Ráchel története 2007-ben kezdődött, amikor nagynénje megbetegedett. Az asszony nagyjából évente járt méhnyakrákszűrésre, ám pont azelőtt hagyott ki egy alkalmat, hogy kiderült volna a baj.
"Két év telt el a két szűrése között, egyet kihagyott, egyszerűen elfelejtett nőgyógyászhoz menni. A következő évben az orvos már szemmel is látta a daganatot, citológia sem kellett ahhoz, hogy észrevegye a bajt. Nagynénémet egyből továbbküldte onkológushoz, de ekkor már áttétes méhnyakrákja volt" - emlékszik vissza Ráchel. Bár az asszony betegsége már több irányba ki volt terjedve, a vesét is érintette, komolyabb panasz nem jelentkezett, egyedül véres vizeletre panaszkodott, de azt a körzeti orvos felfázásnak diagnosztizálta. Antibiotikumot írt fel, a daganat gyanúja fel sem merült.
"Kivették a húgyhólyagját, a beléből csináltak újat"
"Nagynénémen egyedülálló műtétet hajtottak végre, orvosoknak is közvetítették. Nem egyszerű méheltávolításról volt szó, kivették a húgyhólyagját is, a beléből csináltak újat. A 17 órás beavatkozás jól sikerült, nem kellett utána sugárkezelés és kemoterápia sem. Azt viszont megmondták - csak mi nem akartuk meghallani -, hogy nagynénémnek a sikeres műtét ellenére is nagyjából egy éve van hátra" - árulja el Ráchel. Sajnos bekövetkezett: az asszonynak nagyszerű nyara volt, az év végéhez közeledve viszont bélelzáródása lett. Megpróbálták műteni, de érdemben már nem tudtak mit tenni az orvosok, akkorra már az egész bélrendszer el volt rákosodva. Az asszony 2009 januárjában halt meg.
A műtétet végző csapatnak tagja volt Ráchel nőgyógyásza is, ő javasolta, hogy fél évente járjon szűrővizsgálatra. Ezt azzal indokolta, hogy genetikailag fokozottan érzékeny lehet a méhnyakrákra.
Az utolsó pillanatban vették észre
Két évvel ezelőtt, karácsony tájékán készült el az éppen aktuális vizsgálat, nem jelzett semmilyen problémát. A következő szűrés tavasszal történt, így a kettő között még fél év sem telt el, de azon már szemmel látható volt az elváltozás az akkor 33 éves Ráchel méhnyakán. A rákszűrést el sem kellett végezni, azonnali műtétet javasoltak. A konizáció (a méhnyak egy részének az érintett szövettel együtt történő eltávolítása kúp formában) során derült ki, hogy magas faktorú CIN III HSIL-as állapotról van szó, ami a méhnyakrákot megelőző állapot. A következő lépés már az áttétes méhnyakrák lett volna, így az eltérést tényleg az utolsó pillanatban vették észre.
"A mai napig nem tudják, mi miatt haladt ennyire gyorsan a betegség, de a genetikai hajlamra gyanakodnak, amely nálam már összeadódott. Erre utal, hogy az édesapámnak (a nagynénémmel egy időben) szintén HPV-okozta laphámrákja volt, őt is műteni kellett. Ez a férfiaknál elég egyszerű beavatkozás, náluk a betegség csak nagyon ritkán okoz áttétet. A laphámrák édesapámnál is kiújult, őt is háromszor műtötték miatta. Mivel a család mindkét ága érintett, arra gyanakodnak, hogy hibás lehet az immunrendszerünk, nem ismeri fel a HPV-t."
Három műtét után
A most 35 éves asszonynak három műtétje volt: az első a konizáció volt, amelynél kiderült a CIN III HSIL-as állapot, amelyet egy második konizáció is követett, mert az elsőnél nem sikerült a szövetet ép széllel kimetszeni. Ennek a műtétnek olyan szövődményei lettek, amelyek miatt idén januárban egy méhtestet érintő hártyaleválasztó operációra is szükség volt, hogy megnézzék, az nem rákos-e.
Ráchel mindenkinek azt javasolja, hogy a megszokottnál gyakrabban járjon méhnyakrákszűrésre, annak során pedig ne csak citológiát kérjen, hanem HPV-szűrést is. Akinél valamelyik magas faktorú vírust mutatnak ki, tehát olyat, amelyik nagyobb valószínűséggel okoz méhnyakrákot (ez a 16-os vagy a 18-as), annak három havonta kell szűrésre járnia. Ha ilyenkor bármilyen apró kis elváltozást találnak, akkor azt egy apró kimetszéssel eltávolítják, nem alakul ki súlyos betegség.