A táncművészet ünnepe
A tánc világnapját 1983 óta ünnepli a táncot szerető közönség, a táncművészet alkotói, és előadói. Elsősorban a táncművészetnek szól ez az ünneplés, de táncról nem csak művészetként érdemes beszélni, mivel a mindennapok jelentős örömforrása a táncolás. A tánckultúra mindig követte a társadalmi változásokat és többnyire az ünneplés, pompa, vigadalom fogalmai kapcsolódnak hozzá. Az új idők új táncokat hoztak, melyekben sokkal nagyobb teret kapnak a psziché kalandozásai, mint ezelőtt. Manapság hihetetlen érdeklődés támadt a tánc különböző stílusai iránt - és ez jó, sőt nagyon jó.
Mindenkinek táncolni kellene. Lehet mosolyogni ezen a naivan lelkes kijelentésen, de többről van szó, mint buzdításról. A táncból nagyon sokat lehet meríteni az örömforráson túl. A tánc identitást ad, viselkedéskultúrát alakít, fizikai állapotot javít, spontán örömállapotot okoz, és nem utolsó sorban fegyelemre tanít. Lehetne még sorolni a tánc pozitív hatásait, de felesleges, mert aki táncol, annak a tapasztalat mindennél többet mond. Most, hogy a média megtalálta a táncversenyek lehetőségeit, újra életre kell a tánciskolák szelleme, tehát az igény újjászületett. És az igény, mint tudjuk, generálja a kínálatot, azaz van remény, hogy újra virágzásnak indul a tánc iránti kedv.
A balett Shakespeare-je
Jean Georges Noverre kétszáznyolcvan éve született, az iránta megnyilvánuló tisztelet jele a tánc világnapja. Táncmesterként és koreográfusként forradalmi újítója volt a táncművészetnek. Rengeteg új gondolattal áldozott a táncművészet oltárán, megteremtve ezzel a tánc esztétikáját. Megfogalmazta a táncos által kapott élményt, értékrendet alakított ki a táncművészet minőségével kapcsolatban. Többet akart a tánctól, mint csak üres mozgásbetéteket egy-egy opera-előadásban. Tartalmat akart adni, cselekményt, érzelmek kifejezését; társadalmi csoportokat karakterizált a mozgással. Újított a mozgástechnikában, és a táncelőadásokat ő építette először dramaturgiára. "Levelek a táncról" című könyvét saját korában nem értékelték olyan nagyra, mint a XX. században. A könyv egyetlen példánya a Lincoln Előadóművészetek Központi Könyvtárában található.
XXI. századi tánc
Igaz, hogy Noverre évszázadokkal ezelőtt élt, de hogy mennyire időszerűek a gondolatai, azt egy kortárs koreográfus szavai is igazolják.
Molnár Éva a Megatánc produkcióban is koreografált. Ő készítette Olter Wanda és Kovács Gergely Csanád számára az utolsó döntő koreográfiáját, "Szinkron Tánc" címmel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan látod a mai táncművészetet?
Sokszor nem úgy táncolnak a táncosok, mint ahogy a mindennapokban használják az emberek a testüket, pedig a természetesség izgalmasabb, mint a művi technika. Vannak technikai alapok, melyekben megtanuljuk a testet használni, de nem szabad elfejteni, hogy leginkább az érzelmek kifejezésében tudjuk megmutatni a mozgást. Én is azért kezdtem el a kortárstánccal foglalkozni, mert rengeteg lehetőség van a mozdulatok árnyalására. Az izomtónus szabályozásával már olyan tudatos mozgást képesek produkálni a táncosok, amelyek tükrözik az érzelmi állapotokat és szinte természetes mozgásnak hatnak. A kortárstáncban pont az a fantasztikus, hogy egy mozdulatot ezerféleképpen meg lehet csinálni. Lágyan, keményen, puhán - és nem csak a mozdulatot magát, hanem ami mögötte van, a gondolatiságot is. Ez képzésbeli kérdéseket is felvet számomra. Én tanítás közben is használom a test természetes megnyilvánulásait, hiszen ha megfigyeljük a testünket köhögés vagy tüsszentés közben, teljesen más mozgásélményt tudatosíthatunk. A test izmai olyan gyorsan képesek mozdulni, hogy azt tudatosan nagyon nehéz megcsinálni, de például ezt a "képet" tudjuk használni egy dinamikus izoláció kigyakorlása során. A testérzékelésnek ugyanúgy kellene működni, amikor táncolunk, és így a táncba bele lehetne vinni a természetes mozgást. Igaz, hogy a testet ennyire tudatosítani nagyon nagy munka, és nincs is szüksége rá mindenkinek, de nekem ez jelenti a tánctechnikát. A gondolatiságnak mindig meg kell jelennie a mozgásban, hiszen e nélkül csak formális a mozgás, tartalom és érzelem nélküli. Nem kell nekem tudni, hogy mire gondolt valaki, amit mozgással szeretne átadni, de tartalmat kell éreznem ahhoz, hogy megértsem, mit akar kifejezni, akár egy szenvedélyt, egy állapotot vagy bármit, mert különben csak tornamutatvány lesz számomra, nem több. Vannak kiváló művészei a virtuóz és formális táncművészetnek is, de számomra fontos, hogy túljussak a tánc formalitásán.
Szerinted van-e szerepe a táncnak a mindennapi életben?
Igen rengeteg, főleg akkor, ha már kisgyerekkorban van lehetőség táncolni. Nagyon fontos, ha már a kisgyerek elkezdi utánozni a mozgást, mert bekapcsolódik a figyelme és fejlődik az izomzata. Megismerkedhet a testrészeivel. A zene hangulatára már érzéseket közvetíthet, legalábbis elkezdi elsajátítani az önkifejezés alapformáit. Minden mozgásforma tanulásához elsősorban is kell egy jó alap, ami azt jelenti, hogy megfelelő erőnléttel, koordinációs képességgel, testismerettel kell rendelkezni. Ebből lehet elmenni különböző irányokba. Sokan azt gondolják - és nem is tévednek -, hogy a tánc komplikált dolog és úgy vélik, nevetségessé válnak, ha nem sikerül megcsinálniuk, amit kellene. Egy gyerekben az a csodálatos, hogy sosem merül fel benne, hogy esetleg nevetséges lehet, míg egy felnőtt leginkább a kudarctól fél, és ezért nem meri kipróbálni, milyen is táncolni. De minden bonyolult dolog egyszerű elemekből van felépítve, ezért fontosak az alapok. Profi táncosokkal is előfordul, hogy ismeretlen anyaggal kell megküzdeni, és újra kell tanulniuk mozgásformákat, de ezt el kell fogadni.
Ez rögtön felvet egy másik kérdést. Milyen az embereknek a saját testükhöz való viszonya?
Tapasztalataim szerint nagyon kevés tudásuk van az embereknek a testükről. Igaz, hogy rengeteg lexikális tudást össze kell szedni az iskolában, de azt nem tanítják, hogyan táplálkozzunk, mire figyeljünk, és jóformán semmit sem tanulunk saját magunkról. Nagyon sok emberre jellemző a rossz tartás és a feszültséggel tele izmok. Pedig a mozgás maga az élet. Egész más a keringése, a fizikai teljesítőképessége annak, aki rendszeresen mozog. Biztos, hogy teljesen más a teste egy olyan embernek, aki nap mint nap színpadon használja, és olyan képességek birtokába kerül, amelyekre természetesen nincs szükség a mindennapokban. Azonban a mindennapokban is egész más a vitalitása az embernek, ha rendszeresen mozog, mint ha nem teszi. De soha nem késő elkezdeni táncolni! Nálam is volt egy bácsi, közel a 70-hez, attól féltünk, mikor lesz rosszul, de nem lett, sőt nagyon élvezte az órákat. Ennél többet nem is kívánok egy táncolni vágyótól, hiszen ezért jön el. Ezért van a hobbytánc, hogy egy kicsit feltöltődjenek az emberek, érezzék a ritmust, és ilyenkor a hangulat is nagyon jó.
A legnagyobb problémát abban látom, hogy nem fontos a mai oktatásban, hogy felkeltsék az érdeklődést a gyerekben a mozgás iránt. Vannak testnevelésórák, de ez nem elég. Ha nem ismerkedhet meg a gyerek a különböző mozgásformákkal, nagyon sok minden kimarad az életéből, és erről nem ő tehet. Szerencsére a divat a mozgás felé tereli az embereket, hiszen jól kinézni szinte társadalmi elvárás manapság. Sok ember azért kezd el mozogni, mert most nagy kultusza van a szép testnek, de így legalább elkezdik, és már ez is halladás.
Az esztétikán kívül mit adhat még a tánc az embereknek?
Nagyon sok mindent. Például, ha egy afro tánctréningről beszélünk, és valaki másfél órán keresztül dinamikusan mozog, biztosan megszabadul egy csomó feszültségtől. De akár személyiségfejlesztésre is nagy sikerekkel használják. Drogprevenciós csoportokban nagyon jól működnek a mozgással kombinált foglalkozások, akár új célt is találnak ebben a fiatalok. Egyfajta kihívás és mindenképpen élmény a mozgáselsajátítás. Megtanulnak egymásra figyelni, és nem utolsósorban önfegyelemre is tanít a tánc. Aki elkezd tánccal foglalkozni, annak biztosan más lesz a viszonya a zenéhez, fogékonyabbá válik a művészetek iránt, és ez nagyszerű. De ha csak megtanulja elfogadni az élet sokszínűségét, már akkor is sokat kapott a tánctól.
