosodás jöhet létre, mint az izom-, az ín-, az ínhüvely- és a csonthártyagyulladás , az ízületi kopás, a porcfelszín károsodás és a fáradásos törés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi a teendő sportsérülés esetén?
Amikor megtörténik a baj, a sportolónak látnia kell, hogy milyen állomásokat kell végigjárnia, amíg újra teljes értékű edzésmunkát végezhet. Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb teendőket!
- A legfontosabb teendő a sportorvos-traumatológus felkeresése, akinek diagnózisára épülve megkezdődhet a szakszerű ellátás. Az orvos dönti el, hogy milyen súlyos a sérülés, és szükséges-e esetleg műtét. Amennyiben igen, úgy természetesen a kórházi kezelés protokollja az irányadó.
- Amennyiben nincs szükség műtétre vagy már túl van rajta a sportoló, úgy szóba kerülhet fizikoterápiás kezelés, illetve minden esetben szükséges gyógytornász irányításával végzett terápia.
- Ebben a fázisban következik a rehabilitációs edző, aki a sportághoz szükséges izomzati és neuromuszkuláris rendszert készíti fel a teljes terhelhetőségre.
- A rehabilitációs edző és a sportorvos dönti el, hogy a sportoló mikor áll készen a teljes értékű edzésmunkára - immár a felkészítő edző irányításával. Az időszak elejére ütemezett teljesítménydiagnosztikai vizsgálat azt a célt szolgálja, hogy a felépülés utáni teljesítőképesség szintjét - új kiindulópontként - meghatározza és keretet adjon az újrakezdődő edzésmunkának.
A szakember szerint a sportrehabilitáció minden egyes eleme fontos, ha el szeretnénk kerülni a sérülések rossz kezelésének vagy az újrasérülésnek a veszélyét. Utóbbit kifejezetten a nem megfelelő rehabilitáció szokta eredményezni, és hosszú távon nyilvánvalóan teljesítménycsökkenést eredményez. A sportorvos feladata, hogy megítélje a sportoló számára a folyamat passzív és aktív részeinek határát, azaz hogy a sportsérülés bekövetkezte után mennyi ideig kell pihentetnie a testrészt, mielőtt megkezdődne a helyreállítás fázisa mozgással.
A túl korai terhelés veszélyezteti a felépülés sikerét, illetve visszaesést eredményez, ugyanakkor a nem időben megkezdett aktív rehabilitáció időveszteséget okoz. A gondosan felépített sportrehabilitációnak és az edzés megkezdése előtt végzett teljesítménydiagnosztikai felmérésnek köszönhetően a sportoló gyorsan visszarázódhat megszokott életritmusába.
Forrás: Sportorvosi Központ
