Mariann 19 hetes terhes volt, amikor 2016 októberében jelezte a citológiai vizsgálat, hogy nagy eséllyel méhnyakrákos. A szűrést azért ejtették meg, mert a terhességgondozáson a nőgyógyász megkérdezte, volt-e a közelmúltban rákszűrésen . Mariann tudta, hogy az elmúlt egy évben nem vett részt rajta (a vizsgálatot a hivatalos ajánlás szerint háromévente célszerű elvégeztetni), emiatt vették le tőle a kenetet, amely alapján az orvos először csak gyulladást valószínűsített, de biztosat nem tudott mondani. A vizsgálatot megismételték, és ekkor már egyértelműen bajt jelzett.
- mondja Mariann.
A fiatalasszony decemberben nőgyógyász-onkológussal is konzultált, ez alapján hozták meg döntéseiket. A terhességnek abban a szakaszában semmit nem tudtak volna tenni, emiatt kivárták a legkorábbi időpontot, amikor lehetőség nyílhatott bármilyen beavatkozásra.
Szövettani mintát a következő év januárjában tudtak venni: az már egyértelműen igazolta a rosszindulatú elváltozást. Mariann két héttel később - a terhesség 36. hetében - császármetszéssel hozta világra babáját, a beavatkozást pedig Wertheim-műtéttel kötötték egybe.
Mariann hozzáteszi, hogy a történetnek ez a része kissé problémás volt, először ugyanis nem akarták beengedni az osztályra, mert úgy gondolták, hogy fertőző beteg. Orvosának külön telefonálgatnia kellett, hogy a kicsit ne csak az ablakon keresztül láthassa. Kislányával így három nap után tudott érintkezni, majd etethette is. Ezt követően mindennap felment hozzá: a kórházban összesen két hetet töltöttek, utána hazamehettek. A műtétet követően egyéb kezelésre nem volt szükség, csak kontrollokra kell járnia.