Kevésbé ismert, ám rettenetes betegség a Bechterew-kór , amely egy idült, fokozatosan előrehaladó gyulladásos ízületi bántalom, elsősorban a csigolyák közötti, a keresztcsonti, csípőcsonti ízületeket érinti. Az esetek harmadában okozhat panaszokat a térd és a bordák ízületeiben is, sőt az inakban és a szalagokban is, azok csontokhoz történő tapadási helyén. A betegség jellemzője az ízületek és a szalagok elmeszesedése, aminek következtében merev gerinc alakul ki. A nem-ízületi tüneteken kívül gyulladásos bélbetegség, heveny szivárványhártya-gyulladás, pikkelysömör társulhat a Bechterew-kórhoz. Ritka, többnyire késői szövődmény szívbillentyű-gyulladás, vezetési és ritmuszavarok, szívelégtelenség és tüdőhegesedés is lehet. Ebben a kórban szenved Krisztina, akinél a betegséget sokáig nem is ismerték fel. Noha csúszva is, de ez megtörtént, a jól beállított kezelés pedig hozta az eredményt: Krisztina panaszai megszűntek, ma már egy hároméves kisfiú boldog édesanyja.
"Huszonhat éves voltam, amikor kiderült, milyen betegségem van, de a panaszok már 18 éves koromban megjelentek. A fájdalomtól szinte elájultam, egyetemistaként nem bírtam éjszaka aludni, ülve tudtam csak pihenni. Annyira fájt a csípőm, hogy alig bírtam járni. Kezdetben azt mondták, biztos gyorsan nőttem, pedig ilyesmi nem történt. Gyanakodtak allergiára is, de megkaptam azt is, hogy csak hisztis vagyok. A legkülönfélébb diagnózisokat állították föl, nagyon erős fájdalomcsillapítókat kaptam, de az állapotom nem javult" - emlékszik vissza Krisztina.
Betegségét csak évekkel később, a szerencsének köszönhetően ismerték fel: akkor gyulladt be a szeme. Orvoshoz ezzel a panasszal is hiába mentek, érdemben nem tudott segíteni az elsőként felkeresett szemész: a felírt szemcseppek csak 1-2 napig enyhítették a panaszt, tartós megoldást egyik sem jelentett. A szakorvos ekkor mondta azt, hogy komolyabb problémáról lehet szó, a betegséggel pedig be kellene menni a szemklinikára.
"Ekkor ismertem meg azt a professzor asszonyt, akinek azóta imába foglalom a nevét. Péntek délután vitt be hozzá egy rezidens, és amikor megnézett, egyből azt mondta: egy 26 éves lánynak nincs ilyen szemgyulladása. Utána megkérdezte, van-e valamilyen mozgásszervi bajom. Furcsának tartottam a kérdést, de aztán rájöttem: ő már akkor tudhatta, mi bajom van. Ő volt az, aki a reumatológiára irányított, de ettől függetlenül a mai napig ő a kezelőorvosom. Már más városban dolgozik, de oda is elmegyek hozzá" - mondja Krisztina. Hozzáteszi, hogy reumatológusa szintén mindent megtett a megfelelő kezelés érdekében, jó állapotát nekik kettőjüknek köszönheti. A családi anamnézist már a reumatológus tárta fel, ő végeztette el a genetikai vizsgálatot is. A betegségre való hajlam ugyanis erősen örökletes.
"A vizsgálatok több hónapig tartottak, de a végső diagnózist követően szinte egyből biológiai terápiát kaptam. Akkor még a készítmény klinikai vizsgálata zajlott, abba kapcsolódhattam be. Egy éven keresztül kéthetente, négyhetente, és nyolchetente kaptam az infúziós kezeléseket, végig jól voltam, viszont visszaestem, amint megszűnt a program, és abbamaradt a terápia. Akkor minden elölről kezdődött" - mondja Krisztina. Ezt követően vissza kellett állniuk a hagyományos szteroid gyógyszerekre, mert a törzskönyvezés előtt nem kaptak egyedi méltányosságot az új készítményre. Pedig a szemész jelezte: ha a kór így halad előre, előbb utóbb látását is elvesztheti a betege, akinek a szemmel kapcsolatos másodlagos tünete nagyon súlyos volt. Az áttörést az hozta, amikor az új készítményt itthon is törzskönyveztették, így a biológiai terápiához már nem volt szükség egyedi méltányosságra. Azóta a kezelés - ami havi egy injekciót jelent - folyamatos, az 5 éves teljes tünetmentességet pedig csak az szakította meg, hogy Krisztina terhessége 9 hónapja alatt nem kaphatta a biológiai terápiát. Ezen időszak nehéz volt, a kismama fájdalomcsillapítót sem szedhetett, kisfia születése óta viszont újra kaphatja a kezelést. A szoptatást már nem akadályozta a terápia. Krisztina azóta is tünetmentes, a Bechterew-kór miatt semmilyen panasza nincs.